Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-16 / 11. szám
11. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 83. oldal. dája ez a lelkek szereidének! Ennek a szeretetnek kell meglenni a mi szíveinkben is s ezzel a szeretettel foglalkozni külön-külön minden egyes gondjainkra bízott lélekkel, miként az apostolok s maga az Úr is cselekedték. Úgy forgolódni közöttük, mint az édes atya gyermekei között, kiknek minden baját kitudakolja ő s ahol kell, int, buzdít, sőt szigorral dorgál és feddőzik, de mindenkor szívének melegével. (Negyedik közlemény a jövő számban) „A drága vezérkönyv.“ Ladányi Ferenc kaposmérői tanító árnak a dunántúli ref. egyházkerület által pályadíjjal kitüntetett Vezérkönyv a beszéd- és értelemgyakorlatok tanításához írt munkámról „A drága vezérkönyv“ cím alatt e lapban megjelent cikksorozata önkéntelenül is Cicero emez ismert mondását váltotta ki lelkemből : „Quo usque tandem abutere patientia nostra, Catilina?“ Feltámasztotta e cikksorozat lelkemben a nagy Miért?... kérdést. Miért történt e támadás? Mi inspirálta a cikkezőt és miféle intencióval írta meg cikkét ? Azt mondja Ladányi űr, hogy: „kizárólag a közérdek“ inspirálta. És valóban, minden kor megszülte a maga kiváló embereit, akik arra voltak hivatva, hogy szellemi életüket a köznek szenteljék. E kiváló kevesek buzgalmát az egyetemes, a köz mindenkor — előbb vagy utóbb — felismerte, sőt honorálta is. Viszont mindig akadtak olyanok (sokan), akik merényletet követtek el a köz ellen különféle ürügyek, néha éppen a közérdek leple alatt De ilyen esetben mindenkor bekövetkezett a tragikus bukás, illetve inkább komikus, mert hiszen az egyénből hiányzott a fenség. Az egyetemes eliminálta, kidobta magából az ellene küzdő egyént s ez a megoldás a teljes megnyugvás érzetét kelti mindenkiben. Nagyon szerettem volna, ha a cikksorozattal, mint kritikával foglalkozhattam volna, szeparálva az írójától, az embertől, de a jelen esetben a kritikával — sajnos — nagyon keveset foglalkozhatom, mert e cikksorozat a kritika lényegének, kritériumának: az objektivitásnak teljes hiányában nem is kritika, hanem rossz nagyítóüvegen vizsgált anyaghalmazról írt rossz, értéktelen vélemény (vagy ily joggal lehet akár . . .sarkantyus csizma is.) E kellemetlen helyzet majdnem teljes mértékben megfoszt annak a lehetőségétől, hogy e cikkekkel, mint kritikával érdemlegesen foglalkozhassam, hiszen — mint látni fogjuk — az egész kritikaféle cikksorozat nullára redukálódik, mihelyt annak titkos rugóit fölismerjük s azt planparallel, kristálytiszta szemüvegen nézve, a maga valóságában láthatjuk. E titkos rugók azonban a cikksorozatban szándékosan leplezve vanvak, írójuk lelkében élnek; ezért jutottam én abba a kellemetlen helyzetbe, hogy nem annyira a cikket, mint inkább írójuk lelki biológiáját kell bonckés alá vennem s néhány, e napokban tudomásomra jutott, adatból egy pszichológiai tükörképet kell előállítanom. L Adva van Ladányi Ferenc az 1910. évi első pályázatra beadott beszéd- és értelemgyakorlati vezérkönyvével. Az egyedüli pályamunkát az irodalmi bizottság megbízásából bírálja két kritikus. Az egyik bíráló én voltam. Úgy bírálótársam, mint én a munkát abszolút értéktelennek találtuk s elvetettük. Bírálatom, amelyben a megírandó vezérkönyvre vonatkozóan direktívákat állítottam föl, a felsőbb egyházi hatóság egyenes kívánságára, tájékoztatás céljából, e lap 1910. évfolyamában megjelent. Ladányinak versenytárs nélkül álló munkájáról írt akkori bírálatom nem részletezem, csak annyit jelzek, hogy Ladányi árnak ez az első müve minden tudományos didaktikai elméletet, pedagógiai és metodikai készséget nélkülöző sivár, élettelen anyaghalmaz; annyira, hogy ha a képző-intézeti IV-ed éves növendékem olyan tervezetet ír és ágy tanít, mint a pályamunka bármely leckéje, nálunk soha oklevelet nem nyer. 2. Adva van ismét Ladányi, talán már javított munkájával, amelyet az 1911. évi pályázatra újból benyújt. Ezen a pályázaton — látva az első teljes eredménytelenségét — én is résztvettem. A bírálatra felkért s hivatott faktorok a négy pályamű közül az én szerény munkám találják méltónak a jutalomra s így a Ladányi úré a lemaradtak közé került. Mi következik most ? E két adat inspirálja Ladányit könyvem lebírálásának megpróbálására. E két adat tette őt a népoktatásügy elszánt harcosává s ez okozza most csúfos, komikus bukását is. Ez adatokból cikkíróra reflexive adódik, hogy: ez a „Nagy“ Ladányi, ki a népoktatásügyet, a közügyét testével, leikével önzetlenül szolgálja s ha kell, ezért mindent kockára tesz — mondom — ez a „Nagy“ Ladányi identikus, kongruens azzal a „törpe“ Ladányival, akit ily alacsony intenciók tesznek a közügy katonájává. Hogy lehetséges az, hogy az az ember, akinek munkáját az egyetemes faktorai két ízben értéktelennek Konfirmációi Káté. Irta Kis József. IV. kiadás. Ára 32 f. Emléklap finom papíron. Darabja 5 f. ajándékok: képes újtestámentum, vallásos iratok. Koszorú-füzetek. Zsoltárok. Imakönyvek. Szentirások nagy választékban. MEGRENDELHETŐK KIS TIVADAR KÖNYVKERESKEDÉSÉBEN, PÁPÁN, FŐ-UTCA 21.
