Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-07 / 23. szám
23. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 187. oldal. Hol kezdjük a munkát? Akárhol. Csak kezdjük meg. Kezdjük meg önmagunkon. Igyekezzünk mindig közelebb jutni az isteni szeretethez, igyekezzünk azt mindig jobban megismerni és megszeretni, belőle mindig intenzívebben táplálkozni, éltető erejét magunkba szívni, hogy az belőlünk kiáradva mindig szélesebb rétegeket tartson vonzó körében s terjedjen folytonosan kifelé a társadalomba. Szerezzünk testvéreket. Magának az egyetemes egyháznak mi a feladata? Nem kiszállani eredeti természetes életirányából s a küzdő térre kiállva csatlakozni valamelyik párthoz, de alkotni olyan atmoszférát, hogy az kényszerítse a hatóságokat, az államot, a társadalmi intézményeket az orvoslásra. Ébressze fel a keresztyén öntudatot, ápolja a nemzeti nemes érzést, a felelősségérzetet, mutassa fel a kötelesség, az áldozatkészség szükségességét s minden törekvésével azon legyen, hogy ez az ország alakuljon át keresztyén társadalommá, evégből igyekezzék egyesíteni, egy cél felé koncentrálni az erőket, felmutatva e nagy cél mindent meggyógyító erejét, megvilágító hatalmát, helyettesítve a romboló és dühöngő szociálizmust lelki közösségen alapuló szociálizmussal. Krisztus az egyén, Isten országa a társadalom eszménye, ezt tegyük kiáltó szóvá, lelkeket felrázó harsonává, szíveket megnemesítő érzelemmé. Akkor megszűnne a halandó alvóknak rettenetes álma, mosolygó ébredés, éltető valóság, helyettesítené azt, a társadalmi állapot megjavulna, a civódások megszűnnének, ábrándozás nem lenne többé, mert diadalmaskodna a ködöket, a felhőket szétüző valóság: Isten országa. A föld fátyla, a bűnnek felhői takarják el most szemeink elől a napot s mi ábrándokra, fantomokra gondolunk. Gondoljunk a valóságra : a bűnre, a szenvedésre s gondoljunk egy másik valóságra, mely képes emezt kiölni, megsemmisíteni. Az igazi protestáns újító minden téren; ha kell, forradalmár is, amikor Isten országának érdekeiről van szó. Szabadulni akar mindentől, ami ennek a célnak útjában áll. Az egyháznak az államtól való teljes függetlenítése : ez a modern kálvinizmus egyházpolitikája. Ha a politikai életből hiányzik a Krisztus, ha Krisztus nélkül élő állami organizáció akarja befolyásolni az egyházat, akkor jobb, ha az egyház tisztán saját erejéből táplálkozik s az állam segítségét, törvényszerű védelmét csak annyiban veszi igénybe, mint bármely más társadalmi intézmény. Az állammal való kapcsolat nem ellenkezik ugyan a protestántizmus szellemével, sőt azt tarthatnók ideális állapotnak, ha az 1848. XX. t.-c. a valóságban végrehajtatnék, azonban hova-tovább eljutunk oda, hogy az állam ellenséges magatartást tanúsít velünk szemben, eljutunk oda, hogy anyagilag teljesen tehetetlenné válik irányunkban. A cél: Krisztus uralmának akadály nélkül való terjesztése és gyakorlása az egyházban. E munkában nem akadályoz-e meg bennünket az állam atyáskodása ? Hála Istennek, ezt még nem mondhatjuk ki határozott formában. De biztosak lehetünk felőle, tekintsünk a közelmúltra, a jelenre, tapasztalatból mondhatjuk, hogy ha az állam teljesen az anyagi segítségre szorítkozik, akkor senki sem fordítja figyelmét Krisztus országára. Mindig arra nézünk, amit kapunk s Iassankint célunk is ebbe olvad bele. Gondoljunk tehát a jövőre. Gondoljunk arra, hogy a modern állam egy cseppet se hajlandó az egyházakkal foglalkozni, mert ő a látható világ határai közé szorítkozik. Nem szívesen és nem sokáig fogja teljesíteni a kénytelen gyámkodás nehéz kötelességeit. Vi gyázzunk, hogy szabadabban vehessünk lélekzetet azután. Raktározzuk el az erőket, anyagiakat és szellemieket, hogy szükség esetén ne kelljen kapkodnunk. Az élet s az irodalom. Irta dr. Kapossy Lucián pápai főgímnázíumi tanár. III. Elszomorító kép, csak az a vigasztaló, hogy a naturalisták durva rajzai mind hazugok, az esetleg egy-egy alakon észlelt hitványságokból rajzolják az összesnek hazug képét. — Még elszomorítóbb Móricz Zsigmondnál a papnék rajza; ezeknek — szerinte főjellemvonása, ami jellemzi némileg a tiszteleteseket is, a durva ösztönélet, az érzéki szerelem, az erotika buja, szilaj lobogó lángja. Miskolczynét (Árvalányokban), egy életerőtől duzzadó asszonyt „tehetetlenül emészti a benne levő hatalmas nőstényerő“ s minthogy szenvedélyét nem tudja kielégíteni, erotikus beszédével ártatlan leányok fehér lelkét szennyezgeti. Az ízléstelenül öltözködő tiszteletesnék legtöbbje műveletlen, érzéki vágytól sorvad s gonosz akaratulag, kíméletlen, kegyetlen lélekkel pletykál gyakran éppen nem épületes dolgokról. Minő gyalázkodó rajz! Mi máskép ismeri a tiszteletesnét egy Jókai, egy Baksay, akik szívbeli jósággal, édes, nyájas derűvel árasztják el családi körüket, űzik el a borút a szegénységgel küzdő férjük homlokáról az Isten jóságában bizó rendületlen * Régibb és újabb református egyházirodalmi művek állandóan raktáron tartatnak * VIZSGÁI JUTALOMKÖNYVEK gondosan válogatva, tetszés szerinti összeállításban. 8 fillérestől kezdve. VIZSGALAP, kitűnő minőségű, bármely vonalozással. 100 drb. 150 K. ISKOLAI EMLÉKLAP, 6 oldal, remek színezésű kivitel, darabja 30 fillér. * Megrendelhetők Kis Tivadar könyvkereskedésében, Pápán, Fö-utca 21. sz. alatt * \
