Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-12 / 28. szám
228. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. nehéz lesz ez, jól tudom, de egyszerre csak a szív felmelegszik és boldog lesz, ha Krisztus életét követheti-Hirdetjük, prédikáljuk, hogy Jézus minden cselekedetének rugója a szeretet volt; azt is hangoztatjuk, hogy az ő élete a megtestesült isteni szeretet; oly szépen megtanultuk az ő általa felállított isteni parancsolatot : Szeresd a te Uradat, Istenedet, szeresd felebarátodat; hirdetjük azt is, hogy szeressük ellenségeinket, ösmerjük amaz uj parancsolatot is: csak szeretetünk igazolja, hogy Jézus tanítványai vagyunk; és mégis mily sokszor orcapirulva kell beismernünk, hogy csak csengő érc és pengő cimbalom a mi beszédünk, mert szeretet, krisztusi, megbocsátó, könyörülő, igaz szeretet nem lakozik mi bennünk. Kedves testvéreim! Legyen a Jézus a mi mintaképünk az isteni szeretet gyakorlásában is. Ki szánakozó és megbocsátó a bűnös iránt, bántalmazásaival szemben könyörületes és szerető szívű minden emberi gyarlóság megítélésében. Hirdetjük, prédikáljuk, hogy Jézus egész élete a munkásság volt. Oly szépen megtanultuk, hogy Jézus életét ifjú korától kezdve a munkásság ékesíti, boldogsággal emlegetjük, hogy Jézus három évi földi munkája, szakadatlan fáradozása volt a világ népéért. ,,Széjjel járt, hogy jól tenne mindenekkel“. Az ő ajkairól vesszük az igét buzdításul: „Munkálódjatok, mig nappal vagyon, stb.“ Igen, az ő élete a mánkásélet, a jótékony munka élete volt. És mi elmondhatjuk-e ezt magunkról ?! Az a munkásélet-e a mi életünk, ami Krisztusé?! Áll-e a mi életünkben a nagy apostol mondása: Az én életem sem drága stb. ? ! Mindenki maga tudja, hogy áll ezekkel a kérdésekkel szemben; mindenki maga tudja, mennyiben követője ő az imádkozó, szerető, munkáséletü Megváltónak. Én nem tudom! Én csak azt tehetem, hogy figyelmébe ajánlom Lelkésztestvéreimnek, ne szégyeljen senki se imádkozni. Ne hogy üdvözítőnk eme szemrehányó szavai méltán érhessenek bennünket: „Mit alusztok, keljetek fel és imádkozzatok, nehogy kisértetbe essetek“. Én csak azt tehetem, hogy figyelmébe ajánlom lelkésztestvéreimnek, tűzze ki feladata gyanánt mindenki a szeretet ápolását és fejlesztését. Hassa át mindnyájunk szívét az az indulat, az az érzés, amilyen áthatotta példányképünk, az Idvezítő szívét. Én csak arra kérhetem lelkésztestvéreimet: ösmerjük el, hogy nincs bennünk teljes jóság; mert fejünkhöz köttetett a gyarlóság. És ha egyik vétkezett, hibát követett el, atyafiságos szeretettel javítgassuk hibáit. Csak arra kérhetem lelkésztestvéreimet: ápoljuk a felebaráti szeretetet, érezzük a közösség szükségességét, tanuljuk meg másoktól az összetartást, közösérdekeink védelmét. Végül példányképünkhöz híven munkálkodjunk. Ne elégedjünk meg egy-egy vasárnapi prédikáció elmondásával, az adminisztráció elvégzésével, hanem kövessük a munkában soha el nem fáradó Mestert, járjunk széjjel a munkamezején mi is, igyekezzünk hatni, alkotni, gyarapítani; de különösen a hitélet mezején üdvös munkát végezni. Ne múljék el tőlünk egy összejövetel, se egy szakmánkba vágó felolvasás, értekezés tartása nélkül. És ebben versengés keletkezzék köztünk. Ne legyen e tekintetben se a felhívás, se a kérés teher, 'hanem igyekezzék mindenki lelkikincseit hasznos munkában értékesíteni. így töltsük be hivatásunkat; igy kövessük példányképünket. És ha ilyen irányban, ilyen szellemben dolgozunk, ne féljünk attól, hogy nem lesz munkánknak eredménye, s nem lészen hivatásunknak dicsérete, nem lészen elismerés munkánkért: az imában, szeretetben, munkában foglalatos lelkipásztori kart mindenki megbecsüli, Isten pedig sikerrel megáldja munkáját. A gyűlést — üdvözlő szavaim ismétlése után — most már megnyitom. A „Psalteríum Trajectense“* (Folytatás.) Fényképek és kapott felvilágosítások azonban nem voltak elegendők. Semmilyen fénykép sem ér fel az eredetivel, gondolják az angolok, és mivel a hitvallás kérdését okvetlenül el kellett dönteniök, a British Museum igazgatója arra kéri az utrechti egyetemi könyvtárt, hogy bocsássák magát a könyvet 2 hónapra rendelkezésükre, hogy tudósaik Londonban nyugodtan megvizsgálhassák. Az utrechtiek hosszú huza-vona után oda jutnak, hogy megírják a British Museumnak, hogy ilyen értékes könyvet a maguk felelő rségére ki nem adhatnak, hanem fényképet és felvilágosítást kapnak, amennyi kell. Ismét az angol kormánynak kell közbelépnie, amely teljes felelősséget vállal, hogy az unikumot 2 hónapon belül ismét sértetlenül vissza fogják szolgáltatni. Erre már a könyvtár gondnokai is engednek és 1873-ban elküldik a Psalteriumot Lón-Hogyan írjunk? | Tanítsuk-e A halotthamvasztás Útmutató a magyar a latin jogosultságáról. fogalmazásban. Szer= r a it i ^ késztette Kelemen '•« f a, e: Cf 4 r Irta Törtelí Lajos s.-lelkész. Béla Ára J K 20 í. 'tanar- A,a 2 K‘ nyeiVd . Áfa 80 ... Úgy ezek, mint menetrendek, térke'pek, úti könyvek, fürdő-ismertetések kaphatók Kis Tivadarnál fápán, Tő-utca 21 sz.
