Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-19 / 29. szám
240. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. toló tagokat gyűjt, nem is propagandát csinál valami érdekszövetkezetnek, nem is ifjúi elégedetlenség feszíti munkára, nem is nehéz helyzetünk meglátása szítja a tüzet — de az isteni akaratnak engedelmeskedik. Furcsa okadatolás ez ma, mégis az egyetlen és legnagyobb érv a mozgalom szükségessége és eredményes volta mellett. A hit és honfihűség martyrologiájától fényes történelmű Losonczon gyülekezett össze junius 28— július 5-ig vagy 200 diák. Nem szólok Losoncz múltjáról, elég csak címerében enkeblét felhasító pelikánra mutatnom, a múlt története eléggé igazolja, hogy bizony sokszor önvérével táplálta megsanyargatott fiait, de a rablókat, az idegen fiakat, a fosztogatókat is. Mégis a losonczi „phőnix“ megépült poraiból, bár az orosz kancsukáktól, sarcoktól, tűzvésztől 60 lakóházra és 1400 lakosra leolvadt, fekete rommá rogyott város felett az oroszok tábori zenével elzengették a siri dalt. Annyira kifosztották e várost, hogy még a a halottakról is leszedték az ékszereket. De nem is folytatom tovább. Igazán: „megbünhődte már e nép a múltat s jövendőt.“ Ma Losoncz Felsőmagyarország egyik legrendezettebb és legcsinosabb városa, 13.000 lakossal, vásárainál fogva a kereskedelem, speciális földrajzi fekvésénél s tradícióinál fogva a palócvidék kulturközpontja. Hajdan a bányavárosok kulcsa, ma pedig a felvidék evangelizációjának letéteményese. A diáktábor a várostól 5 km. fekvő ladói fensikon verte le sátrait, köröskörül természeti szépségek és történelmi emlékek figyelmeztettek e két, de egy síkba eső életcélra, Istenre és hazára. Összesen 12 sátor volt, 8 éjjeli szállásra, 2 nagy előadó sátor, s két iroda. Egész kis kitelepített kultur csapat — kultúra külső segítsége nélkül. Bizony itt mindenki magára volt utalva, — mosdó vizet nem igen vittek számára, az ágyat ugyan ám meg kellett vetni, mert a sátor főnök addig nem szívta el az egysátorbelivel a — békepipát. Junius 27-én délután érkezett meg a főcsapat, mintegy 100 taggal, ettől kezdve örökös vándorlás volt egész héten az ország minden tájékáról. Csak .úgy ereszkedtek kisebb-nagyobb rajokban az ujjonnan jöttek Losoncz felől. A cserkészek, — ki nem ismeri még őket — már akkor otthonosan érezték magokat, mikor mi megérkeztünk. Apró sátraik csinosan villantak ki a domboldalból. A keményen pattanó cserkészparancsszó egészen megfeszítette a lustaságra hajlandó idegeket és izmokat. Itt az erő és vidámság fogad. Este nagy tábortűz lobban ki s messze bevilágít a sötétbe, s a tábortűz körül lelkünk is belát társadalmi életünk sötétéibe. Messze bevilágítja utunkat ez a tábortűz. A „szolgálatért kiáltó bajok“ címen tárták fel sebeit egyesek szociális életüknek, — mindegyik vérzett az, de fájdalmasabb az volt — mint Cézárnak Brutus tőre, amelyet enkezünkkel okozunk Krisztusnak tétlenségünkkel a kiáltó bajokkal szemben. B. Pap István és dr. Kovács István th. tanárok tártak elénk néhány megrázó képet. Szivünkben a döbbenet és a szégyen tusázó érzésével meredtünk a zsarátnokba, elfeledkeztünk a tűzrerakásról is, midőn a szomszéd domb öléből, kis-kis tűzpontok mellől átcsapott valami csodálatosan zengő ének, olyan bátran, olyan bizonyossággal zedült a dallam az ifjú ajkakról: „Fel barátim drága Jézus zászlaja alá.“ Imádság fakadt fel sokak ajkán s elhatározás sokak szivében. Ilyen haditanácsot még nem tartottak Losoncz alatt. 28-án (vasárnap) reggel templomba mentünk. Az ev. templomban Kacskó János pesti ev. hitoktató prédikált Ján. VI. 68—69. v. alapján, a ref. templomban pedig Gombos Ferenc, a diákszövetség utazó titkára II. Tim. I. r. 12. (Tudom kinek hittem.) A hit és tudomány látszólagos ellentétét egyenlíti ki, kifejtvén, hogy a mi hitünk tudás, s ez a tudás nincs ellentétben az „úgynevezett“ tudománnyal, csak eme tudás hordozóinak világnézete (érdeke és bűne) van ellentétben a Krisztussal. Válaszolva mintegy a már ritkábban felhangzó vádra, hogy nem körvonalazza határozottan álláspontját a diákszövetség, kijelenti, hogy a Jézus Krisztus vallása az, amit mi akarunk és hiszünk. Világnézetünkben a bűntudat és Isten tudat öntudata kényszerít, hogy harcot viseljünk a bűn ellen, harcot az Isten dicsőségéért. 160.000 diáknak van ma ilyen harcos öntudata a világon. Valamikor csak 12-en voltak, mégis győztek. Sörös Béla losonczi lelkész üdvözölte a diákszövetséget, mint a város visszatért unokáit és dédunokáit, akikhez joga van a vérség köteléke alapján. Igazán Losoncz szivéből jött üdvözlő beszéd volt ez, s hisszük, hogy Isten kezében egy újabb áldás Losonczra ama sok fájdalom után. Talán már nem fáj a múlt ütötte seb Losoncznak, az Ur még szétszórt fiait is megmutatta neki. Istentisztelet után a városi vigadó nagytermében délelőtt 11 órakor kezdődött az ünnepélyes megnyitás || és közgyűlés. Rényi György orvostanhallgató, a Diák-••MtMMtMMCM« . „ _ „ , __ _ _ / __ __ _ _ _ •©•••©•©•••••••©•® STELCZER KAROLY ^•©©«•©•©»©e©»«©® müasztalos, oltárépítő és templom-berendezési vállalata ®#©©©©©«©©©©©©8©®© Qijö'r, JCossuth £ajos utca 24-ik szám. □ S'elei°n: 57?.: őzámss elismerő nuilatkozat e téren készített kiváló munkálatokért. ........................ ©fl®®®®*©©®«®®©©©«© 3 **•»••©•«•••••••••
