Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-25 / 43. szám
352. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. Egyházi főhatóságainknak tehát szent kötelességük, hogy a hiányok pótlása végett felemeljék szavukat. Legelemibb jogunk követelni, hogy küzdő véreink, hitsorsosaink saját vallású lelkészek lelki gondozásában részesüljenek. Vigyázzunk ! Nehogy, míg mi az itthon maradtak lelkét ápolgatjuk, a távollévők lelkét elhódítsák tőlünk. Ha valamikor, úgy most helyén van a figyelmeztetés: „Videant consules!“ DRÁVÁI. * * * Ugyanilyen tartalmú felszólítást közölt már az Evangélikus Lap október 10-iki száma is. Véleményemet híven fejezi ki az Evangélikus Egyházi Élet október 18-iki számában „Egy lelkész naplójából“ című cikk. Ezért egyszerűen ezt közlöm. íme: Elvonult a helyőrség. A pályaadvaron lehetett vagy ötezer ember. Igazán elszorúlt a szív, mikor a felvirágzott kocsikba felszálltak. Egy egész sor kellemetlen tanulság vonul el szemem előtt. A kocsik nagyrészén Mária, szent József és más szentek virágba foglalt képe díszeleg. Mária-érmeket, nyakbavetőket, szentképeket osztogatnak s a katonák keze mohón nyúl utána. Nincsen-e közöttük egy-pár evangélikus kéz is ? . . . És ha van, vájjon ráüthetnénk-e arra a kézre s mondhatnánk-e: nem neked szól, nem a tiéd !. . . Csak akkor vehetnénk el, ha ugyanakkor kezébe adhatnánk olyan könyvecskét, mely ugyanazt a célt, de a mi vallásos hitünk szerint szolgálja. De ha ezt nem tesszük? ... Ha ezt a kötelességünket elmulasztjuk? ... Csodálatos ez a mi későn ébredésünk. Mintha csak valami kegyetlen kéz kioltotta volna lelkűnkből a mindennapi élet kapcsolatai iránti érzéket. Mindenről lemaradunk és mindenre későn eszmélünk. Ez a gyöngeségünk annyira áltolánossá vált, hogy kár a tények konstatálására több időt fordítani. Sokkal érdemesebb lenne az okok kutatása. Azt hiszem, némely szervezet kiépítetlensége s a képesített szervezetek nehézkes mozgása okozza a bajt. Hiányzik az a határozott, érzékeny kötelesség-felfogás, amely azt mondaná : most rám van szükség! Ez az én dolgom! most nekem kell sorompóba állanom! így azután sok dolog szépen elmarad! A másik baj a nehézkes mozgásban van. Választmányi- és bizottsági gyülésezések nélkül nem is tudjuk egy ügynek megvalósulásra érlelését elképzelni. Pedig sokszor nem gyülésezésre, hanem cselekvésre, nem szabályszerű eljárásra, hanem az egyéni felelősség által hordozott intézkedésre van szükség. Valaki azt mondhatná, hogy már magában véve az is egészségtelen dolog, mikor mindent felülről várunk s az egyesek kötelesség-terhét kényelmesen áthelyezzük a tesületek vállára. Nem! a vád csak akkor lenne sebző, ha tényleg kényelmesség alakította volna ki a helyzetet. A valóság azonban az, hogy az egyes ember jóakaraté vállalkozását sokszor keresztezi a testületek ugyanolyan jóakaraté vállalkozása. Ilyenkor az elsietett egyéni buzgóság húzza a rövidebbet s ez a kudarc mellett gyakran érzékeny anyagi károsodást is jelent. Talán ez a néhány gondolat magyarázza azt a szomorú körülményt, hogy míg a katholikus katonáknak való röpiratot, imádságos könyvet, Mária-érmeket, olvasókat, képeket osztogattak, addig mi üres kézzel, tehetetlenül álltunk a vonat hosszú kocsisora előtt. Kiosztottam az összes újszövetségeimet és imádságos könyveimet. De csepp volt az, százak szomjúságában. A többinek csak a kezét szoríthattam meg, legfeljebb ezt a keserű filozófiát adhattam volna velük, mit naplómba jegyeztem. De ez úgyis ott égett szemem könnyében. AZ ANGOLOK ÉS A VILÁGHÁBORÚ. HARNACK PROFESSZOR VÁLASZA TÍZ ANGOL THEOLÓGUSNAK. — A levelet Kovács |P=QARNACK ADOLF, a berlini István dr. forditásá- - w egyetem világhírű egyházban a Prot. Egyházi |—I .. ,b sy, és Iskolai Lap Után il tortenet-tanara, a vilagim közöljük. h n háború kezdetén nagyhatású beszédet tartott Berlinben, melyben erősen kikelt Anglia ellen. Ez tíz tekintélyes angol egyházi férfiút arra indított, hogy (augusztus 27-iki kelettel) levéllel forduljanak a nagy tudóshoz és próbálják megmenteni Anglia viselkedését. Az fájt nekik legjobban, hogy Harnack a civilizáció árulójaként tüntette föl Angliát. Szerintük Anglia elsősorban a kis Szerbia önállóságának megoltalmazása érdekében fogott fegyvert. Levelük végén ismételten utalnak arra, hogy azért fordulnak hozzá, mert „mély tiszteletet éreznek iránta és rendkívül nagyra becsülik azokat a szolgálatokat, amelyeket a keresztyénségnek tett". A világhírű tudós, ki nemrégiben még szintén egyik leglelkesebb híve volt a német-angol barátságnak, hamarosan megadta rá a méltó választ. Szeptember A SZERB HÁBORÚ TÉsKÉPE AZ OROSZ HARCTÉR TÉRKÉPE Kapható: KIS TIVADAR könyvkereskedésében PÁPÁN, Fő-utca 21. szám. Saját ház.
