Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-25 / 4. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. 30. oldal. köttetésbe kell lépni az élettel, mint ahogy tette eddig. Igen helyes volt dr. Antal Gábor elnöknek az a gondolata, hogy a Szemlében a szociális kérdésekkel | tüzetesen kellene foglalkozni, úgy hogy „minden számban néhány oldal ilyen kérdések fejtegetésének volna szentelve.“ A múlt évi közgyűlés a Protestáns Szemle szerkesztését dr. Ravasz László kolozsvári theol. tanárra bízta. Eleven eszű, éles szemű, kitűnő tollú, izzó fiatal erő. Kibocsátott munkaprogrammja után erős bizodalommal vagyunk, hogy élénk és változatos lesz a Szemle és állandóan figyelemmel kiséri a gyakorlati szükségeket, a mindennapi életet s ezáltal érdeklődést is kelt, meg oktat és müvei is. A nagyérdemű elnök igen melegen buzdított mindenkit a Társaság ügyeinek felkarolására. Ez a buzdítás mindenesetre igen helyénvaló volt. És mégse várok nyomában nagyobb eredményt. Nem várok, mert tudom, hogy a lelkésztársak szegényes erszénye nagyon is igénybe van véve. Egy napilap 28 K, egy szépirodalmi lap (Új Idők vagy a Vasárnapi Újság) 20 K; egyházkerületbeli egyházi lap 9—10 K; a Kálvin-Szövetség 5 K; a Lelkészegyesület 10 K; a bel- és külmissziói lapok (Mustármag, Olajág, Külmisszió), amiknek vallásos estéken igen jó hasznát veheti, az Ifj. Kér. Egyesületek lapja: az Ébresztő — megint 10—12 K; a helyi olvasó egyleti évi díj — ez mind összesen már úgy 90—100 K. Pedig bizony igen jó volna még a Magyar Figyelő is, ez a magas színvonaton álló politikai és társadalomtudományi folyóirat; ára 24 K. Most még ezekhez jöjjön a Magy. Prot. Irodalmi Társaság 12 K rendes tagsági díja. De itt még nincs vége a szükségletnek ; jönnek a gyűjtőívek prédikációkra, szertartási beszédekre, vallásos költeményekre stb. Mindezt figyelembe véve mondottam már 1903-ban az Egyházi Könyvtár megindulásakor, hogy minden gyülekezet legyen kötelezett tagja a Prot. Irodalmi Társaságnak és az adja ki az E. K-t és akkor kapja meg mindegyik gyülekezet a tudományos könyveket is, meg a gyakorlati élet mindennapi szükségeit szolgáló folyóiratokat és füzetkéket is. Csak így lennének e kiadványok mindenki által hozzáférhetők, mert a gyülekezet köztulajdonai volnának. A lelkésztől, még ha csakugyan meg vannak is nála, úgy lehet, még a tanító is röstelli elkérni a kiadványokat. Úgy látom, hogy Kolozsváron velem egyetértőleg gondolkoznak. A Református Szemle 43. számában ugyanis ezt olvashatjuk: „arról kell gondolkozni, hogy a Magyar Prot. Irodalmi Társaságot miként lehetne azzá tenni, aminek lennie kell : a magyar protestántizmus életének, munkájának, elméletének és gyakorlatának termékeny tűzhelyévé, irányítójává; forrássá azok számára, akik a protestáns szellem élő vizeire szomjuhoznak. Nevelő-intézetévé intelligenciánknak és népünknek, lelkészeinknek és világiainknak, tanárainknak és tanítóinknak ; csatornájává annak, hogy a magyar protesiántizmus a maga sajátságos kincseit eljuttassa a magyar közélet megtermékenyítésére. Nem hiába állítgatják követendő mintának oda a „Szent- István-Társulatot“. A nagy feladat, melynek valósítási módjait meg kell találni, az, hogy ne elvezessék apró csatornákon a Társaságot éltetni, fejleszteni hivatott erőket, mint eddig történt (Luther-Társaság, Ref. parochiális könyvtár), hanem éppen összegyűjtsék egy sokoldalú, sokirányú vállalkozás keretében. Ne tépje szét egyesek üzleti élelmessége a közös erőt, hanem gyűjtsük össze, hogy nagyot alkossunk vele.“ Jó gondolat és jó üzlet lett volna, ha az elemi iskolai könyvtár-típusok kiadását kezébe vette volna az I. T. A Luther-Társaság kezébe vette és a tankönyv-vállalatot is megindította és nyomda felállítását is tervezi. Jól teszi! A Társaság vidéki választmányi tagjainak (összes számuk 40) bizonyára az is szép teendőjük, hogy tagokat gyűjtsenek. A mi egyházkerületünkből tisztán csak theológiai tanárok vannak e választmányban. Lelkész, vagy főgimn. tanár egy se. Régebbi theol. tanáraink azonban, dr. Horváth József kivételével, mind benne vannak; tehát négyen. Első sorban őket kérjük hát, hogy vegyék szívükre az elnök felhívó szózatát, hogy „mostani nehéz és hanyatló helyzetünk okainak felismerése szolgáljon okul a tagok közegyetértéssel történendő nagyobb erő kifejtésére, az egyesütet ügyei iránti fokozott lelkesedésre s vezessen végeredményben a Társaság üdvös és áldásos tevékenységében beállandó fellendülés folytán valódi újjászületésre.“ Nyílt levél nagytíszteletü Kis József pápai esperes-lelkész úrhoz* Irta Boross Kálmán kamocsaí ref. lelkész. Igen tisztelt Barátom-Uram ! A „kedves karácsonyi ajándék“, melyet Komjáthy Ernő bridgeporti lelkésztársunk buzgólkodása és áldozatkészsége a pápai templomalapnak juttatott, nekünk is karácsonyi öröm volt. Hiszen évekkel ezelőtt mi is sokan megtettük különböző mértékben ugyanazt. Édes álmokat álmodoztunk, hogy dunántúli Jeruzsálemünk-Ifj. Stern Lipót Pápa , Kossuth-Lajos-utca 25. sz. Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidáru-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. — Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint fehér himzésekef és kelengyék elkészítését. — Lelkiismeretes kiszolgálási
