Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-11 / 41. szám
Huszonötödik évfolyam. 41. szám. Pápa, 1914 október 11. F F F AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap, Az előfizetési dijak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. IMA 1914 OKTÓBER 6-ÁN. lPEKNEK ÉS NEMZETEKNEK hatalmas nagy királya, bölcs és jó Atyánk! Mélységes alázattal borulunk le előtted, ki szabados Ura vagy e világnak, ki bölcs tetszésed szerint vezeted ebben népeknek és nemzeteknek sorsát. A mi sorsunkat is Te vezeted, Uram. A Te hatalmas karod vezette nemzeti létünk hajóját egyszer csendes, békés vizeken, majd háborgó, vészes hullámokon át. Te vezettél bennünket egyszer a nemzeti lét fényes, dicsőséges magaslataihoz, majd sötét, gyászos mélységei felé. Hála legyen neked a dicsőségért; de hála legyen neked, hogy nem hagytál bennünket a gyászos, sötét mélységekben elveszni; hála legyen neked, hogy eddig velünk voltál és megsegítettél a Te jobbkezednek ereje által! íme, gondviselő Istenünk, ismét a történelem mérlegére helyeztél bennünket, hogy megméressünk. Ismét vérünk hullásával kell írnunk történetünket. A nagy idők ez izzó, vészes forgatagában mintha nem látnok tisztán még a jövő képét; csak reád tekintünk bizakodva, reménykedve, Istenünk! Reménykedve tekintünk reád e napon is, mely újabb történetünk leggyászosabb eseményére emlékeztet bennüket. Midőn ma ezrek lesznek hősökké a haza szent nevében; midőn nagy, szent, hős önfeláldozásra hí bennünket a haza: elmegyünk a gondolat szárnyán oda, hol e hazáért utolsót dobbant tizenhárom hős nemes keble; elmegyünk e nemzet Golgotájához; nem azért, Uram, hogy panaszkodjunk, hanem hogy szívünk a nemes lemondás, önmegtagadás érzésében nagy tettekre alkalmassá legyen. Csodálatosak Uram a te útaid, melyeken az emberiséget vezeted. Új, nagyra vivő eszméket, ideálokat gyújtasz lángra a legjobbak lelkében; az emberiség, egyes népek, nemzetek elé új, nagy célokat tűzöl ki ezek által. És ez új ideálok lánglelkű szószólóit, e nemes célok harcosait az önfeláldozás fájdalmas, szomorú Golgotahegyéhez vezeted, ahol a hívők mély bánatban keseregnek, a hitetlenek, az elnyomók kárörvendve örvendeznek. S az egész nagyszerű feílángolás mintha csak végsőt lobbant volna, mintha az eszme a küzdővel végkép sírbaszállt volna. De jó vagy Uram, hogy e szomorú jelenetnek más rendeltetést adtál. Jó vagy Uram, hogy a Golgota nem az eszme halálát jelenti, hanem annak megdicsőülését, megváltó erővé való fölmagasztosulását az élet feláldozásában, hódító útra való indulását a szíveken át. Ilyenné tetted Atyánk nemzeti életünk folyásában e nap szomorú emlékű eseményét is; és azt a helyet, hová e napon milliók zarándokolnak el gondolatban, az önfeláldozó hazaszeretetei megszentelt templomává avattad! Te adtad nekünk Uram e hazát, Te támasztottál ennek dicső, önfeláldozó bajnokokat, kik fénylő, átszellemült alakkal előttünk járjanak. Csoda-e hát, ha szeretjük e hazát, csoda-e, ha elzarándokolunk azokhoz, kik e haza oltárán áldoztattak föl, csoda-e, ha e napokban mi is az ő nyomdokaikon kívánunk járni? Csoda-e mindez, Uram? Nem. Hisz Te gyújtád fel szívünkben a hazaszeretet lángját. Vezess azért bennünket Uram oda a vértanuk által megszentelt helyhez, vezess a vér-
