Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-05 / 40. szám
334. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. Az ORLE közgyűlése* Az ORLE az elmúlt héten tartotta közgyűlését Kis József és dr. Tüdős István alelnökök vezetése mellett mintegy 800 tag jelenlétével; nem-tagok is voltak úgy kétszázan. A közgyűlést Kis József alelnök a következő beszéddel nyitotta meg : Tisztelt Közgyűlés! Első alakuló közgyűlésünktől kezdve mindig nagyszámmal voltak közgyűléseinknek olyan tárgyai, melyek kiváltották teljes érdeklődésünket és kongreszszusoknál is példátlan nagyszámban gyűjtöttek össze bennünket. Aki jól végig gondolja e mai közgyűlésünk tárgyait, kétségtelenül az eddigi közgyűlésekéhez méltóknak és olyanoknak találja ezeket is, amik igen megérdemlik teljes figyelmünket. Sőt e közgyűlés tárgyai között van egy, amihez fogható eddig még nem volt; ami sokszorosan felköltötte, szinte tetőfokra emelte mindnyájunk érdeklődését; ami egyszerre kétséggel és reménnyel, elkedvetlenedéssel és bizakodó várakozással töltött el bennünket. Kedves Kartársak! Fürkésző szemeitek szeretetteljes érdeklődéssel keresnek itt valakit — és kedvetlenül látjátok, hogy üres a széke . . . Sajnos, az! Pedig nyilván el merem mondani, hogy a magam részéről nem mulasztottam el semmit, amit csak megtehettem a tekintetben, hogy tárgysorozatunk első és második pontjának lehető gyors elintézésével azonnal elfoglalja helyét az a férfiú, akit mindnyájunk tántoríthatatlan bizalma egyedül és kizárólag tart erre méltónak. Magánlevelekben is, hírlapban is, sőt nála tett és tisztán emiatt tett látogatásom alkalmával az élőszó közvetlenségével is meg-megpróbáltam oda vinni a dolgot, hogy e közgyűlésünkön rövidesen visszazökkenhessünk a régi, megszokott kerékvágásba. Hiába próbáltam meg. Bele kell nyugodnunk, hogy ezen a közgyűlésen már üresen marad ez a szék. Tudjuk mindnyájan, mennyi nehézséggel kellett küzdenie egyesületünknek kezdettől fogva. De lassanlassan legyőzte valamennyit. Nem egy ellenségét egyenesen meggyőzte és jóakaró barátjává tette. Kivívtuk hosszas kálvária-járás után az elismertetést úgy az állami, mint az egyházi felsőség részéről. Emeltük a lelkészi közszellemet. Jóformán megteremtettük az összetartozandóság érzetét a lelkészek között. Kérke1913. dés nélkül mondhatjuk, hogy egységes föllépésünk nem kis súllyal esett a mérlegbe ott, ahol a lelkészek anyagi helyzetének javítását sürgettük. A múlt évben a belmissziói kurzusok rendezésével megkezdtük a lelkészek továbbképzését; a gyakorlati lelkészet terén mind égetőbbé váló teendők megismertetését. Ez irányban most is tovább megyünk egy lépéssel; sőt kettővel, hárommal is. Most is lesznek belmisszió kurzusok. Hozzáfogunk a magyarázatos biblia létesítéséhez és egy olcsó, népies, a szórványokban ajándékéi is osztogatható imádságos könyv kiadásához. Aztán — aztán: sóhajokat is csillapítunk, könynyeket is törlünk már; adunk kenyeret az éhezőnek, vizet a szomjúhozónak, hajlékot a hajléktalannak — egy csomó lelkészárvának! Illatozik a hála! És úgy sarkall bennünket még többet adni; többet alkotni. Hát persze haladtunk; haladtunk mindenben; haladtunk egész a hihetlenig: a Kálvineum megteremtéséig. Haladtunk, mert ott volt az élünkön, ott vezényelt és hadakozott az az erős férfi, aki bízott önmagában és ügye, a mi szent ügyünk igazságában. Ott volt élünkön az a férfi, akit messzelátó bölcsességgel, elpusztíthatlan szívóssággal, csodálatos munkabírással, kifogyhatatlan türelemmel áldott meg a jó Isten. Ott volt az élünkön az a férfi, aki szinte elbűvölt bennünket, akit teljes bizalommal és odaadással követtünk. Ilyen kiváló tulajdonságok a vezérben és ilyen teljes odaadás a seregben, hogy ne aratna diadalt ? És mikor mi ily szerencsés helyzetünkben egészen jól éreztük magunkat, egyszer csak a mi kedves hírnökünk: a Lelkészegyesület, nagy meglepetésünkre, olyan rossz hírt hozott, amitől megfájdúlt mindnyájunknak a feje. Rossz hírt, ami azóta, mint a rossz álom, nem hágy nyugodni bennünket. . . Lemondott tisztéről az elnökünk. Hálátlanságot tapasztalt, ő úgy véli, és ez kissé elkeserítette. Nem éreztek vele együtt és nem értették meg olyanok, akiktől ezt méltán várhatta volna — és ez elkedvetlenítette. Aránylag igen csekély számú lelkésztárs lagymatag, félénk magatartásából azt a következtetést vonta le, hogy immár nem rendelkezik azzal a teljes bizalommal, ami eddig oly nagy erőt adott őneki. Pedig igen valószínűnek tartom, hogy a politikai nézeteltérés dacára is igaz tisztelettel és teljes bizalommal vannak iránta azok is, mint egyesületünk elnöke iránt. Kedves Kartársak ! Reményiem, megértettetek engem és egészen természetesnek találjátok, hogy rövid megnyitómban főleg elnökünk lemondásával foglal-Alapittatott 1864-ben. A. vidék legrégibb es legnagyobb oipőüzlete .állapíttatott. 1884ben. Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít. —Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit. '" “Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem átJ
