Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-18 / 3. szám

20. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. Antal Gábor« Midőn e hó 14-én a táviró és telefon ország­szerte szétvitte a fájdalmas, de már nem váratlan hírt, hogy Antal Gábor, a dunántúli ref. egyházkerület nagyérdemű püspöke a hajnali órákban elhunyt, tömén­telen számú ismerőseinek és tisztelőinek egész serege bizonyára mély fájdalommal, de a változtathatatlanban való megnyugvás mellett azzal a vigasztaló és felemelő érzéssel gondolt reá, hogy tartalmas és mindvégig magasabbra emelkedő pályáját férfias erejének teljes felhasználásával, az igazért és jóért őszintén hevülő lélekkel futotta meg. Ő az élet harcát valóban neme­sen harcolta meg, méltóan arra a koronára, mit a Szentirás ígér az istenes célok önzetlen bajnokának. Egy ilyen szépen megfutott életpályára érdemes visszatekinteni már csak azért is, hogy az akadályokkal küzködők bátorítást merítsenek belőle, látván, hogy kicsiny kezdetből kiindulva is mily nagy eredménye­ket lehet elérni Isten nevében kezdett és folytatott kitartó munkával. Mert hát Antal Gábort nem magas születés, vagy hatalmas pártfogás, hanem tisztán saját nagy ereje emelte ki az ismeretlenség homályából s helyezte vezető, magas állásba. 1843 május 10-én született Szentkirályszabadján szegénysorsú családból. Mikor a pápai főiskolába került, már kisdiák korától kezdve egészen maga tartotta fenn magát részint ta­nításból, részint az iskolai segélyekből. Kiváló szor­galmával és tehetségével csakhamar megnyerte tanárai szeretetét, mely az idő haladtával mindinkább fokozódott iránta s mikor Kerkapoly Károlyt képviselővé válasz­tották, e nagyhírű tanár helyettesítésével fiatal kora ellenére is őt bízták meg az 1865—66-ik iskolai év­ben. A következő iskolai év elején Monoszlón káplán­­kodott, a második félévben pedig ismét Kerkapolyt helyettesítette, tanítván a bölcsészeti és politikai tudo­mányokat. Ezután másfél évet külföldi egyetemeken töltött szorgalmas tanulmányozással ; és pedig egy évet a berlini, félévet a zürichi egyetemen, hol a ma­gyar egyletnek titkári tisztségét is viselte. Visszatérte után 1869-ben lelkésszé avatták, de nem lépett papi hivatalra, mert még ugyanezen év május havában megválasztották a pápai főiskola ren­des tanárának Kerkapoly helyébe. Mint tanár, kiváló eredménnyel működött. Előadásai mind forma, mind tartalom tekintetében felül állottak a közönséges mér­téken. S bár a legelvontabb tudományokat tanította, előadásaira örömmel mentek hallgatói s nagy élve­zettel és érdeklődéssel hallgatták, mert élénk előadás­módjával, gyakorlati példáinak és hivatkozásainak ta­láló voltával a legelvontabb tételbe is életet öntött s le tudta kötni hallgatói figyelmét. Tanítványaival való magánérintkezéseiben is oly szíves és előzékeny tudott lenni, hogy azok vonzalmát és bizalmát egészen meg­nyerte. Püspökké választásának sem utolsó tényezője volt az a szeretet, melyet mint tanár keltett tanítvá­nyaiban. De megszerezte a városi közönség szeretetét is, mert a város közéletének minden terén tevékeny szerepet vitt. Antal Gábort általában a gyakorlati irányú tevé­kenység jellemezte. Nagy munkaerejét különösen ily irányú alkotások létesítésére szerette fordítani. A fő­iskola javára rendezett sorsjáték megvalósításában pl. nagy része volt. S ennek a jellemvonásának lehet tulajdonítani, hogy széleskörű tudományossága s nagy formaérzéke mellett is — mit beszédeiben és iratai­ban észrevehetünk — nagyobb írói munkásságra nem adta magát. A debreczeni zsinaton ő volt a főiskola képviselője. 1887-ben tanári székét felcserélte az ácsi nagy gyülekezet papi állásával s e gyülekezet körében is Számos és maradandó alkotás köszöni létrejöttét neki. Az a tevékenység, amit azóta a dunántúli egy­házkerület s a pápai főiskola érdekében kifejtett, mind­inkább feléje terelte a közfigyelmet és bizalmat. Elég többek közt megemlíteni, hogy ő működött először államsegély kieszközlésén a pápai főgimnázium részére s különösen az ő buzgólkodásának és fáradozásainak köszönhető, hogy az új hatalmas főiskolai épület mostani szép és célszerű helyére épült s nem a Tapolcza melletti eldugott helyre. Csak aki átélte azo­kat az időket, az tudja kellően méltányolni azt a csüggedést nem ismerő lelkes munkát, amellyel ezt a két nagy dolgot annyi jóhiszemű, de mint az ered­mény megmutatta, nem eléggé előrelátó ellenzés mellett is keresztül tudta vinni. S e két nagy dolog keresztül­vitelével biztosította a pápai főiskola újabb föllendü­lését. Természetesen, az érdem koszorújában osztoz­nak vele nagyszámú lelkes munkatársai, de a vezető ebben a szép harcban bizonyára ő volt. Nagy munkaereje és céltudatos, előrelátó szelleme megszerezték számára az egész egyházkerület közbizal­mát. A szeretetet pedig biztosította részére azt, hogy nem volt benne semmi gög, hiúság, vagy elbizako­dottság. S az igazi emberi kiválóság ennél a pontnál kezdődik. A gőgös, hiú és elbizakodott ember lehet KÖNYVEK, folyóiratok, anyakönyvi nyomtatványok, jegyzőkönyek stb. bekötésére ajánlom modern gépekkel felszerelt KÖNYVKÖTÉSZETEMET, hol mindennemű könyvkötőmunka a legnagyobb gonddal, pontosan készíttetik. -— — . • Térképfelhuzások! Szalagnyomás!----------------------- KIS TIVADAR Pápa, Fő-utca 21. szám. -----------------------

Next

/
Thumbnails
Contents