Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-14 / 50. szám
418. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. nyánszky által kiadott röpiratra, amely nyilatkozat inkább elhomályosítja, mint tisztázza az ügyet. Hornyánszky számokkal érvel s lehetetlen kétségbe vonnunk az ő szakértelmét s lehetetlen el nem ismernünk, hogy igen nagy szolgálatot tett a röpirat kibocsátásával. Kimutatja, hogy a Hegedűs és Sándor cég 240% nyereséggel dolgozik s Hegedűs tiltakozik az ellen, mintha az általa szállított könyvek ára a „kereskedői haszon megengedett és tisztességes mértékét sokszorosan meghaladta volna, de azzal, hogy csak a „sokszorosan“ meghaladás ellen tiltakozik, hallgatagon elismeri, hogy ha sokszorosan nem is, de mégis meghaladta a kereskedői megengedett hasznot. Mindennek dacára egy pillanatig sem vonom kétségbe a Hegedűs és Sándor cég korrektségét, de bocsánatot kérek, azzal, ha az ügy a „Magyar Könyvkereskedők Egylete“ elé lesz terjesztve, még nem lesz kellő világításba helyezve, hiszen, ha a Hegedűs és Sándor cég a szerződésben kikötött feltételeket betartotta, ha 240% nyereséggel dolgozik is, a Magyar Könyvkereskedők Egylete nem mondhat mást, mint azt, hogy a céget semmi mulasztás nem terheli, a kereskedői haszon tisztes mértékét nem lépte túl. Itt tulajdonképpen a szerződést kellene ismernünk, amire e cég hivatkozik s ha százakat fizetünk könyvtárért, talán nem teljesíthetetlen kérés az, hogy a szerződés hiteles alakban közzé tétessék a lapokban ; mert mig azt nem ismerjük, úgy vagyunk, mint az egykori főbíró huszárja volt, aki nem tudván megérteni, hogyan lehet igaza mind a két perlekedő félnek, midőn azt megkérdezte urától, azt feleletet nyerte: Jancsi, neked is igazad van. Dunamocs. Csiba Imre ref. lelkész. Jelentkezés* A Dunántúli Protestáns Lap 1913 december 7-én megjelent 49. számában A Szondy-Kenessey kegyes alapítvány közgyűlése cimen aláírás nélkül egy cikk jelent meg, mely Galgóczy Károly lemondó elnök hervadhatatlan, nagy érdemeiről akarván dicshimnuszt zengeni, annak dicsőítő tényéül hozza fel a gondnoki kar azon ténykedését, hogy az elnök iniciativájára az egyik volt gondnokot a gondnoki tisztségtől megfosztotta, magyarul mondva kicsapta. Nagyobb hatás kedvéért pedig a cikkiró a ki1913. csapott gondnok nevét elhallgatja, hogy miért?, az az ő speciális jellemző tulajdonsága. „Üsd agyon, de ne nagyon, hadd szaladjon.“ Hát tisztelt cikkiró úr, én nem szaladok! Nyílt sisakkal állom a támadást s önként jelentkezem, hogy a kicsapott gondnok én vagyok. Én vagyok az, akit Galgóczy Károly úr az agentiális gondnokságból jogtalan és törvénytelen módon kicsapott s ehhez a gondnoki kar hozzájárulását is, nem ugyan közgyűlésben, nem is — miként ő mondja, particuláris, hanem partiális gyűlésekben — megszerezte. Hogy az ok, amiért az történt, nem az volt, amire a cikkiró hivatkozik, azt maga cáfolja meg, miikor Szondy Zsuzsánna végrendelete XXVI. pontjának idézésével az 5%-nál magasabb kamatoztatást hozta fel okul, holott az előzővel összekötött mondatban mindjárt arról panaszkodik, hogy „éppen ezért az alapítvány agentiális ága egyelőre nem is képes minden segélyt kiadni, így a szegények szenvednek.“ Hát talán ez egy kicsit mégis furcsa! Kicsapni a gondnokot azért, mert 5%-nál magasabb kamatot szedett az alapítvány adósaitól, aztán panaszkodni, hogy kevesebb a jövedelem ! Nem, tisztelt cikkiró úr, a magasabb kamatszedés nem ok, hanem csak ürügy volt és pedig hajánál fogva előrántott ürügy. Az én kicsapatásomnak okai egészen mások! Ezeket az okokat még most nem mondhatom el, mert: 1. nem tartom azoknak nyilvánosságra hozatalát e lap keretébe tartozóknak; 2. senkit sérteni nem akarok addig, míg nem muszáj; 3. „mert sub judice lis.“ Ha azonban majd a cikkiró jelentkezik s megtudom, hogy a lapköziemény a gondnoki kar tudtával adatott-e közzé, vagy sem ?, akkor majd felmentve érzem magamat a további diszkréció alól. Ezúttal csak konstatálom, hogy az agentiális alapítvány, melyet boldogult ipám és elődöm, Eőri-Szabó Sándor édes apjától 17764 frt. 58 kr., vagyis 35.529 K 16 f értékkel vett át, én, dacára annak, hogy az évi kiadások legalább is közel jártak az alaptőke 5%-ához, ha azt meg nem haladták, 79.066 K 22 f pénz, 83.450 K 22 f névértékben adtam át, beszámításával az 1908-ban a gondnoki kar által átvett s utóbb Galgóczy Károly úr által kezeltetett 15.171 K 76 f tőkének. Ezek az adatok talán mégsem mutatják, hogy az alapítvány rossz kezekben volt! S ha még hozzá te-Ifj. Stern Lipót Pápa , Kossuth-Lajos-utca 25. sz Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidárú-, csipke-, szalag- és divat cikkek raktára. — Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint fehér hímzésekéi és kelengyék elkészítését. — Lelkiismeretes kiszolgálási
