Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-31 / 35. szám
Huszonnegyedik évfolyam. 35. szám. Pápa, 1913 augusztus 31. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4‘50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Megjegyzések a f. évi áprilisi konventí jegyzőkönyvhöz. (Folytatás.) A 184. pontban foglalt határozat teljesen érthetetlen előttem. Pedig a kérdés éppen a mi egyházkerületünkből indúl ki. A mi püspökünk előrelátása vetette föl az 1912 szeptemberi kerületi gyűlésre készített püspöki jelentésében azt a kérdést, hogy a tanítók egy évi önkéntessége alatt kit terhel a helyettes díjazása. De akkor még nem volt tudható az 1912 október 24-én a minisztertanács hozzájárulásával az ebben az ügyben kiadott 145.388/1912. sz. vk. min. rendelet s így az előre látó gondoskodás nemcsak hogy érthető, de tiszteletreméltó. Ellenben az 1913 áprilisi konvent birtokában van ennek a min. rendeletnek, sőt ugyanebben a 184. pontban közli is rendelkezéseit s mégis határozatában „kéri azt is, hogy az egy éves katonai szolgálatot teljesítő tanítók helyettesítésével járó költségek fedezéséhez legalább felerészben az állampénztár terhére a miniszter úr államsegélyt engedélyezzen.“ Megjegyzem itt közbevetőleg, hogy ha e pontban jelzett álláspont szerint a nemeskisfaludi egyháznak fizetnie kellene egy katonáskodó tanítót s még ezen kívül 600 K-át (amiért pedig manapság tudvalevőleg helyettest kapni nem lehet) adni a helyettesnek s azután a kiszabadúlt tanítót esetleg elválasztanák máshova, az új tanítót ismét besoroznák stb., nem folytatom tovább. Ha az ilymódon előállott költségeket a miniszter csak felerészben fedezné, alighanem összeroppannának a másik fele alatt vagyonosabb egyházaink is. Erről azonban szó sincs. Hiszen megmondja az az idézett miniszteri rendelet, hogy az egy évi önkéntesség a tanító szolgálati viszonyát nem érinti, illetményeinek élvezetében marad, a katonáskodásban töltött év a további fokozatos előlépéseknél beszámíttatik, — ezeket tehát a tanító érdekében. De viszont az iskolafenntartó érdekében megmondja azt is, hogy az „ilykép szükségessé váló helyettesítés költségeit, melyek azonban a 800 K-át meg nem haladhatják, a tényleges szolgálatra bevonúlt tanító tartozik viselni.“ Hát nem elég világos ez? Mi szükség van még ezentúl arra, hogy a konvent a helyettesítési költségek felerészét az államtól kérje? Érthetetlen. Megmondja a miniszteri rendelet, hogy a tanító illetményeinek élvezetében marad, tehát a fizetéskiegészítési államsegélyt mint katona is kapja, viszont a helyettes díjazása 800 K-ig őt terheli. Havi 80 K-ért pedig helyettest, nőtanítót kapunk. Ám ha még ez sem volna eléggé világos, megtaláljuk ugyanebben a miniszteri rendeletben a kellő analógiát. Községi és társulati iskoláknál a tanfelügyelő „gondoskodik arról, hogy a helyettes díját az iskolafenntartó pontosan kiszolgáltassa; jogában állván annak a helyettesített tanító illetményeiből a megfelelő összeget levonni.“ Ezért mondám, hogy érthetetlen előttem a konventi határozatnak idézett része s mondom azt is, hogy az ily irányú konventi fölterjesztésen a miniszter csudálkozni fog. A belkörű tűzbiztosítást a konvent levette napirendről. Levette pedig azért, mert azt csak
