Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-22 / 47. szám
47. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 387. oldal. így az emberek világában is: szegény és gazdag, gyermek és ifjú, javakorbeli és öreg, férfi és nő egyformán hódol az enyészetnek. Pénzért sok mindent megszerezhetnek az emberek: élvezeteket, kényelmeket, előkelő rangot, de a haláltól magukat meg nem válthatják. Mindnyájan elhullanak! A járványos, pusztító betegségek, az általános csapások, az öldöklő háború rémei mindenkit egyiránt sújthatnak és sújtanak is. A puska- és ágyúgolyók s a többi öldöklő fegyverek nem nézik, nem válogatják, hogy kit érjenek, kit öljenek meg. A legszeretettebb fiú, a legkedvesebb vőlegény, a legjobb férj és családapa, a legszegényebb és legvagyonosabb ember egyiránt ki van téve a halálos veszedelemnek. Nincs, oh nincsen személyválogatás! És keresztyén testvéreim, ebben egy nagy, még pedig megnyugtató igazság rejlik. Mert hiszen az élet mindenkinek egyformán kedves, a hátrahagyottak mindenkire nézve drágák, a haza mindenki előtt egyiránt szent kell, hogy legyen, békében csak úgy, mint háborúban ! III. Elhullunk mindnyájan, mint a fáknak a levelei, ez a prófétai szózat végül komoly figyelmeztetés. Három dologra figyelmeztet, különösen: az élet rövid voltára, az idő bölcs használására, kötelességeink hűséges teljesítésére. Midőn azt látjuk, hogy a falevelek közül kevéssel a lombosodás után már vannak sárgulók és lehullók, sőt azt is tudjuk, hogy a tavasztól őszig, a nagy levélhullásig terjedő idő sem hosszú, ez eszünkbe juttatja azt, hogy életünk is rövid, még akkor is, ha elértük az élet őszét. De hátha el sem értük, mennyivel rövidebb lesz az! Ez a körülmény hathatós buzdításul szolgálhat arra, hogy a nekünk adott időt igyekezzünk bölcsen felhasználni minden irányban. Mint a költő mondja: Minden órádnak leszakaszd virágát, élj az idővel! Az idő bölcs felhasználása pedig csakis akkor és úgy történhetik, ha kiki az isteni gondviselés által számára kijelölt munkamezőn a reá váró kötelességeket, feladatokat híven elvégzi. Vannak általános, közönséges kötelességek, melyek a mindennapi élet rendes folytatására megkívántainak és amelyek rendes körülmények között a magán- és közjóiét előmozdítását célozzák és azt sikerre is viszik. Ámde vannak rendkívüli körülmények, események és igy rendkívüli kötelességek is. Ezekből a múltban is, a jelenben is bőségesen kijut nemzetünknek, hazánk fiainak. Mióta apáink ezt a hazát vérükkel megszerezték és ezer éven át számunkra megtartották, oh mennyiszer borult el napja, mennyi csapást kellett elszenvednie, mennyi támadást visszaverni, mennyiszer az elnyomatás, a szenvedés keserű kenyerét enni és mennyiszer fiaink vérét ontani ! Hogy mindezt türelemmel, kitartással, lelkesedéssel és önfeláldozással megcselekedni képes volt nemzetünk, ez, csakis ez biztosította számára az ezeréves fennállását. Most is egy nagy megpróbáltatásba sodortatott bele^ amidőn részt vesz egy világháború óriási küzdelmében. Helyét azonban csak úgy állhatja meg hozzá méltóan, hogyha hadba vonult fiai az ősökhöz hasonló lelkesedéssel, hősiességgel küzdenek, amit büszkeségünkre s a világ bámulatára meg is cselekesznek; az itthonmaradottak pedig béketüréssel, reménységgel és erejük felett való áldozatkészséggel is vesznek részt a nagy erőpróbában. Becsületes, jóravaló magyar ember nem mondhatja 'most: mi közöm az egészhez, mit törődöm én a megsebesültekkel, a harcolók kenyér kereső és kenyér nélkül szűkölködő hátramaradottjaival, nekem senkim sincs ott a harctéren, én élek békén, jólétben: mindenki törődjék magával! Nem, nem szólhat így! Oh mert igy csak a Káinok szoktak beszélni. Szerencsétlen ember, hát azt gondolod, hogy ha egy óriási nemzeti csapás következik be, azt te nem fogod érezni ? Ha a közös haza elvész, a tied talán megmarad? Bizony együttesen, egy szivvel-lélekkel kell kérnünk: „Isten óvja nagy csapástól mi magyar hazánkat!“ De hogy ez a csapás be ne következzék, mindenkire vár kötelesség, feladat, mindenkinek kell valamit tenni tőle telhetőleg a közjóiét emelése és a köznyomor enyhítése érdekében! És most keresztyén testvéreim, miután megértettük azt, hogy a próféta szózata egy leverő, szomorú tapasztalatot kifejező mondat, egy nagy igazság és komoly figyelmeztetés, arra kérlek titeket, hogy az a szomorú hatású mondat el ne csüggesszen, sőt a vele kifejezett igazság szerezzen megnyugvást lelkeiteknek; a komoly figyelmeztetés pedig indítson arra, hogy kötelességeiteket egyébkor is, de különösen a mostani nehéz időben híven teljesítsétek. Hogy igy bármikor kell majd az életfájáról lehullanotok s megállani az örökbiró előtt, nyugodtan mondhassátok el az ő szent Fiának szavait: Atyám, elvégeztem a munkát, melyet reám Alapíttatott 1864-ben. A vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete. Mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít. Raktáron tartok mindennemű saját készitményű úri-, női- és gyermek-cipőt. M ANHEIM ÁRMIN ezelőtt Altstädter J. cipőraktára PÁPA, Kossuth Lajos utca 32. sz. VT T Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász-cipőit és csizmáit. □□□□□□□□□□□
