Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-16 / 7. szám

7. szám.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

53. oldal.

részint a nagykanizsai és szórványbeli hívek önkéntes járulékaiból és gyűjtéséből, részint három éven át folytatott országos gyűjtésből 21 ezer koronára emelkedett a templomalap vagyona. A templomalapra gyűjtött összeg kétharmadát maga a lelkész az ország legnagyobb gyülekezeteiben végzett prédikálva-gyűjtő kőrútján személyesen gyűjtötte össze. Ebből bővítette ki az egyház 1910-ben a szűk lelkészlakást, illetve építtette az új imatermet és ebből fizette már 1912-ben a cs. és kir. katonai kincstártól 10.780 K-ért vásárolt, de kétannyinál is többet érő templomtelek vételárának első részletét. így a templomalapnak részben a takarékpénztárban elhelyezett, részben az egyházközségnek kötvényileg kölcsönadott tiszta vagyona 1912. év végéig 20.857 K 69 f-t tesz ki, amihez járúl Nagykanizsa városának — a tőle kért ref. templomtelek megváltása cimén — évi költségvetésébe immár negyedízben fölvett 1000 K adománya, amit a város egyházunk javára gyümölcsöztet. Mindez remélhetővé teszi, hogy a nagykanizsai gyülekezet a kérelmezett közalapi tőkekamatsegély megnyerése után nemsokára — ez exponált missziói őrálló helyen annyira szükséges — saját díszes templomában adhat hálát Istenének megsegítő kegyelméért.

Ez édes remény mielőbbi valóra válásához Isten segedelmét kérve, emelkedett hangulatban ért véget a nagykanizsai ref. gyülekezet szép jubiláris ünnepélye és közgyűlése.

A buzgó gyülekezet most templomalapja javára kiadni készül egy füzetben a misssziói egyház érdekes történetét.

(Vége.) r. s.

A drága vezérkönyv.

(Folytatás.)

Minden tanítás elején ki kell tűznünk a tanítás célját. Szükséges, hogy a célkitűzés : 1. egyszerű legyen ; 2. rövid és határozott s 3. hogy konkrét tartalma legyen; a cél hosszadalmas, általános megjelölése semmit sem ér. Az író pedig ilyen célkitűzéseket használ: „Most megtanítalak benneteket arra, hogy nyitott szemmel mikor látunk és mikor nem látunk“. (I. oszt. 2-ik hét második félóra.) Ugyanott XXV. hét első félórája: „Ma, gyermekek, arról fogunk tanúlni, hogy miért és mikor szakítják meg a munkát és hány napon dolgoznak az emberek egyfolytában ?“ Található ehhez hasonló „célkitűzés“ még több is. Hát

kérdezem: nemcsak a 6-7 éves gyermek, de egyáltalában bárki is megértheti e célkitűzésből, hogy tulajdonképpen miről lesz szó, miről akar tanítani ? Precíz célkitűzés ez s lehet így a 6 éves gyermeknek beszélni ?

A 29. lapon azt mondja, hogy „a tanító a kezét összeteszi, szemeit égre emeli“ s úgy mondja el az imát. Hát .nem könnyen álszenteskedésre vezetné e példa a gyermeket s nem sokkal szebb az, ha magát Isten előtt megalázva, a lehajtott fővel való imádkozást szokja meg? A 73. lapon „Szabó Imre tiszteletes úr", mint gyermek részéről a szülőit tegeződve való megszólítás helytelen. Az órányi időről sokkal hamarabb beszél, mint mielőtt az órát, mint az időmérés eszközét megismertetné. Az I. osztály XXV. hét első félóráján a tanítóval föliratja a napok neveit a táblára, vasárnapon kezdve, miből a gyermek azt látja, hogy a vasárnep első nap. De a következő hét első félóráján már hetedik napnak teszi a vasárnapot. Most már melyik az igaz ? A növénynek a II. oszt. gyermek által aligha megérthető meghatározása után a növény gyökereit a fő-, mellék- és szívógyökerekig boncolgatja. A növény, ásvány, mint a maguk erejéből nem mozgó, nem érző, illetőleg élettelen egyedek meghatározásánál továbbá oly kérdéseket tesz, melyek egyenesen nevetségesek s veszélyeztetik a tárgyalás komolyságát. Egyáltalában nem a nagyképű, tudományos komolykodást értem, mert annak a tanításnak igenis derültnek, vidámnak kell lennie s mert a kedélynélkűli pedagógus nagy ellensége az iskolának, de az író kérdései nem ezt a célt szolgálják, de nevetségessé teszik a tárgyalást, de a kérdezőt is. Azt mondja ugyanis : „Hívd magadhoz ezt a babszárt!“ „Miért nem jött hozzád ?“ „Miért nem visított ?“ (Ha t. i. levelet tépünk le róla.) „Hívd magadhoz az aranyat, ezüstöt“ stb. „Miért nem mennek?“ „Mit esznek ?“ „Mennyi idő alatt nőne ez a korona olyan nagyra, mint ez az ötkoronás?“ „Mit eszik a kőszén?“ „Miért nem sír?“ „Mit esznek a kövek?“ „Érzi a só, mikor a mozsárban törik ?“ „Mi fán terem a ső ?“ (Mi fán terem az ilyen kérdés ? ?) Stb., stb. Az erdőben való tájékozódást így tanítja: „Mikor én ilyen kis gyermek voltam, mint ti, mikor az erdőbe mentem, vittem magammal sok fehér rongyot. Vájjon, mit csináltam a rongyokkal, Mariska ? Eltaláltad. (? ?) Amerre mentem, egy-egy faágra felkötöttem egyet s mikor visszamentem, a rongyok szépen kivezettek. (!!!) Ti is így tegyetek!“ Valóban, praktikus tanács, de nem egyszerűbb s amellett célravezetőbb, ha röviden azt mondjuk, hogy

Aiapíitatott ie64-ben. A. vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete Aiapíttatott 1804-ben

Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca,

hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít.- ------- Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit. -------tjzl.etemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült liázba helyeztem át.