Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-23 / 34. szám
Huszonötödik évfolyam. 34. szám. Pápa, 1914 augusztus 23. w r r AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs cimére küldendők, IMÁDKOZZUNK! — Imádság háború idején, prédikáció előtt; Í9Í4 augusztus Í6. — Nagy Isten; népek, nemzetek ura, királyok királya; nekünk gondviselő édes Atyánk a Jézus Krisztusban. A föld reng lábunk alatt; körülöttünk a levegő teljes bizonytalansággal; az ég fényes délben is borús fejünk fölött. Kire támaszkodjunk; hol keressünk biztonságot? Ki deríti föl bizodalmunk, reményeink egét? Fölemeljük hozzád kezeinket szíveinkkel egyetemben; ne nézz bűneinkre; csak helyzetünkre s irgalmadra nézz. Óh, fordítsd hozzánk orcád világosságát és nyugtass meg minket! A bűnök ős anyja: a nagyravágyás, az irigység, mint egykoron Káint, felbőszítette most is az embert embertestvérére. A hatalmi vágy, a telhetetlenség tüzes csóvát vetett a békesség hajlékára és lángba borította a széles világot. Összeszorúl a szívünk, eláll a szavunk, szégyenpír ég az arcunkon annak láttára, miként tör egyik nemzet a másik ellen szent fanatizmussal, a hazaszeretet nevében; miként törekszik, összeszedve minden erejét, csak kárt, csak romlást hozni, csak halált osztani ember az embernek. Nem fojthatjuk el könnyeinket, sírunk és zokogunk a csaták helyén támadt véres emberhalmok előtt, melyekben a küzdő nemzetek fiatalsága, duzzadó ifjú-ereje, tömérdek reménye dől rakásra, hull az enyészetbe. Igazság Istene! Te egykoron földönfutóvá tetted a gyilkos Káint. Óh, tegye földönfutókká most is igazságod és erőd karja mindazokat, akik kieszelői, majd végrehajtói voltak trónörököspárunk meggyilkolásának, a világbéke felfordulásának és intézői és okai e mostani tömeggyilkolásnak. Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeink dühe ellen. Forduljon vissza fejükre az, amit elkövettek és szálljon fejük tetejére erőszakosságuk. (VII., Zsolt. 7., 14. v.). Nekünk pedig légy paizsunk, erős várunk és szabadíts meg bennünket tőlük. Szívünket ihlesse meg könyörületességed, hogy könyörüljünk egymáson, karoljuk fel igaz szeretettel egymás ügyét; legyünk valóban áldozatkészek, mikor hazánk kívánja, hazánk követeli az áldozatot. Álljon egy mindnyájunkért, mindnyájunk egyért. Munkálkodjunk fáradhatatlanúl, viseljünk gondot az erőtlenekről, megemlékezvén az Úr Jézus szavairól: „Jobb adni, mint venniu. Ámen. * Alapige volt: Ap. cs. XX: 35. Mindenestől megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, i mert ő mondá: Jobb adni, mint venni. I Kis József
