Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-21 / 51. szám

424. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1913. deneket hívő, a soha el nem fogyó, a mindent remélő és megbocsátó végeden szeretet helyett. Igaz, halandók vagyunk, mint akárki más, de ha mi magunk nem engedjük át magunkat az első karácsony édes varázsának, ha a mi keblünket nem tölti be a békességre igyekvés­­nek hő érzete, mely imádásra késztet bennün­ket azokért, akik minket üldöznek s áldó sza­vakat nem ad ajkunkra, midőn átokkal illetnek és háborgatnak bennünket, — csak haszonta­lan szolgák vagyunk, akik minden munkálko­dás nélkül várjuk az élő hit feltámadásának reggelét. Első sorban a mi szívünkben kell, hogy utat törjön a karácsonyi öröm, hogy ott teremtsen munkás élő hitet, énekelvén az Úr­nak, áldván az ő nevét, hirdetvén az ő szaba­­dítását, hogy örüljenek az egek és örvendezzen a föld, zengjen a tenger és minden benne való, őröljön a mező és az erdő valamennyi fája. Forgatom a szent könyv megavult lapjait s hideg szél jár sírva és zokogva körülöttem s melegségért ismét visszaszállok rég letűnt fe­ledett időkbe. Ha kizöldülne ismét a munkás­szeretet veszni indúlt fája, most Karácsony ünnepén, amidőn egy pillanatra elnémul a szívek szenvedélye, a bánat, a könny, az Ínség, a nyomor, keserűség és szeretetlenség s mint ama betlehemi pásztorok vigyáznánk a nyájak mellett, felöltözvén a Jézus Krisztust és az Istennek minden fegyverét. Balatonkenese. Czakó Gyula. Lelkipásztort bölcsesség* „És még nagyobb akadály, hogy nálunk az egy­házi főhatóságok is bizonyos gyanús szemmel nézték és még ma is azzal nézik sok helyt az igazi belmissziói munkát. Azt, ha valaki mozog, de csak úgy, hogy mozogni látassék, de minden eredmény nélkül, azt még csak elnézik, de azt, ha valamelyik belmissziói munkás valami szabálytól, ősi megszokottságtól el­térjen : azt már nem tűrik, azért már mindjárt fegyel­meznek. Újítani bizonyos régi szokásokhoz, formákhoz való ragaszkodás megszüntetése nélkül nem lehet. 33 éves belmissziói munkás vagyok és saját tapasz­talatomból mondhatom, hogy minden munkában rend­kívül bénítólag hat rám az egyházi felsőbb hatóság gyanús szeme. Igyekeztem mindig jó, kötességét híven teljesítő lelkipásztor lenni. Egyházunk egyik utolsó egyházát az elsők közé emeltem. De azért fegyelmi intésekben és elnöki figyelmeztetésben is volt részem. Miért ? Mert dolgoztam. Egyik intés után egyik lel­késztársam — aki ma már tanácsbiró — így szólt hozzám: ,Hát miért dolgozol? Látod, én nem dolgo­zom semmit és nincs semmi bajom/ “ Egyik lelkésztársuknak, a belmissziói és min­dennemű hűséges lelkipásztori munka buzgó bajnoká­nak, irodalmi téren is igen sokat és értékeset alkotott, úttörő, eredményes evangélistának panaszos, őszinte vallomástételét foglalják magukban e sorok, melyek egyik egyházi lapunkban láttak napvilágot. Egy szelíd, alázatos lelkű, komoly lelkipásztor szól itt, akivel szemben még az erőszakos lelküség, ellenségeskedés, összeférhetetlenség sokszor használni szokott, manapság igen divatba jött, felületesség frázi­sait sem lehet hangoztatni, melyek hangoztatása pedig oly kéznél fekvő érv gyanánt szokott szerepelni, mi­kor valakinek igazsága ellen igazi érveket felhozni nem tudnak. Hát így vagyunk ? Kérdezzük. Bizony: sokszor így vagyunk. De nemcsak a belmissziói munka, hanem mindenféle igaz lelkipásztori munka terén, ha mozgunk, de nem azért, hogy csak mozogni láttassunk. Még jó, hacsak valaki egyik-másik szabály betű­jétől eltérés miatt kapja a sebeket. Hiszen ez esetben a törvény betűje legalább jogos alapot ád a nem éppen tiszta szándékú, káros eredményű beavatkozás­nak is. Ezzel legalább jó előre számot lehet vetni, mielőtt valaki cselekednék. De akinek azért kellett majdnem évekig küzköd­­nie, közben magát fegyelmivel fenyegetéseknek is ki­tennie, mert ő és egyháza nem akarta engedni, hogy a tanítói állás mindenféle ürügyek alapján, a lemon­dani nem akaró javadal más távollétében, az általa fogadott egyénekkel töltessék be?! A lelkész az iskolának is törvény szerinti, hiva­tott, fölesküdött őre, iskolaszéki elnök, törvények, sza-ÚJ KÖNYVEK! Kaphatók Kis Tivadar könyvkereskedésében, Pápán, Fő-u. 21. KRISZTUS A MODERN SZELLEMI ÉLETBEN, a modern szellemi életben való keresztyén bevezetés Irta Lie. Theol. R. Pfenningsdorf. Fordította Hajts Bálint. Ára 2 korona 50 fillér. ■------------- —. ERŐS VÁRUNK. Templomban és házainkban egyaránt használható imádságok. Irta Vásárhelyi Lőrinc. Ára 2 korona. JÉZUS BŰNNÉLKÜLISÉGE. Apologetikai tanulmány. Irta Vass Vince. Ára 2*50 K. -=■-■■■....= Bárhol megjelent könyv kapható KIS TIVADAR könyvkereskedésében, PÁPÁN, Fő-utca 21 -ik szám alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents