Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-09 / 45. szám

Huszonnegyedik évfolyam.

45. szám.

Pápa, 1913 november 9.

A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. =

Megjelenik minden vasárnap,

Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4*50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők.

Claparéde Sándor.

Öltözzünk gyászba; keseregjünk sok sírással! Elhunyt a mi drága barátunk: Claparéde Sándor. Ránk, akik jót vártunk, ime gonosz következett. És mily hirtelen, milyen váratlanul! Akik szíves baráti körükbe várták arra az estére, amelyen kiszenvedett, csak néhány hálás pillantásra találkozhattak vele a szomorú helyen, szállodai lakásán.

Kiszámíthatatlan veszteséget okozott e megrendítő gyászeset magyar református Siónunknak; ebben főleg az ifjúságnak; az ifjúsági keresztyén egyesületeknek ; de bátran mondhatjuk, hogy egész magyar hazánknak a külfölddel való megismerkedését illetőleg.

Éppen e mostani látogatásakor beszélt ihletett lélekkel azokról a tervekről, amik az ifjúsági, közelebbről a magyar ifjúsági keresztyén egyesületi munka körül foglalkoztatták. Nagy ifjúsági keresztyén egyesületi központot óhajtott teremteni Budapesten. Aki ismerte az ő lelki képességeit, műveltségét, anyagi erejét és áldozatkészségét: még az is alig képzelheti el, hogy 20—25 év alatt, — amit teljes munkaerőben remélhettünk még részére —- hová fejlődött volna ez az ügy! És mire volna nagyobb szükség, mint éppen erre ?! Ő tisztán ennek az áldásos munkának óhajtotta szentelni idejét, erejét, nagy összeköttetéseit.

A cédrus kettétörött derékban. A hozzá fűződött remény porbahullt. Kik előbb a fejlődés reménységével újjongtak, most a veszteség levertségében fájó szívvel, könnyes szemmel gyászolnak.

Gyászoljuk azt a férfit, aki élő bizonysága volt annak, hogy az Isten országa nincs földi országok határaihoz kötve ; bizonysága annak, hogy a keresztyén testvériség összefűz, egyesít népeket, nemzeteket.

Elhunyt kedves barátunk, meghajtjuk előtted elismerésünk zászlaját és könynyes szemmel, forró sóhajjal búcsúzunk tőled: Isten veled! Emléked örökké áldott lesz közöttünk ! Kis József.