Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-02 / 44. szám
44. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 367. oldal. meg, ami az egyházmegyei lelkészi értekezlet elé terjesztendő határozati javaslatokkal összefügg s így a szükséges rövidség érdekében is az általános és részletes bírálati szempontoktól eltekintünk. 1. Értekező szükségesnek látja, hogy az egyetemes liturgiái bizottság, mielőtt véglegesen átadná a zsinatnak munkálatát, az eddig már áttekintett hazai és külföldi református forrásokon kívül tanulmányozza át az archeológiái időszakokon és területeken keresztül az őskeresztyénség liturgiái alkotásait, hogy Szent Pál szerint mindeneket megpróbáljon és semmit, ami kiválóképen jó, el ne hagyjon. Mert a szakkutatók előtt nyilvánvaló dolog, hogy az őskeresztyénségnek és az összes koroknak liturgiái kincshalmazából bibliailag kristálytiszta és mennyeileg dicsőséges nagy értékek bányászhatók ki a kutatás, tudás és nagykorú szabadság bölcsességével. Mert a mai kor már nem képes produkáni minden tudománya és stilizáló képessége mellett sem az őskeresztyénségnek, az apostoli és egyházi atyáknak liturgiái kincseit. Egyszerűség, ma már utánozhatatlan kenetteljesség, tömör rövidség, lendületesség, főként pedig bibliaiasság jellemzi ezen ősi dolgokat, amik a róm. kath., gör. kath., gör. keleti liturgiákban éppen a hagyományokhoz való görcsös ragaszkodással megőriztettek, a lutheri, a Zwingli-féle és részben a Kálvin liturgiájában s az ősi magyar liturgiában is megtalálhatók. Az ősi tipusokból igen sok hangzik régebbi énekeskönyvünkben is stb., stb. Ez ősi fény áttör az új rétegeken, különösen mint doxológia, votum, imarészlet a Szoboszlai, Révész, Fördős-féle ágendás könyvekben, mert hiszen ezek is részben a régi forrásokból merítettek. így hát semmi elvi akadálya sincsen annak, hogy az egyetemes liturgiái bizottság a leírt egyetemleges területen is kutasson és ha valami drága értéket talál, azt felhasználja. Sok ősi és újabb kincset találhat a német liturgiás könyvekben, a Siona című szaklapban is. Értekezlet ezen indítványt, hogy az egyetemes liturgiái bizottság a liturgiái adatok utáni kutatást minél egyetemlegesebb területen végezze, elfogadja és az egyházmegyei lelkészi értekezlet elé ily értelemben felterjeszti. 2. Általános a panasz, hogy istenitiszteleti cselekményeinket minden vonalon túlterheljük intellektuális elemekkel. Nálunk mindenütt a homileta akar érvényesülni sokszor bizony már felesleges, sőt terhelő szónoklataival a liturgus rovására. Legalább annyira segítsünk e bajon, hogy a szószék főleg a homilétának, az urasztala pedig kizárólag a liturgusnak a helye legyen. A szószéken elég szabadság és tér van engedve a szónoknak, szinte korlátlanúl kiterjesztheti szárnyait: sem a prédikáció, sem az imák nem kötöttek. De elégedjék is meg ezzel a bő területtel a szónok; a saját virtusának telhetetlenségében ne akarjon mindenütt az én érvényesülni, mert még majd azt a vádat vonjuk magunkra, hogy túltengő szubjektív és még túlzottabb szónoki hajlamokban szenvedünk. Az egyetemes liturgiái bizottság pl. az úrvacsoránál kötött alkatrészül jelöli meg a szereztetési igéket, de nem a szertartási beszédet. Pedig urvacsoraosztás alkalmával már enélkül is hosszantart a szószékfunkció, délután is rendszerint úrvacsora körül mozgó beszédek mondatnak és még az urasztalánál is a szereztetési igék elmondása után beszédet mondjunk ? Ezzel szinte agyongyötörjük, kínozzuk a türelmet, a szív rovására agyon tömjük az értelmet. Vegyük azon helyeket, ahol két lelkész fungál, ahol a csak ágendázó lelkész még ki nem használt új erővel fog a munkához, hogy a szónoki virtussal ő is ki tegyen magáért! Szegény gyülekezet! Hát ha még vesszük a templomszentelési alkalmakat, amikor többféle funkcióval több fungens szerepel, ahol mindenik mint szónok akar érvényesülni a szószéken is, az imáknál is, a keresztelésnél, esketésnél, urvacsoraosztásnál mindenik friss erővel: nincs az az intellektussal telített agy, nincs az az exaltált buzgóság, amelyik ilyen mértéken túl való összehalmozódás alatt már a fele úton ki ne merüljön, még ha nem volna is téli hideg és nyári hőség! Igen gyakori ez eset, hogy a szónok az urvacsorai beszédnél az alkalom szerint ugyan, de az úrvacsorához szorosan nem tartozó, a prédikációban is bátran kifejezhető s stílusi és eszmei remeklésekkel messze elkalandozik. Ez mondható a keresztelési beszédekről is. Még az urvacsorai beszédnél legalább a beszédet előirásszerüleg bekezdő szereztetési igék részben biztosítják, hogy a beszéd nem csak hosszan elkalandozó szónoklat, hanem szertartási beszéd is legyen, de már a keresztelésnél nincsen semmi ilyen előírt szertartásszerű bekezdés, mert hiszen a szereztetési igék a vízzel való leöntés alkalmával mondatnak el. A keresztelési beszédek is nemcsak hogy igen gyakran felette hosszúakká lesznek, különösen a templomszentelések alkalmával, hanem szintén mint az urvacsorai beszédek, sőt még inkább elkalandozok. Igen Ai r,r I r 2* | m g A dunántúli ref. egyházkerület folyó évi közgyűlésén az egyházker. népiskoláiban tanító urak szíves tí^yelnieoel a Hatodik osztály nstta ni kézikönyvéül BJm KONFIRMÁCIÓI KÁTÉJÁT JMr. A kátét, mely már legutóbbi kiadásában teljesen az új tanterv szerint bővíttetett ki, szerző most újranyomatta. Az új kiadás a főiskolai nyomdában már megjelent s kapható nálam. Ára 40 fillér. — Megrendelések közvetlenül hozzám intézendők. rrrn THF ARAD KÖNYV- és papirkereskedő, a dunántúli ref.EGYHÁZ- "PÁPA íPn-ll 9(1 iv lO JL I V r\ !_/riJl\ kerület tankönyvkiadó vállalatának bizományosa á- zr, 1 la. tux.
