Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-06 / 49. szám
402. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. HÁBORÚS AKTUALITÁSOK. MIÓTA a páratlan idegfeszültséget előidéző háborús állapot bekövetkezett, azóta az embereket semmi egyéb nem érdekli, mint ami ezzel vonatkozásban van. A lapok majdnem kizárólag a háború híreivel foglalkoznak és ha jelenik is meg néha bennök elszigetelten egy, ezen kívül levő dolog, az ember szeme, gondolata csak átsiklik az ilyeneken . . . Egyházi lapjainktól is most csak azt várjuk, hogy minél több, a háborúval összefüggő cikk legyen bennök és amint ezt Lapunkból s a Lelkészegyesületből látjuk, igyekeznek is ennek az általános óhajnak megfelelni. Az eddig közlötteken kívül még igen sok dolog bővebben is érdekel bennünket, szeretnénk arról részletesebben tudni, főleg ami kizárólag mint lelkészeket köt le minket, és sokunk óhajának adok nyilt kifejezést, amidőn ezeknek az ideirányuló cikkeknek közlésére egyházi lapjainkat kérem. Nagyon természetesen minket, lelkészeket most elsősorban az érdekel, hogy bevonult ref. katonáink megfelelő lelki gondozásban részesülnek-e és a behívott ref. tábori lelkészek száma elegendő-e arra, hogy a kellő lelkigondozás meglehessen? Hiszen tapasztaljuk, milyen óriási súly van helyezve a jelen háborúban a lelkek érzéseire, a vallásosság, a céltudatosság, a kötelességteljesítés ébrentartására. Olvassuk, hogy a német hadvezetőség milyen gondot fordít arra, hogy kellő számú tábori lelkész álljon rendelkezésre és halljuk a sebesültektől, hogy a ref. és izr. katonák nyakába aggatott Szent Antalokkal „vegye, fogadja, ha nem is használ a maga hite szerint: de látja, nem is árt“ kenetteljes mondás kíséretében bőven el vannak látva. Ez az egyszerű tény azt bizonyítja, hogy ref. katonáink róm. kath. lelkigondozásban bőven részesülnek és hogy kath. kollégáink kellő számban jelen vannak a táborban. Ami hang e tárgyban a mi oldalunkról a fülünkbe jutott, az eddig csak panasz, sérelem hangja volt! Most ugyan, ezekben a nehéz időkben mindent, ami szétválaszt, kerülni kell és most a vitának, sérelmeknek el kell hallgatnia: ez az általános nézet. Nekem pedig az a nézetem, hogy kötelességünk a helyzetre való tekintettel higgadtan, pusztán az egyszerű tényeket felsorolva kívánalmainkat, sérelmeinket nyilvántartanunk, hogy legalább az igen erősen vérző helyekre egyházi felsőbbségünk azonnal csillapító kötést helyezhessen. Hiszen egyházi lapjainkat jóformán csak magunk 3=0 A n- -.....rl olvassuk, a hiányok, ellentétek, sérelmek nyilvántartása rajtunk kívül nagyobb hullámokat most nem vet. Kérünk tehát tábori papjainktól minél több harctéri levelet és majdan beszámolót! Bármilyen nehézségekbe ütközik is most részükről a tudósítás megírása, az érdeklődés és méltánylás, amellyel soraikat minden más irásmü fölé helyezzük: biztató jutalom lesz rájuk nézve. És egy egyházi lapba iró lelkész vajmi ritkán jut ahhoz a hatáshoz, hogy 2000 kartárs osztatlan figyelemmel olvassa minden sorát! A ref. tábori lelkészek működését jóformán csak az „Est“ gyönyörűen, Fényesnek, fényes tolla által megirt tudósításából olvastuk s hogy ez a megható harctéri epizód milyen hatást tett az újságolvasó közönségre, semmi sem bizonyítja jobban, minthogy a minden egyházi életnyilvánulást agyonhallgató, külömben rendkívül magas színvonalú lap: a „Világ“ elég nagy betűkkel kiszedett, lendületes sorokban emlékezett meg róla! Azt minden lépten-nyomon olvassuk, a kath. tábori püspök papjait a harctéren inspiciálja és bizonyára ennek a következménye, hogy több közülök vitézségi érmet kapott. Bizony nem ártana a mi magas egyházi funktionáriusaink közül is egynek a harctéren egy ilyen inspiciáló utat megtenni, nehogy a mieinket is Bjelik inspiciálja. A hadvezetőség bizonyára sietne az engedéllyel ezen úthoz hozzájárulni és minő hatása volna ennek az ezredekre, a tábori papságra, a ref. tisztikarra, az olyan felbecsülhetetlen, amiért még az élet sem drága ár!! Az általános hangulat most az értünk szenvedőt, vérzőt szivébe zárja. Minden testület a maga emberét gyöngéd szeretettel tudakozza, emlegeti s érdeklődéssel kiséri annak az egyénnek minden lépését. Nehány nevet: Hubayt, Okost stb. kivéve mi még azt sem tudjuk, hogy lelkészi karunkból hányán és kik hivattak be lelkészi szolgálatra a csapatokhoz. Nevüket tisztelnénk, érettük és családjukért imádkoznánk, mint hősünket: büszkén emlegetnénk. De hát nincsenek előttünk a nevek, pedig ezeknek minden parochiában ragyogniok kellene. Adja meg erre a módot főképpen a „Lelkészegyesület“ habár ez utánjárásba, levelezésbe kerül is, hogy ezen kötelességünknek eleget tehessünk, higyje meg a Szerkesztőség, hogy ezt a behivottak megérdemlik, az Önök fáradsága pedig a mi köszönetünkben viszonzást talál. A Szerkesztő úr kegyes engedélyével és az olvasók szives türelmével a háborús aktualitásokat időszakonként folytatni fogom. CSUKÁS ENDRE Pj RÉGNER PÁL dFszfestő PÁPA. lpt1 TEMPLOMOK FESTÉSÉRŐL SZÁMOS ELISMERŐ LEVÉL! — TÖBB KIÁLLÍTÁSON ^/)) \\ KITÜNTETVE» — TÖBB PÁPAI ÉS VIDÉKI TEMPLOM RESTAURÁTORA! — EL- // CSffl VÁLLAL SZOBÁK, TERMEK MŰVÉSZI FESTÉSÉT! — ALAPÍTTATOTT 1871-BEN. W/O — CÍM- ÉS BETÜFESTÉSZET! — MODERN KIVITEL! — SZOLID ÁRAK! MJj L— 1 - . — . .................................... ........................... . , ___ ________- ^ ——
