Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-12 / 15. szám
122. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. irány, melyet mi pietista, spiritiszta, quäcker és egyéb csúfnevek alatt összefoglalva lenézőleg, fölényes mosollyal, de tudatlanságunk teljes dühével szoktunk elintézni. De mi is ennek az istentelen, veszedélmes, egyházellenes irányzatnak a tulajdonképeni lényege ? Az, hogy nem csak meg kell tanulni a keresztyénséget, de élni is kell azt. Ezért küzd, ezért harcol, ezért szenvedi el a csufolódók székében ülők gúnyos kritikáit, üldözéseit. Nem ezt akarta-e Jézus ? Nem ezért harcoltak, prédikáltak, szenvedtek az apostolok ? A keresztyénség lényege Jézus Krisztus isteni személyének erkölcsi követése az ő istenfiui öntudatának aktiv tulajdonunkká tétele által. Hát mi nem akarunk élni? Nem akarunk követői lenni annak, kit mesterünknek fogadtunk el ? Nem akarjuk emberi méltóságunkat, istenfiúságunkat öntudatra ébreszteni ? Nem akarjuk megismerni, szívünkbe fogadni azt, aki nékünk utat mutatott a hozzánk méltó teljes, emberi életre ? Nem akarunk keresztyén életet élni ? Protestáns keresztyének ! Hova jutottunk ? Dehogy nem akarunk! — mondják a legtöbben — mi már éljük is azt. Csakhogy nem úgy, mint ama gerinctelenek ! Annál jobb. Akkor csak tessék segíteni azoknak a pietistáknak, tessék nekik megmutatni az igazi keresztyénséget. Panasz van, úgy-e, elég? De ha igazán keresztyének vagyunk, hogy lehet ez ? Tekintsünk csak a mi Megváltónk életére, személyére, tanítására. Elég ez s nyomban meglátjuk, hogy bizony még nem feleltünk felhívására: „kövess engem!“ Tekintsünk csak egyházunkra. Meghosszabbítása-e az Jézus életének? Semmiképen sem az. Eltávolodtunk, messze eltávolodtunk ő tőle. Elhagytuk a forrást. Mi üdít fel, mi éltet? Elveszítettük a főt. Mi irányít, ki vezet? Merre megyünk? Amerre a körülmények gonoszságtól, önzéstől, fejvesztett esztelenségtől, bűnös indulatoktól, buja izgalmaktól szennyes reszkető kezei taszítanak ? Ez nem keresztyénség ! Dehát az élő, aktiv, öntudatos keresztyénséget sürgető, bármilyen alakban, tetszetős, vagy nem tetszetős öltözetben fellépett és dolgozó mozgalmak lényege minket is érint. De mi képezi azoknak eszközét ? A biblia. Éppen ez a baj. Hát minek is a népnek, a jó kálvinista magyar népnek a biblia. Minek annak megismerni a tökéletes eszményképet, Jézust ? Mert hiszen őt ismernék a bibliából. S hátha még követni találják! Érthetetlen ez a kifogás. Érthetetlen és siralmasan lángol benne a következetlenség. A reformátorok kezünkbe adták a bibliát: olvassátok, életnek beszéde vagyon abban. Most is látjuk még a régi öreg csatos bibliát 1914. az asztalon, igaz, már mindig kevesebb helyen, de ott sem olvassák. Sok helyen dicsekednek vele : van ám bibliánk is, tisztelendő úr. S ha megkérdezzük, olvassák-e, bizony, azt mondják: nem érünk rá. Akadnak, kik egész babonaszerüen űzik a bibliaolvasást, de élettelenül, eredménytelenül. Többet érne, ha ritkábban olvasnának, de akkor azért, hogy épüljenek, tanuljanak. Sokan nem értik, soknak nem aktuális, sokan nem törődnek vele, sokan ellenszenvvel viseltetnek iránta, legtöbben pedig nem is tudják, hogy annak ismerete milyen szükséges volna életünkre. A magyar protestáns igehirdetésnek számolni kell e körülménnyel. Protestánsnak, azaz bibliásnak kell lennie. Fel kell ébresztenie a hívek érdeklődését a biblia iránt, irányítania kell annak olvasását, hogy a lényeget, a gerincet, Jézus Krisztus személyét keressék abban. Fel kell ébresztenie a vágyakozást a mindig modern, a szegények és gazdagok Megváltója iránt. Ő az örök kortárs. Úgy kell beszélni, mint a reformátorok tették: olvassátok, tanulmányozzátok, gondolkodjatok fölötte, teljes szabadságtok, lelkiismeretszabadságtok van. A biblia olvasásra való felhívás, majd annak irányítása képezze a belmisszió egyedüli tárgyát. Minden ide vezessen. Magyar protestánsok, mint őseitek, vegyétek kezetekbe a szent könyvet szeretettel, vágyódással és magatokba szállással. Ott van az üdv, ott van fájdalmaitok, panaszaitok orvoslása. Ne fogadjátok el babonásan szolgamódra azokat az igazságoknak nevezett élettelen „üdvtanokat“, miket mások tömködnek gyenge értelmetekbe. Keressétek magatok. Ez a ti legszentebb jogotok és kötelességtek. De keressétek türelemmel s várjatok a virágnyilásra, a gyümölcsre. Tekintsetek a távolba. A múlt halvány mécse mellett nem látjátok a hajnalt, mikor az élet könyvében Istennek elpártolt, de mégis szeretett gyermekei megtaláljak a békét és boldogságot? Nem látjátok a hajnalt, melyet őseink is bibliával a kezükben üdvözöltek s tettek ragyogó nappallá ? Megjegyzések* Irta CSIBA IMRE dunamocsí ref. lelkész. Régóta várom már, hogy valamelyik avatottabb tollú lelkésztársam az 1913. évi XVI. t.-c-re vonatkozólag véleményt nyilvánít, de mindhiába várom s most már engem szorít a csizma, legyen szabad erre vonatkozólag néhány megjegyzést tennem. A.lapStt.atott 1804-ben. vidék legrégibb és legnagyobb oipőűzlete Alapittatotfc 1804 b*». Manheim Ármin, ezelőtt Ältstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopdd-munka) kiváló gondot fordít.- Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipöit és csizmáit. _ Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át
