Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-19 / 29. szám
242. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. mat nyert Besse Lajos tarjáni lelkész. Alapos vita indult meg a vasárnapi iskoláknak gyülekezeteinkben való meghonosításáról. Értekezlet különösen ott tartja ezt szükségesnek, ahol még ez idő szerint sem tartanak vallásos estélyeket, továbbá ahol az ismétlő-iskolában nem a lelkész tanítja a hittant, de az utóbbi helyeken is figyelmébe ajánlja lelkészeknek, hogy tanításukat a szentirás körül csoportosítsák, illetve, hogy tanításuk főanyaga a szentirás legyen, mert népünk hitbeli közönyének fő oka az, hogy fiatal korában nem ismeri és nem szereti meg a Krisztus evangéliumát. Vúrady Lajos tatabányai lelkész felvetette, hogy a vad házasságban élő felek házassági ügyeinek lebonyolítására valami módon egyházi tisztséget viselő ügyvédeink támogatását kellene megnyerni. Értekezletünk anyagi erő híján — a fontos ügyet csak erkölcsileg támogatja, de más segítési módot ajánlani nem tud, minthogy lelkész ott, ahol ez szükséges és lehetséges, forduljon kéréssel egyházunk érdekeit szivükön viselő ügyvédeink valamelyikéhez. Jövő évi pályakérdésekül „A belmissió és egyházi életünkben való alkalmazása“ c. tételt és szabad textus alapján Írandó egyházi beszédet tűztek ki. Elnök imája és éneklés után az értekezlet véget ért. Utána közebéd volt, melyen több szép felköszöntő hangzott el. D. u. számvevőszéki ülés, azután pedig az egyházmegyei gyűlés fontosabb tárgyait előkészítő értekezlet volt. (Folyt, köv.) Besse Lajos t3ijáni ref. lelkész. A kamocsaí ref. egyház régi és új harangjai. (Folytatás.) Most rátérek röviden új harangjaink beszerzésének körülményeire, mintegy átugorva az utóbbi évtizedben történt építkezéseken, melyek mintegy szemeink előtt történtek és ismeretesek. Az 1856-iki tűzvész alkalmával harangjaink is lehullottak, de a templomtornác boltozata fenntartotta úgy, hogy meg nem repedtek, de valószínűleg a nagy hőség miatt veszítettek hangjukból. Az évtizedek, sőt századok előhaladásával a falu is megnagyobbodott, szóval általános lett a panasz, hogy harangjaink a falu jelen kiterjedésének nem megfelelők. Sokan azzal indokolták temlomból elmaradásukat, hogy nem hallották a harangszót. Az isteni kegyelem ismét segítségére jött a kamocsai ref. egyháznak. 1902. május 7-én elhunyt özvegy Kossá Albertné szül. Halász Éva asszonyság végrendeletiig 1000 K-át hagyott a kamocsai egyháznak harangalapra. Majd a nemes példa által buzdíttatva Nagy Dávid presbiter, ki 1907. január 25-én hunyt el, ugyanezen célra hagyott 2000 koronát. 1911. március 1-én elhunyt Pethes Dávid szintén 2000 koronát. Legyen áldott ezeknek emlékezetük mi közöttünk, mert ezek vetették meg az alapot, ezek könnyítették meg a mi munkánkat a falu régi, hő vágyának megvalósítására! Ezek után mindig sűrűbben érkeztek a kisebbnagyobb adományok harangjainkra, úgy, hogy a presbiteri és egyházközségi gyűlések elhatározták két új harangnak a folyó évben való beszerzését. Február 18-án Egry Ferenc kisgejőczi harangöntő kiküldött megbízottja jelenlétében a szerződés megköttetett. Ezen új harangok megérkeztek junius 5-én. A nagyobbik harang tiszta ércsúlya, a koronáját és ütőjét nem számítva 716 kg. Felírása ez: „Az élőket hívogatom, — a holtakat elsiratom. Öntetett 1914. évben a kamocsai ref. egyház részére. Boross Kálmán lelkész, Kurucz Kálmán kántortanító, Györös Sándor B., Györös Lajos K., majd Beke János és Kálmán Lajos gondnok idejében. Öntötte B. Egry Ferenc Kisgejőczön 1914.“ A kisebbik harang tiszta ércsúlya 450 kg. Felírása ez: „Istennek dicsőségére.“ Kossá Albertné szül. Halász Éva alapítványából; továbbá Kis Zsigmondné szül. Hajnal Juliánná, Nagy Dávid presbiter és Pethes Dávid H. kegyes adományából öntetett a kamocsai ref. egyház részére 1914-ben“1 Ezen két harang a vasálvánnyal együtt 5037 K 80 fillérbe kerül, mely összegből a régi harangok beadása által megtérült 586 kor. A harangöntő szerződésileg 20 évi jótállást vállalt. 1913. és 1914. években eddig ezen célra a következő önkéntes adományok adattak : 300 koronát adott özv. Kis Zsigmondné szül. Hajnal Juliánná; 200 koronát Bak Pethes Zsófia; 50—50 koronát adtak: özv. Kálmán Zsigmondné, özv. Beke Lajosné, Sóki Árpád postafőtiszt Budapestről, 40—40 koronát: özv. Kálmán Antal és Füssy Mária Budapestről; 35 koronát Györös Sándor volt gondnok ; 30 koronát: Kósa Dánielné szül. Lukács Eszter, Szabó János presbiter és özv. Beke Istvánné; 20—20 koronát: Sebestyén Sándor és neje, özv. Lukács Zsigmondné szül. Lukács Zsófia, Lelkes Dezső Martos, Mészáros Lidia Budapest, Pap Kálmán tábornok, főhadbiró Budapest, Pap Lajos postamestér, Sóki Gábor Budapest, Lukács Lidia Budapest, özv. Lukács Sándorné szül. Gál Zsuzsánna, Lukács Gábor és neje, Kis Dávid presbiter, özv. Gál Józsefné; 10—10 koronát adtak: Szabó Dávid Amerikából, Takács Lajos szemlész, Lelkes Ferenc és Dénes, Szabó Lajos Szolnok, Halász János Győr. Kósa Zsigmond Budapest, Bak Zsigmond Budapest, Halász Vilmos Érsekújvár, Osztényi Benőné Zsigárd, Takács Sándor nyugalmazott ekeli tanító, Kálmán Sándor, Füssy Károly és neje, özv. Szabó Bálintné, Vendégh Sándorné Érsekújvár; 6—6 koronát: Dózsa László Budapest, Kovács János gépész róm. kath.; 5—5 koronát: özv. Orbán Imréné, Földes Lajos deákii rektor, Bazsó Kálmán
