Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-21 / 51. szám

51. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 433. oldal. Fejedelmi ajándék. Alig találok szavakat, ho­gyan kezdjem ezt a kis tudósítást. Sopronban történt e hó 13-án, mikor mint gondozó lelkész a 14-én tar­tandó istenitiszteletre megjelentem. Előzetes szíves meghívás útján fölkerestem nagyságos Végh Kálmán urékat. A nagyságos asszony, szül. Tsurl Takács Róza, rövid beszélgetés után közölte velem nagy gonddal és nagy lélekkel kieszelt tervét. Valahányszor jelentettem a kis sárga levelező-lapon, hogy Sopronba érkezem, mindannyiszor igen kedvetlenítette, bántotta — úgy­mond —, hogy egy ilyen kultúrvárosban, mint Sopron, nincs otthona egy olyan tekintélyes hitfelekezetnek, mint a reformátusok s emiatt kénytelen bekéredzeni egy másik hitfelekezet egyik vagy másik helyiségébe. Ezen a hiányon akar ő segíteni. Tervszerűen haladt célja felé. A Deák-téren, Sopron legszebb részén, meg­vett egy házat; modern új ház, öt szobával: magas földszint. Ez jó lesz, gondolta, paplakásnak. Mellette megvette a szomszéd üres telket. így már birtokába jutott úgy 600 Oöl területnek, amit a Deák-tér, a Képezde-utca és a Csengery-urca határolnak. Az üres telek, gondolta, jó lesz templomhelynek, mert sarok­telek ; a Deák-tér felől 12 öl széles. Ezen a két telken nemcsak a templom és paplakás fér el, de ha építhet­nek, az iskola és a tanítólakás is szépen elfér. Ezt a gyönyörű helyet, amit vasrácsos kerítéssel be is keríttetett, odaajándékozta a soproni református egyház­­községnek. De itt még nem állott meg. Van e két telekkel szemben, a Csengery-utca másik oldalán még egy telke, ezt is odaajándékozta. Még itt se állapodott meg, mert — gondolta — ennek az újonnan alakuló egyházközségnek nemcsak lelkészlakásra és templom­helyre lesz szüksége, de pénzre is. No hát odaadja Alsó-Lőver-utcával párhuzamosan haladó Nyul-utca mellett levő, mintegy ötezer négyszögöl telkét is, amely­nek mind a két vége utca és amelyet két, már kijelölt utca, keresztbe át fog szelni. Ennek a hatalmas nagy teleknek és a Csengery-utcai teleknek eladásával sze­rezzen pénzt az egyház, mondotta. Az összes ajándé­kot a nagylelkő ajándékozó 170.000 koronára értékelte. A nagy ajándékkal szemben 2000 korona életjáradékot kötött ki addig, míg ő és férje, vagy akármelyik él. Nagyon természetes, hogy az egyházközség a feje­delmi ajándékot mély megindulással, nagy hálával el­fogadta és köszönetét egy küldöttség útján nyomban tolmácsoltatta. Úgy-e, hogy mindenképpen nagyszerű ajándék ez! És talán közelebbről is szeretné tudni a szíves olvasó, hogy ki az a nagylelkű adakozó ? Egy előkelő, régi soproni családnak, egy igen nagy műveltségű, már elhunyt, ág. hitv. ev. apának római kalholikus vallású leánya, a református Végh Kálmán­nak nagyműveltségű és a szegény szenvedők nyo­mora iránt igen fogékony, rajtuk készséggel könyörülő neje! ... Csak fakadj a szívemből, csak szállj sóhaj: jó Istenem, áldd meg a nemeslelkű ajándékozót! — Kis József. A Magyar Figyelő kiadóhiv. VI., Andrássy-út 16. Választ küldött már az elmúlt hét szerda estéjén Baranyay Zs. úr