Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-02 / 9. szám
9. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 69. oldal. nevüknek megfelelő hangszinezete s egymáshoz való viszonyukban a fokozatosság szem előtt tartásával kiváló műizléssel keresztülvitt intonációja remekül sikerűit. Az együttműködésben pedig szívet-lelket megindító nemes összhang, finomság és erő, kellem és tömörség érvényesül. Bár mindegyik változat tökéletes, mégis kiemelendők a vonós jellegű változatok: a gamba 8' és aeolin 8'. S ha ezek mellé még odaszámítjuk az orgona külső kiállításának finomságát, az egész mű szolidságát s jutányos árát, méltán sorozhatjuk a kaposmérői orgonát azon kiváló alkotások közé, melyek az Angster-céget e műipar terén a legelső sorba emelték. Szolgáljon az űj orgona a derék gyülekezet buzgóságának fokozására, az Isten nagy nevének dicsőségére ! Szabó Bálint hetesi ref. lelkész. A drága vezérkönyv* (Folytatás.) A 195. dics. 1. verséből leszűrt tanulság alkalmazása (228. 1.) az író szerint abból áll, hogy megkérdezzük a gyermekektől, „hogyha majd nagyok lesznek s ilyen — t. i. részeg — embert látnak, mit fognak neki mondani és mit fognak tenni?“ Hogy mit fognak neki mondani ? Hát a részeg embernek tanácsos-e egyáltalában valamit mondani ? Az író nem tudná, hogy saját magát teszi ki inzultusnak, aki a részeg emberrel szóba áll ? Avagy úgy képzeli, hogy az a gyermek majd felnőtt korában az utca sarában fetrengő részeg embernek erkölcsi prédikációkat tartson ? No hiszen, jókor és jó helyen! Valóban, rendkívül jól sikerült alkalmazás! És hogy mit fognak tenni ? Hát valóban, mit fognak tenni ? Vájjon, mit felelhet erre a gyermek ? Ha csak azt nem, hogy kihúzza a sárból és hazaviszi, ha t. i. bírja ! Lehetetlen, hogy föl ne kiáltson az a szegény gyermek, mikor ily kérdésekkel ostromolja tanítója. Az alkalmazásnak különben legnagyobb része abból áll, hogy következetesen a „Mit mondasz neki? Mit fogsz csinálni? Mit fogsz tenni ? Mit fogsz mondani ? Mit tennél vagy mondanál?“ stb. sablonos kérdésekkel nyaggatja a gyermeket. Van az alkalmazásnak más formája is. Van bizony! A háziállatok tanításánál adott eljárását annyira elfogadhatatlannak s viszont azok tanítását oly fontosnak tartom, hogy a könyv e részéről külön kell megemlékeznem. A háziállatok tanításánál az író jórészt még mindig a régi csapáson halad. Oly szárazon, érdektelenül tárgyalja az egyes állatokat, hogy az ember szinte maga előtt látja az ily tanítás alatt unatkozó, ásítozó gyerekcsoportot. Hány lába, hány füle, szeme, körme, ujja, stb. van, milyen színű, mekkora nagy, stb., stb. értéktelen kérdésekkel faggatja a gyermeket, ahelyett, hogy színessé, változatossá, érdekessé tenné tanítását annak a sok kedves mozzanatnak a fölhasználásával, amit az ember és a háziállatok közötti viszony önként nyújt. Az egyes háziállatok tárgyalásánál a gyermeknek minden háziállatról kétségkívül meglevő ismereteit semmibe se veszi, nem ad alkalmat a gyermeknek, hogy saját tapasztalatait elmondhassa. Pedig mily szívesen, mily örömtől sugárzó arccal beszéli el a kis gyermek a közte és a háziállatok közötti viszonyból fakadó kedves epizódokat! Hogyan szopik a kis kutya, hogyan játszik, szolgál, hogyan hozza el az eldobott tárgyat, hogyan fog a cica egeret, a játékos kis csikóról, bociról, barikáról, kis csibéről, stb., stb. szóló, a gyermek előtt rendkívül kedves jeleneteket. Hogy ezt figyelmen kívül hagyja, két nagy hibát követ el. Az egyik az, hogy így nem ad alkalmat a gyermeknek a beszéd gyakorlására s ezáltal e tárgy tanításának egyik főcélja, a beszédképesség fejlesztése ellen vétkezik s amellett az érdeklődést is agyonüti. A másik hiba pedig az, hogy a meglevő tapasztalatok el nem mondatása folytán tisztában sem lehet azzal, mi is az, amit nem tudnak a gyerekek s amit tulajdonképpen meg kell tanítania. Ma már túlhaladott álláspont az, nemcsak az élőlények, de az élettelen természeti testek leírásánál is, hogy a részek s a részek részeinek elsorolásával, boncolgatásával gyötörjük a gyermeket. Hanem ehelyet az egyedeknek az emberhez való viszonya, a háziállatoknak életmódja képezik a tárgyalásnak, megbeszélésnek legfontosabb tételeit. Fő az élet — mondja egy jeles pedagógus —, a részek, a szervek csak annyiban érdekelnek ma már, amennyiben az élet velük nyilvánúl. Aztán éppen a háziállatok tárgyalásánál kínálkozik lépten-nyomon alkalom föltárni az isteni gondviselésnek nagyságát, bölcs megnyilatkozását. Erről sincsen szó a vezérkönyvben. (Kilencedik közlemény a jövő számban.) Régner Páí templom- és díszfestő Pápa. Templomok festéséről számos elismerő levél! — Több kiállításon kitüntetve! Több pápai templom restaurátora! — Elvállal szobák, termek művészi festését ! Alapíttatott í87í-ben. — Cím- és betíífestészet! — Modern kivitel! — Szolid árak! — Alapíttatott Í87í-ben.
