Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-09 / 45. szám
376. oldal. 1913. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. Mit adjunk ennyinek, Uram?! Ez öt kenyér s e két halacska Nekünk se sok, s csak ennyi van! Bocsásd el hát, hogy még időben Menjenek el szét, haza ők!. . . „Nem kell elmenniöku — felelt Ö, — Adjatok nekik enniük !a „Nem kell elmerniük11 s megáldá Amennyi volt, az eledelt: S mind jóllakott s a maradékkal Tizenkét kosár tele lett. . . „Nem kell elmenniök!“ Nekünk is Ezt mondja égi Mesterünk. Osszuk mi is az éhezőknek Az öt halunk s két kenyerünk! Ne mondjuk, hogy csak kévésünk van: A Bibliánk, mert az elég. S mennél több részre osztva adjuk: Annál több lesz a maradék!. . . (Mezőőrs). Topa József. Az ifjúsági kér. egyesületek nagygyűlése. Tanulságokban gazdag és a vallásos érzés mélyítésére kedvező alkalom volt a magyar ifj. kér. egyesületek második országos nagygyűlése október 22—23. napjain. Ha az 1910 őszén tartott első gyűlés a munka külső keretei tágulásának lehetőségét helyezte kilátásba és a szervezés feladatát végezte, a mostani, a mozgalom életében e második összejövetel azt éreztette a jelenlevőkkel, hogy minő módon kell mélyre vetni a hálót az ifjúsági egyletekben, hogy bevigyék az evangéliomut az ifjak mindennapi életébe. Aki még nem tudta, minő sokágú munkát végeznek egyleteink az ifjak körében, az e gyűlésen szilárd meggyőződést szerezhetett e munkának végtelenül áldásos volta felől. Külső keretei szerint méltán nevezhetjük impozánsnak a magyar ifjúság emez ölelkezését. Lelkészek híveikkel, tanárok tanítványaikkal, az evangéliumi munka régi és új zászlóvivői és közemberei, iparos, kereskedő, földmíves ifjak szép számmal jöttek össze mintegy negyven különböző helyről abba a remek épületbe, amely új otthont adott a budapesti theol. akadémiának s internátust a főiskolai hallgatóknak. Most ugyan még túlságosan tágas volt a nagy gyülekezetek számára szánt díszterem, de prófétai lelkek már arról is mernek álmodozni, hogy a 3 év múlva tartandó nagygyűlés teljesen meg fogja tölteni a termet. A diákság köréből Budapest, Eperjes, Mezőtúr, Pápa, Kisújszállás küldötteit üdvözölhettük, legtöbben voltak a pápaiak, mintegy 14-en. Az összes résztvevők száma 150-re tehető. Mindjárt a gyűlés elején lelkes ovációban részesült az elnök, Szilassy Aladár, közigazgatási elnök úr, aki éppen most 30 éve kezdte meg ezt a nemzetmentő munkát, először csak kicsiny körben, de a mustármag sorsa itt is megvalósúlt. Hálával hajoltak meg vezetőjük nagy hite és áldozatkész szíve előtt s lelkesen kívántak számára minden jót Istentől. Méltó ünneplés vette körül két francia vendégüket, Sautter Emánuel és Claparéde Sándor urakat, kik a genfi központ képviseletében jöttek el s beszédeikkel hathatósan hozzájárúltak a gyűlés áldó hatásának gyarapításához. Külföldi vendégeik előadásai kiválóan gyakorlati célt szolgáltak. Sautter központi főtitkár „Az imahét célja, fontossága és eredményeidről beszélt lelkesen, meggyőző erővel, oly szónoki lendülettel, hogy a franciáúl nem tudók is szinte megsejtették, amit mondott (persze magyarúl is tolmácsolták s e feladatot b. Papp Lajos végezte). Claparéde a Világbizottság célját és hivatását mutatta be. Honfitársaink közül előadásokat tartottak: Patay Pál (A bibliai, eszmecsere), Raffay Sándor (Németországi tapasztalatok), Szilassy Béla (Keresztyénség és gazdasági élet), Forgács Gyula (A kér ifj. egyletek felnőtt tagjainak foglalkozása a serdülőkkel), Sörös Béla (A keresztyénség és a fiatalember), Megyercsy Béla (Apróságok), Papp Gyula (A cserkészetről). Különösen megragadta a figyelmet, sokakra nézve újdonszerü voltánál fogva, a bibliai eszmecserének, a cserkészetnek s egy vasárnapi iskolai tanításnak a gyakorlatban bemutatása. Ezek a műhelyei az evangéliumi munkának s ha valaki még tévedésben volna az ifjúsági egyletek hatásának titka felől, egy-egy ilyen gyakorlati bemutatás alkalmat nyújt megértetni s megkedvelteim vele ezeket az építő módszereket. Az esték is alkalmat nyújtottak az Úrhoz közeledésre. Előbb a Lorántffy-egyesület szeretetvendégsége, utóbb a budapesti kér. ifj. egylet tagfelvevő ünnepélye gondoskodott lelki eledelről. Egyszerre 16-an jelentkez-Aiapittatott 1864-ben. .A. vidék legrégibb és legnagyobb oipőüzlete Aiapittatott ísa^t-ben. Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít. Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipöit és csizmáit. _ üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át-