Faragó J. barátomnak. Kérésemre azonban beleegyezett abba, hogy válaszát csak a jövő számban közöljem. Szerkesztő. Isten Igéje címmel már egy év óta jelenik meg egy népies szentírásmagyarázó képes folyóirat. Most megbővül az „Ünnepi Áhítat“ cimü időszaki mellék­lettel. Az Isten Igéjét házi istenitiszteleti használatra szerkesztik dr. Masznyik Endre felelős szerkesztő és Izsák Aladár meg Masznyik Gyula társszerkesztők. A folyóirat decembertől májusig havonként kétszer; júniustól novemberig egyszer jelenik meg. Ára egy évre 4 K 80 f. Elő lehet fizetni félévre és negyedévre is. Nagyon melegen ajánljuk e folyóiratot lelkésztár­saink jóakaratába. Valóban hézagpótló munka ez és tekintve a kiállítását, igen jó képeit, határozottan olcsó is. Minden református lelkész és tanító 1914 januártól kezdve három hónapon keresztül teljesen ingyen kapja a Bethánia-Egylet kiadásában megjelenő „Mustármag“ című belmissziói lapot, ha erre nézve óhajtását a lap szerkesztőségénél (Budapest, II., Bimbó­utca 10. szám) e hó folyamán egy levelező-lapon ki­fejezi. A kiadó egylet e kedvezményt abban a remény­ben nyújtja, hogy a lap megismerése után a lelkész és tanító urak közül sokan lesznek előfizetőkké és buzgó terjesztőkké. Könyv az orgonáról. Sugár Viktor orgona­művész, a Nemzeti Zenede tanárádak „Az orgona“ c. munkája a múlt hetekben jelent meg Pfeifer Ferdinánd könyvkereskedő cég (Budapest, IV., Kossuth Lajos utca 7.) kiadásában. Magyar irodalmunkban ilynemű munka mindezideig teljesen hiányzott, úgy hogy az orgona szerkezetéről s szervi berendezéséről minden érdeklődő csak idegen nyelvű szakmunkák révén nyer­hetett tájékozódást. így igaz örömmel üdvözölhetjük Sugár Viktor úttörő munkáját, annál is inkább, mert oly ember tollából ered, ki nemcsak elismert orgona­művész, hanem szaktekintély az orgonaépílészet tech­nikai terén is és mint ilyen nemcsak nálunk, hanem a külföldön is ismertté tette nevét. A munka anyaga felöleli az orgonaépítészet múltját s fejlődését a leg­régibb időktől napjainkig. Meglátszik a művön, hogy sok évi fáradságos kutatás eredménye e gondos munka. A Vasárnap. A múlt vasárnapon, dec. 14-én, megjelent az Országos Református Lelkészegyesület tulajdonát képező „Vasárnap“ című képes heti néplap. Bizonyára igaz örömöt szült a Ielkészi hivatalokban és azokban a családokban is, a melyekben nyakig vannak már az olyan hírlapokkal, melyek el­ferdült ízléssel, különös kedvvel piszkálgatják, szellőztetik mind­azt, ami az erkölcsi elfajulásnak, rothadásnak bizonysága; olyant azonban, ami nemesít, fölemel, ami eszményt tár elénk, olyant nem nyújtanak. A Vasárnap első cikkét dr. Baltazár Dezső püspök írta, a beköszöntőt a jeles szerkesztő bizottság. Teljes elismeréssel fogadjuk ezt az első számot; tartalmas, változatos, mindvégig érdekes. Igen szép és jellemző a címkép, ami Bakos Tibor rajztanár műve. Vajha sok örömöt találhatna e nagyon szükséges alkotásában az ORLE közelebb pedig a Vasárnap agilis, szemes szerkesztője: Uray Sándor. Vajha itt és ott és mindenütt boldog megelégedéssel beszélhetnénk azon áldások­ról, miket a Vasárnap olvasgatása szül.

Next

/
Thumbnails
Contents