Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1914-10-04 / 40. szám

40. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 329. oldal. nek. Aki őt meglátja, az megszereti és nem bocsátja el sohasem. Tegyük egyházunk tag­jait Isten gyermekeivé, Krisztus testvéreivé, kinek szenvedései igazolják, hogy Isten mégis szeret minket, kinek munkálkodása mutatja, hogy ő most is él és mi is élhetünk ő általa. Ha lever bennünket a gazság és bűn, ha a megpróbáltatás, a küzdés ideje következik ránk, ha megrabolt és kifosztott hazánk képtelen lesz a mi dolgainkért áldozatot hozni, mi meg­maradunk és élünk akkor is, mert munkánk nem maradt eredmény nélkül. Ha diadalmaskodunk, mert diadalmaskodnunk kell, hiszen mellettünk a jog, az igazság, az Isten által vezetett történeti fejlődés ujjmuta­­tása, velünk maga az Isten, akkor hatalmas felvirágzás, új élet, új lélek, új emberek fog­ják köszönteni munkálkodásunk nyomán Isten országának derengő és egyre világosodó haj­nalát. Dolgozzunk, hogy mindkét perspektíva utján Isten diadalmaskodhassék. vass vince. hívunk ide a tudomány csendes berkeibe, hogy el­­küldjünk benneteket oda, hol vitéz katonáink, a világ első hősei karddal írják a történelmet, ágyúval szán­­togatják dicsőbb jövő rideg barázdáit, vérrel csókol­ják be termő idő biztató zálogát az idegen földbe. A dalos madár hallgasson el ma, vészmadarak vijjogják be fületekbe, lelketekbe: a haza veszélyben; a tanítás és tanulás termei maradjanak üresen s né­pesedjenek be a harcmezők legendás hősökkel; Minerva tudós baglyának odú ma a helye, turulmadár szárny­csattogása süvítse felettetek, előttetek: harcba mind, kinek karja, lelke ép; csatára, kinek szíve helyén van ; halálba, aki élni akar! Apáitok homlokáról lobogjon a büszke láng, anyái­tok szeméről szikrázza az égő könny, testvéreitek ajká­ról csattogja a dacos csók: dicsőség, áldás, üdv a hősnek, ki az ő tűzhelyükért, becsületükért, templo­muk csöndjéért, ősz királyért, szent hazáért vérrózsá­kat fakaszt vad ellenség rianó táborán; s szégyen arra, ki ma jogcímeket keres, melynek hitvány bokra mögé gyáván elbújhatik. Megsértenénk tiszta Ielketek szeplőtlen eszményeit, ha szükségét látnok rábeszélni benneteket; röviden, de lelkünk teljes hevével s hitével szólunk hozzátok: A zászló kibontva. Sorakozzatok! Áldásunk kísér, imádságunk fedez, ölelőkarunk vár vissza a biztos diadalból. Isten nevében előre! A DEBRECZENI EGYETEM FELHÍVÁSA. GYETEMI POLGÁROK! KEDVES FIAINK ! Az ős főiskolában az új tudományegyetem kapui megnyíltak s mi szeretettel hívunk, várunk benneteket a nagy tradiciók: a józan vallásosság, a tiszta erkölcs, lángoló haza­­fiság s magasztos eszmények által megszentelt falak közé, hogy ifjú Ielketek bontakozó szárnyait erősítsük biztos repülésre az előttetek álló nagy cél felé. Meg­­repes szívünk a nagy gondolatra: a magyar hazának magyar intelligenciát nevelni s türelmetlenül várjuk az időt, hogy megnyithassuk szánkat szólni néktek a tudás igéit. És mi mégis a megnyitás ez első pillanatában, a közös tudományos munka fölvétele előtt más hivatást szánunk nektek, testben erős, lélekben ép ifjak: azért * * * A közös hadügyminiszter úr rendelete alapján a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr hozzánk inté­zett felhívására kihirdetjük, hogy szükséges lévén a hiányok pótlására minden tekintetben alkalmas altisz­tek kiképzése, a hadügyminiszter úr azok számára, kik az egyéves önkéntesi szolgálathoz szükséges tudo­mányos képesítéssel rendelkeznek, intelligenciájuknak megfelelő külön kiképzés céljából csoportokra osztot­tan egyelőre Wien, Grác, Prága és Innsbruck állomás­helyeken „altiszti iskolák akadémiai önkéntesek szá­mára“ címen tanfolyamokat rendezett be, melyekre jelentkezéseket közvetít az „Akadémiai jelentkező iroda és tudakozó intézet önkéntes hadi szolgálatra“ Wien, I. kér., Egyetem. Előzetes jelentkezéseket a rektori hivatal fogad el. Jelentkezhetnek 17—20 éves önként belépők, nép-

Next

/
Thumbnails
Contents