Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-06 / 36. szám

296. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. költ a szívembe a történetük, mint e reggelen. És amikor elképzeltem a sok rémes lehetőséget, olyan jól esett a régi történetből szívembe áradó vigaszta­lás : Az Isten majd gondot visel! * A sorsunkat intéző isteni gondviselés nagy meg­próbáltatást bocsátott ránk; igen nagy hitet, nagy erőkifejtést és szinte elviselhetetlennek látszó áldoza­tokat kíván tőlünk. Áldozatul kéri a fiainkat. Nagy és nemes célok megvalósításáért, népek üdve diadaláért kéri. Kéri, mert ő is eszközök által működik. Le akarja általuk rombolni a hazugság várait. Rá akar ütni ál­talunk azokra a kapzsi kezekre, amelyek messze ki­nyúltak ragadmányért. Itt él a szomszédunkban két nép, az orosz és a szerb; egészen ki vannak válva az európai népek családjából. Bizonyos természetes vadság a főjellem­vonásuk. A főembereik, az orosz cártól és a szerb királytól kezdve, a hazugság fiai. A saját véreiknek se szólnak igazságot. Szláv testvériségről zengnek dics­himnuszokat és akiket igájukba hajtottak, a rokon szlávtörzseket is állati sorban tartják. Véka alá rejtik azt a világosságot, amit Krisztus hozott az evangélium­ban ; behunyják a szemüket, befogják a fülüket az előtt az emberséges fölvilágosodás előtt, ami Európát messze föléje emeli Ázsiának. Ennek a két népnek az országa Ázsiát jelent Európában is. Jelent embertelen önkény­­uralmat, vad erőszakot kancsukával, szibériai ólom­bányákkal ; jelenti a szólási és gyülekezési szabadság teljes elnyomását; rendőruralmat; jelenti a néptömeg baromi kihasználását; jelenti a szomszéd népek örö­kös nyugtalanítását. Jelenti tehát a vezetők teljes lel­­ketlenségét és gonoszságát. Ilyenek ők otthon, mikor békességben vannak. Még ilyenebbek, még lelketle­nebbek, hazugabbak és gonoszabbak, ha kitör a nyílt ellenségeskedés, a háború. Lelkünk egész elkeseredé­sével állítjuk ezt. Mert, lám, a háborúnak is vannak szabályai. Eszerint a háborút csak a fegyveres katonák vívják. Akik nem katonák, azoknak nem szabad az ellensé­get, az ellenséges csapatokhoz tartozó egyéneket meg­támadni, bántalmazni. Viszont az ellenséges katona­ságnak se szabad a békés polgárokat megtámadni, bántalmazni. És mit tesz ez a két vad nép ? Szerbiá­ban itt-ott kitűzték az ablakba a fehér zászlót, a béke jelét; a mi katonáink az ilyen házak előtt bátran el haladtak s aztán a házakból leselkedők rájuk lőttek. Tehát gaz módon, orvul támadtak rájuk az úgyneve­zett békés polgárok ; gyilkoltak a fehér zászló védelme alatt. Megtették azt is ezek a békés polgárok, hogy elrejtőztek fák lombjai, vízmosások, szakadékok mögé és onnét vették célba katonáinkat. Mindez otromba megsértése a nemzetközi jognak. A háborús időre elfogadott szabályok szerint sérthetetlen a békés polgároknak nemcsak személye, hanem a vagyona is. A rablás, fosztogatás tehát nincs megengedve. Csupán az ellenséges állam vagyona (ágyúi, hadi készlete, készpénze) a megengedett zsák­mány. A szabályok szerint még a háborúban részt­vevő katonák magán vagyona is sérthetetlen, amit nem lehet zsákmányként lefoglalni. És mit tettek Poroszország néhány határszéli községében a béke-cár katonái, a hírhedt kozákok ? Oly nemtelen, oly aljas magaviseletét tanúsítottak, hogy azt híven se leírni, se elmondani nem szabad. Elég, ha megemlítjük, hogy a lakosságnak menekülnie kellett; ott kellett hagynia házát, minden berendezését, vagyonát. Az országút, amelyen menekültek, tele van összetört szekerekkel, elhagyatott holmikkal, kínosan vergődő gyermekekkel, elerőtlenült aggokkal, kik cipelik cókmókjaikat. A szarvasmarhát, lovat felprédálta az ellenség. Olvastunk ilyen tudósítást is: „A megvadult kozákok barbár dühöngéssel gyújtották fel a falut; leperzselték a ma­jorokat, legyilkolták a lakókat. Ott, ahol a kozákok megállnak, egyeseket még élve hagynak, hogy legye­nek, akik kiszolgálják őket. De amikor elhagyják a kvártélyt, legyilkolják a szállásadót, hogy haderejük­ről és menetirányukról el ne áruljon valamit a német katonáknak“. Hát európai emberek ezek ? Hát keresz­tyének ezek ? Nem, ezek barbárok ; szégyenei Európá­­dak ; szégyenei a keresztyénség nagy családjának! És ezzel a két országgal kötött parázna szövetséget két igen művelt nyugati ország : Francia- és Angolország. Örök szégyene lesz ez a civilizációnak ! A hágai egyezmény szerint tilos minden olyan hadieszköz alkalmazása, amely felesleges kegyetlensé­get okoz. Eszerint tilos: 1. méregnek, vagy mérgezett fegyvereknek alkalmazása ; 2. az ellenséges katonák orozva megölése, vagy megsebesítése; 3. azoknak meg­ölése, vagy megsebesítése, akik a fegyvert leteszik, meg­adják magukat; 4. annak a kijelentése, hogy semmi ke­gyelmet nem kell adni; 5. olyan fegyverek alkalmazása, melyek alkalmasak arra, hogy felesleges módon fájdal­mat okozzanak; 6. az ellenséges zászlóval, egyenruhával, katonai jelvénnyel és a vörös-kereszttel való visszaélés. A SZERB HÁBORÚ TÉRKÉPÉ AZ OROSZ HARCTÉR TÉRKÉPE Kapható: KIS TIVADAR könyvkereskedésében PÁPÁN, Fő-utca 21. szám. Saját ház.

Next

/
Thumbnails
Contents