Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-01 / 44. szám
360. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. társaim, hogy az egy Isten s az Ő szentFiának uralma ellen lázadozás van szerte e világban. Még akik úgy látták is, hogy a felolvasott szent igében legalább a „pogányok“ szó nem vonatkozhatik a mi jelen keresztyén társadalmunkra, ha a dolgok mélyére néznek, kénytelenek elismerni, hogy a lázadásnak az a szelleme, amely lassanként földúlta az állami, családi és vallási élet szentélyeit, valósággal pogány szellemek lázadása volt. Az anyagias és önző kor szakított mindennel, ami az ember számára szent. Istennel, vallással, egyházzal s az emberek nagy tömegei csak cégérül hordták magukon pogány szivük sivárságának leplezésére a keresztyénségnek külső látszatát. Miért akarnék én döngetni megnyílt kapukat ? Miért akarnám én előttetek hangsúlyozni korunk erkölcsi lazaságát, istentagadását, anyagiasságát, álkeresztyénségét ? Hiszen erre mindannyian tanuk vagytok. És egyikőtök csak szomorúbb példák fölsorolásával múlhatná fölül a másikótokat. Miért emlegessem, hogy Krisztus az emberek legnagyobb részére nézve csak puszta név volt, legfeljebb egy ábránd, amelynek a való világhoz semmi köze sincs ? Miért szóljak arról, hogy a békesség fejedelmének országa még ma is végtelen távolban van a megvalósulás boldog percétől ? Miért hirdessem, hogy a mai korban alig látható nyoma a Krisztus által hozott szeretetnek, békességnek, Isten s ember közötti összhangnak? Hiszen mind tudjátok, mind érzitek, hogy vallási és erkölcsi világunkban mind nagyobb tért hódit a lázadás, — pogány szivek lázadása az Isten és Felkentje ellen. De vakmerőség volna tán azt mondani, hogy maguk a föld királyai tanácskoznak az Úr ellen és az Ő fölkentje ellen. Vétkes és igazolhatatlan vád volna, ha a mostani viszonyokra alkalmaznék a szent igének eme szavait: a föld királyai fölkerednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az Ő fölkentje ellen: szaggassuk le magunkról bilincseiket és dobjuk le köteleiket. Hát kik azok, akik le akarják magukról szaggatni az Úrnak és az Ő fölkentjének szent kötelékeit? Bizony a föld királyai és fejedelmei azok. Nem azok az uralkodók, kiket egy-egy állam élére állított az isteni kegyelem, de azok, akik szellemi fölényükkel, értelmi képességeik szemkápráztató csillogásával irányt tudnak szabni milliók gondolkodásának, azok, akik magukat az emberi társadalom szellemi vezéreinek tartják s bizonyos tekintetben királyok és fejedelmek a lélek fölött. A szivünk szorul, ha lángelméket látunk megtévelyedve, pogány módra lázongani az Isten ellen, az egyház ellen, a Krisztus ellen. A szivünk vérzik, ha halljuk egy-egy Voltaire gúnyos szavát s hozzá a tömeg kacagását: Ecrasez 1’ infame. Ily értelemben bizonyára igaz a zsoltáriró szava, hogy a föld fejedelmei fölkerekednek és tanácskoznak az Úr ellen és az Ő Fölkentje ellen. De nincs-e a mostani borzasztó napokban valami más körülmény is, ami a panasz, az elkeseredés szavait adná a hivő embernek az ajakára ? Azokra nézve, akik az Atyának Krisztusban megnyilatkozott szerelmét életátalakító erőnek tartják, megdöbbentő, porig lesújtó az a fájdalmas kép, amely a háborúnak e rettenetes napjaiban tárul elénk. Hosszú időn keresztül, békés évtizedeken át azt gondoltuk, hogy a világtörténelemnek nem lesznek többé oly véres lapjai, mint aminőkkel az elmúlt évezredeken keresztül találkoztunk. Most nincs jogunk ítéletet mondani nemzetek és államok magatartása fölött, nincs jogunk lekicsinyelni ellenfeleinket, haszonlesésnek, állatias ösztönöknek tulajdonítani véres támadásokat, nincs jogunk Isten örök igazságát a mi sajátunknak követelni s a mi országunk, nemzetünk igazságát Isten igazságaként emelni mindenek fölé, a hivő szívnek most csak egy joga van, egy keserves joga van: panaszkodni az Isten előtt. Hát nem egy azon Krisztus, egy azon szerető édes Atya alakja él a háborúban álló népek szivében ? Nem egy Megváltónak a szent jegye ragyog az egymással szembenálló katonák homlokán ? Nem érzitek-e, hogy nekünk, Krisztus követőinek, akikre az emberiség boldogításának és üdvösségre vezetésének nagy tiszte van bízva, nem volna szabad egymás ellen törnünk, de az egymással való keresztyéni békében, nemzetek s országok odaadó, kölcsönös szeretetében kellene megnyugodni, hogy mi a Krisztuséi s a Krisztus által egy édes Atyának egymást szerető gyermekei vagyunk ? Nem értitek-e, hogy az a harc, amelyben keresztyének Krisztus nevével támadnak keresztyénekre, sőt amelyben Ázsia s Afrika újonnan megnyert keresztyénéit zúdítjuk a harc, a gyilkolás tüzébe, annak a pogányságnak a következménye, amely az álkeresztyénség leple alatt maradt meg az emberi szivekben? Ez a harc, amelyről most azt hisszük, hogy mi ellenünk, nemzeti létünk érdekei ellen tör, az egész vonalon lázadás az Isten és az Ő Fölkentje ellen. ÚJ KÖNYVEK ! MOST JELENT MEG ! SZEPESSY: VIRÁGOS VONATTÓL A VÖRÖS KERESZTESIG (HARCI DALOK) P- K. DR. MADAY: A HÁBORÚ ÉS A BÉKE SZOCIOLÓGIÁJA -'60 f. HERMANN JASEN : A CSATATÉR ÁRNYAI (DÁN REGÉNY) , — 80 f. ORION : IÓSLATOK A VILÁGHÁBORÚRÓL ÉS ANNAK KIMENETELÉRŐL — 70 f. AZ EURÓPAI HÁBORÚK SZÍNTEREI (TÉRKÉPEKKEL) I *50 K. DIPLOMATA: NAGY DOLOG A HÁBORÚ .... 5 - K. VILÁGHÁBORÚ KÉPES KRÓNIKÁJA, HETENKENT EGY FÜZET JELENIKK MEG — 24 f. KAPHATÓK KIS TIVADAR KÖNYVKERESKEDÉSÉBEN PÁPA, POSTAFIÓK 12.
