Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-15 / 46. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. 376. oldal. hiszem mondanom sem kell azoknak, akik Istent aktív munkásnak tudják e világban s akinek az Istenben vetett hit nem alkalom parancsai alól való kibúvásra. Szegény Luther, te aszkéta barát! tehettél róla, ha igaz bűnbánatodban éppen az egyházba ütköztél s a bünbocsánat hirdetésével az egész hierarchikus rend ellen húztál fegyvert, szegény aszkéta barát! Tehettél te róla, ha nem a hizelgés, de az igazság keserű kenyere jutott osztályrészedül. Csak két pontot veszek fel a 95 tételből, melyen mint ajtó a sarkain, tárul elénk a múlt reformálása, születik meg a jelen s nyílik meg a jövendő reformációja. Az első pont, a 95 tétel első pontja. Mi lehetett a 95 tétel elsője ? Oh semmi új, mióta Ádám kiüzetett a paradicsomból, azóta folyton hangzik ez az ige, mióta a bűn befészkelte magát e világra az emberi szivekbe, meg nem szűnt ez az isteni szó hangzani. Próféták ajkán zúgott mint Ítélet, hangzott lágyan mint az anya becéző szava. Keresztelő ajkán hangzott a legkeményebben; aztán leszállt a földre a menny, hogy igaz legyen az ígéret s igaz a prófétálás. Aztán újult erővel hangzott az apostolok ajakán, a vértanuk ajakán. Aztán csend lett, senki sem mondta, nem tudta, vagy nem merte mondani, vagy szégyenelte mondani, mert nem volt meg hozzá a lelkitapasztalat. És egyszer csak elő lép a zárda cellájából egy barát, aki merte s nem szégyenelte felvenni ama isteni szót: „Térjetek meg!“ Ezzel mintegy hirdette az isten igényét a jövendőhöz. Ennek a szónak volt varázsa, mert alatta ott égett az új szív, ott volt a megtérés tapasztalata. Ámde a bűnök megbocsátása a pápa kezében volt. Tehát vagy az Isten, vagy a pápa ... Ha az Isten, úgy a pápa nem s az ő bűnbocsátó hatalma csalás ... így következtet Luther. Irtózatos, az élet-halál kérdésében ekkora fejetlenség. S ha a pápa bűnbocsánata nem érvényes, akik benne bíznak botorul, elvesznek, oh az egész keresztyén világ be van csapva, elvesztette Istenét, letaszította trónjáról Krisztust, földi helytartója az antikrisztus. Luther levonta a gondolatai következményeit s kimondta a 6. tételben: „A pápa egy vétket sem bocsáthat meg“. De mibe kerülhetett^ mig ezt Luther kimondta. Nem csak egy megtérésbe, de léleknek az engedelmességébe. Mert mi a megtérés: komolyan venni az Isten parancsait, a következményeket levonni. Ha mindenki lelkiismereti kérdést csinálna abból, hogy cselekedetei a gondolatai megegyeznek az Isten akaratával, ha az önbirálat oly súlyos kérdések megoldására kényszerítené az egyént, mint a halálos ítélet kimondása, ha református nevét mindenki életétől s nem a kereszteléstől kapná, úgy vélem, mindenki szivében volna a 95 tétel, mely neki tudna szegülni jelenlegi korhadt, önző nézeteinek. Minkenkinek van pápája s bűnbocsátó cédulát árul gondolata vagy elmélete, melybe inkább hisz, mint az evangélium szabadító erejébe. Ámde Luther a bűn ellen kereste az orvosságot s ha nem jut el az egyéni bűnösség kebelzuzós, mély hámortüzeknél égetőbb bűntudat titkaihoz és kínjaihoz soha a 95 tantétel ki nem szegeztetik a wittembergi vártemplom ajtajára s ha az igazi evangéliumnak nem tartozna lényegéhez a szeretet, mely önmagát sokszorozni akarja, úgy Luther megelégedett volna az egyéni üdvösség boldogító tudatával; de éppen a Szentlélek emez aktív vonása kényszerítette Luthert, hogy közölje a megtalált igazságot. Igen, ő az igazság fanatikusa, szerelmes az igazságba. Nem tehet róla, az evangélium meghódította a maga számára. Oly szeretet tény ez, melyről maga Luthez sem tehet, de amelyben mégis benne van az öntudatos önfeláldozás gondolata. A 95 tétel már nem is Luther munkája, hanem a Szentiéleké. Luther engedelmeskedik az evangéliumnak s így a Szentlélek orgánuma, a predistinált férfiú, aki tesz, mert tenni kell, mert tenni szeret. Ha kell, hogy új ösvény taposson — megteszi — s hogy éppen a régi rend fején taposson keresztül — megteszi — tudván, hogy szekerét Illés lovai ragadják. A 95 tételből a második pont a 62. „Az egyház igazi kincse az Isten dicsőségének és kegyelmének szent evangéliuma“. Teljességgel elfogadták — gondolom — azt akkor is, mint ma is és senki nem tiltakozott ellene. De hova vág ez a tétel ? a búcsúk ellen, mely pénzért eltörli a büntetést, vágott a főpapok s szellemében az egyedül üdvözítő egyház fogalma ellen. Ó az igazság szabatos kifejezése az mindig fáj, különösen, ha olyan nyíltan mondják ki, mint Luther a 63. és 64 tételben. Mit is jelent hát ez a 62. tétel ? Azt, hogy az evangélium szerint való élet nem helyettesíthető, nem pótolható elmélettel még ha bármennyire Krisztus palástjába öltözik is; azt jelenti, hogy azok, kik élnek s hirdetik az evangéliumot, éppen olyan komolyan vegyék, ÚJ KÖNYVEK! MOST JELENT MEG ! SZEPESSY: VIRÁGOS VONATTÓL A VÖRÖS KERESZTESIG (HARCI DALOK) 1*- K. DR. MÁDAY: A HÁBORÚ ÉS A BÉKE SZOCIOLÓGIÁJA -’60 f. HERMANN JASEN : A CSATATÉR ÁRNYAI (DÁN REGENY) , — 80 f. ORION : JÓSLATOK A VILÁGHÁBORÚRÓL ES ANNAK KIMENETELÉRŐL - 70 f. AZ EURÓPAI HÁBORÚK SZÍNTEREI (TÉRKÉPEKKEL) P50 K. DIPLOMATA: NAGY DOLOG A HÁBORÚ .... 5 — K. VILÁGHÁBORÚ KÉPES KRÓNIKÁJA, HETENKENT EGY FÜZET JELENIKK MEG —‘24 f. KAPHATÓK KIS TIVADAR KÖNYVKERESKEDÉSÉBEN PÁPA, POSTAFIÓK 12.
