Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-25 / 43. szám
43. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 355. oldal. lenül a japánokat is s így a „sárga veszedelmet“ zúdítja ránk és Európára, ha az' európai kultúrával szemben való kötelességeit is a tengerbe sülyeszti — nyilvánvalóan áll előttünk, hogy mindezek számára csak egy magyarázat és egy indok van: Anglia azt hiszi, hogy elérkezett az óra a mi megsemmisülésünkre. Miért akar minket megsemmisíteni ? Mert nem tudja tűrni a mi erőnket, a mi szorgalmunkat, a mi virágzásunkat ! Más magyarázat nincs! Mi és Nagybritánnia Amerikával karöltve, békés egyetértéssel, magasabb fokra tudtuk emelni az emberiség történetét és mindenkinek meghagyva a magáét, békében tudtuk vezetni a világot. Mi, németek se nem ismertünk, se nem i.smerünk ennél magasabb eszményt. Császárunk és népünk 43 éven át sok áldozatot hozott ennek megvalósítása érdekében. Erőnk kifejlődésének mérvéhez képest nagyobb területre is tarthattunk volna igényt, mint amekkorával bírunk a földön. Soha sem gondoltunk arra, hogy erőszakos eszközökkel váltsuk valóra ezeket az igényeket. Népünk szorgalmával és ennek a szorgalomnak a békés gyümölcseivel igyekezett erejét megmutatni. De még ezt sem nézhette jó szemmel Nagybritánnia: irigy volt erőnkre, irigy volt flottánkra, irigy volt iparunkra, kereskedelmünkre és az irigység minden rossznak a gyökere. Ez kergette Nagybritánniát ebbe a legborzalmasabb háborúba, melyet a világtörténelem valaha ismert s amelynek a vége beláthatatlan. Mit kívánnak most tenni, uraim, midőn szemeik fölnyílnak hazájuk politikájának láttára? A keresztyén kultúra nevében, melyet kormányuk oly lelkiismeretlen módon kockára tett, én csak azt az egy tanácsot tudom adni: ne csitítgassák lelkiismeretük szavát továbbra is Szerbiával meg Belgiummal, melyeket meg kell oltalmazniok, hanem forduljanak vissza és zabolázzák meg kormányukat. Talán még nem késő. Ami minket, németeket illet, a mi útunk határozottan meg van szabva, ha sorsunk nem is. Ha elesünk, amitől óvjon meg minket Isten és erős karunk, velünk együtt száll sírba földrészünkön minden magasabb kultúra, amelynek őrizetére elhivattunk; mert Nagybritánnia sem Oroszországgal, sem Oroszország ellenében nem tudja azt többé fönntartani Európában. Ha győzünk — s a győzelem több a mi számunkra, mint puszta reménység — miként eddig, úgy továbbra is érezni fogjuk felelősségünket a magasabb kultúrával, a tudománnyal s Európa békéjével szemben és távol tartjuk magunktól azt a gondolatot, hogy uralkodni akarjunk Európa fölött. Mindenki mellé oda fogunk állni, aki velünk karöltve, testvéri közösségben, békés Európát akar teremteni és fönntartani. Velem szemben tanúsított barátságos érzületük további megtartásáért hálás vagyok önöknek egyénileg. Szükség nélkül nem is fogok semmi olyan köteléket eltépni, amely engem hazájuk őszinte keresztyénéihez és tudományához fűz. Ez idő szerint azonban ez a kötelék rám nézve semmiféle értékkel nem bír. PROF. HARNACK. Utóirat: Máris folytathatnak egy olyan harcot, amely dicsőséget szerez önöknek. Mint negyedik nagyhatalom, a nemzetközi hazugság-sajtó lépett föl Németország ellenében : elárasztja a világot a mi dicsőséges és szigorú erkölcsű hadseregünkre szórt hazugságokkal ; megrágalmaz mindent, ami német. Csaknem minden lehetőségtől meg vagyunk fosztva, hogy ezzel a „mélységből való állattal“ szemben védekezhessünk. Ne higyjenek hazugságainak és terjesszék felőlünk az igazságot! Mi ma sem vagyunk egyebek, mint amiknek Carlyle festett minket önöknek. Ford. Dr. KOVÁCS ISTVÁN. A - VASÁRNAP- MEGSZENTELÉSÉ NEK - SZOCIÁLIS - JELENTŐSÉGE .II. ONDANOM sem kell, hogy szociális szempontból is kiszámíthatatlan veszteség az, hogy társadalmi életünkben ilyenek a vasárnapok. Mekkora tőke-mennyiség semmisül meg egyetlen vasárnap? Mit jelentene az, ha ezt az összeget a nyomor megszüntetésére fordíthatná a társadalom ? A nyomor legfőbb előidézői az átdorbézolt vasárnapok. Ez kétségtelen. A nyomor természetes következménye a bűn. Legalább is ezt mutatja az élet. Vájjon, nem volna-e rendkívüli szociális haladás, fejlődés, ha a nyomor és bűn nagyrésze megszűnne ? Pedig a vasárnap megszentelése ilyen eredménnyel járna. Társadalmunk életéről vázolt sötét, szomorú, fájó kép megváltozna. Ez lenne a vasárnap megszentelésének szociális jelentősége. A vasárnap megszentelése megszüntetné az általános elégedetlenség nagyrészét. Az általános elégedetlenség szociális fejlődésünk legnagyobb akadálya, mert L»« r s®®«®®*e*«®oeefcssa STELCZER KAROLY műasztalos, oltárépítő és templom-berendezési vállalata Suör, JCossuth £ajos utca 24-ik szám. □ folfo.?/- 578.: Számos elismerő nyilatkozat e téren készített kiváló munkálatokért. ................
