Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1914-06-07 / 23. szám

23. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 189. oldal. való kitüntetése alkalmából és pedig az árvaház volt növendékeivel együttesen. Az elismerés és a hála ünnepe volt ez. Az elismerés jellegét apostoli királyunk adta meg a kitüntetéssel, amely tanítói diplomával ren­delkezőt még aligha ért, de kifejezésre juttatták a bel­ügyi és vallásügyi m. kir. miniszterek, Budapest székes­­főváros polgármestere és főkapitánya, akik képvisel­tették magukat az ünnepélyen és kifejezésre juttatta a választmány és azoknak nagy száma, akik ezt az ünne­pélyt jelenlétükkel lelkessé és meleggé tették s akik az ünnepelthez intézett beszédeikben szebbnél-szebb virágokat fontak ennek az elismerésnek a koszorújába. Az ev. és ref. egyházi hatóságok dr. Baksay Sándor, dr. Kenessey Béla, dr. Baltazár Dezső ref., Scholtz Gusztáv ev. püspök, Darányi Ignác v. b. t. t., kerületi főgondnok, dr. Antal Géza egyházkerületi fő­jegyző, Némethy Károly államtitkár, Tervey Gyula főesperes, Ruffy Pál és dr. Neményi Imre miniszteri tanácsosok és ezen kivül még számosán küldtek üdvözlő iratokat és sürgönyöket, a megjelentek között pedig ott voltak a hatóságok és egyesületek képviselői kö­zött Rickl Gyula igazságügyi államtitkár, a Patronage - Egyesületek Orsz. Szövetségének elnöke, Zsilinszky Mihály v. b. t. t., Győry Lóránt min. oszt. tanácsos, Tóth Lajos rendőrfőtanácsos, a választmány és az egylet tagjai, ismerősök, jóbarátok nagy számmal. A hálát és szeretetet pedig az árvaház volt növen­dékei képviselték, akik közül sokan messze földről zarándokoltak fel ez ünnepélyre és több mint fél­­százan jelentek meg nevelő apjuk ünneplésére. Kovácsy Sándor az egylet elnöke keresetlen, meleg szavakkal mutatott rá, hogy az igazgató közreműködése nélkül az árvaegylet sem érte volna el azokat a szép eredmé­nyeket, amelyek a protestáns társadalom áldozatkész­ségében nyilvánultak meg s amelyből fakadt az a ki­tüntetés is, a mit apostoli királyunk pecsételt meg. Igaz, benső örömmel nyújtotta át az ünnepeknek a királyi diplomát. Méhnert Ernőné a nőválasztmány nevében meg­hatóban és igazán ékes szavakkal tolmácsolta a höl­gyek jókivánatait, átnyújtva a választmány ájándékát, egy 12 személyes evőeszközt. — Alapi István fővárosi tanító a volt nevelőtársak nevében szólt lelkesen, a legfelemelőbb hatást gyakorolt azonban a volt növen­dékek szónoka, Főző Sándor közigazgatási bírósági tanácsjegyző, aki az ünnepelt sok-sok szárnyrabocsá­­tott gyermekének tolmácsolta kiapadhatatlan szeretetét és háláját a Papa iránt. Egyúttal bejelentette, hogy a volt növendékek által már eddig összegyűjtött 3000 K-ás alapítványhoz további 1700 K gyűlt össze azon óhajjal, hogy az Brocskó Lajos alapítvány nevet viseljen. — Nagy Ferenc ref. esperes a pesti ref. egyházmegye, Kaczián János ev. főesperes, a budapesti ev. egyház­megye, Szőcs András szeretetházi igazgató, a fővárosi szeretetházak, Haypál Benő a Nagypénteki Ref. Tár­saság és rokonegyesületek nevében rakták le egymás után Brocskó Lajos elé az ércnél maradandóbb szere­tet és elismerés ragyogó gyémántjait. — Egy viruló leányka, Biró Izabella intézeti növendék Ungváry Ele­mér árvaházi tanító alkalmi köszöntő versét mondta el szívből fakadólag, mely nem kevésbbé ragadta meg a szívek húrjait, mint Soós Károly bucsi ref. lelkész Az árvák nem felednek című hatásos ódája, amelyet Jakab Gizella volt növendék adott elő már ismert szavaló-müvészettel, de egyúttal őt magát és mind­nyájunkat könnyekre indítva. — A mostani nevelőtár­sak megfestették Szabadi Lajos festőakadémiai növen­dékkel Brocskó Lájos arcképét, mellén a 25-éves jubileumakor kapott koronás arany érdemkereszttel. Ennek a benső, családias, az általános ragaszkodás­nak, rokonszenvnek, elismerésnek, hálának és szeretet­nek tanujelei méltán hatották meg az ünnepeltet, aki komoly és protestáns férfiúhoz illő felfogással a meg­becsülésben és kitüntetésben rejlő benső, igazi értéket emelte ki, háláját fejezve ki mindazok iránt, akik neki ezt az örömnapot szerezték s készséggel ajánlva fel erejét, tudását, munkabírását továbbra is az árvaneve­lés nemzet- és egyházerősítő fontos ügyének. — Két lelkész, két volt növendék vezette a szíveket egek Urához, Benkő Viktor tekeházi ref. lelkész és Palásthy Árpád gömörhosszuszói ref. lelkész magasszárnyalású imákban kezdették Isten nevében és végezték ugyan­annak nevében az árvaház meleg ünnepét. Az Árvaegylet 55-ik közgyűlése ez ünneplés je­gyében folyt le s az évi jelentést, amelyről más helyen emlékezünk meg, p. dr. Horváth Zoltán titkár terjesz­tette elő. Varga József növendék, esztergomi zene­tanár ez alkalomra irt szép jubileumi dalát adta elő, végezetül az árvanövendékek vegyes kara énekelt, amivel az ünnepély egyik része befejeződött, hogy az árvaház másik termében a terített asztalhoz telepedjék le a színes, kedves társaság. Itt aztán a késő éjjeli órákig ünnepelték tovább a szárnyrabocsátott volt növendékek azt, aki már közel 800 árvát nevelt hazafias és egyház­szerető szellemben hazánknak és a két protestáns egyháznak. Eljöttek sokan már őszülő fejjel és nagyon sokan családjukkal, feleségeikkel, férjeikkel, hogy osz­tozzanak a Papa örömében. — A titkáron kivül Főző 0 RÉGNER PÁL dFszfestö PÁPA. j^l VYV^ TEMPLOMOK FESTÉSÉRŐL SZÁMOS ELISMERŐ LEVÉL ! — TÖBB KIÁLLÍTÁSON W/) \A KITÜNTETVE ! — TÖBB PÁPAI ÉS VIDÉKI TEMPLOM RESTAURÁTORA ! — EL- // CnÁ VÁLLAL SZOBÁK, TERMEK MŰVÉSZI FESTÉSÉT! — ALAPÍTTATOTT 1871-BEN. rÄ — CÍM- ÉS BETÜFESTÉSZET! — MODERN KIVITEL! — SZOLID ÁRAK!

Next

/
Thumbnails
Contents