Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-26 / 4. szám
Huszonnegyedik évfolyam. 4. szám. Pápa, 1913 január 26. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Nyílt levél nagytíszteletü Patay Károly úrhoz, a barsí ref. egyházmegye espereséhez. ^ Újjá kell születnünk gondolkodás-, érzés- és cselekedetünkben egyaránt és mindaddig, mig ez meg nem lesz, nem várhatjuk egyházi közéletünk jobbrafordúlását sem. Majd ha mi alázatos szívüek leszünk, mint a kétélű pallos, úgy sújhatunk le az elbizakodottakra és szavunknak lesz foganatja! Majd, ha minket nem látnak híveink mulatozni, bor mellett ülni — kevesebb szesz fogy őközöttük is. Ha a mi házunk a csendesség, a békés szeretet vidám tanyája lesz, kevesebb Istent káromló beszéd hallatszik szomszédainkban. Ha testünk, lelkünk tisztasága ragyogó példa lesz népünk előtt, — közöttünk is terjedni fog a szentlélek templomának, a tiszta testnek szépséges kultusza. Ha egyetlen imádkozóért is megtartjuk a reggeli könyörgést heteken keresztül: a következő hónapokban lesznek majd imádkozok ketten avagy hárman és kicsiny kovász elegendő nagy kenyér tésztájának megposhasztására. Ha vendég jöttekor kedvükért nem maradunk otthon és sem tanítóját gyülekezetünknek, sem valamely vakációzó diák-gyereket nem fogunk csípni soha magunk helyett a templomba menetelre: mások, a hívek sem ragadnak meg minden kis alkalmat arra, hogy elmaradjanak az Isten házából. Szeressük a bibliát! Olvassuk rendszeresen s ne csak akkor nyissuk fel, midőn a betanult vasárnapi prédikáció textusát keressük: új életre kél gyülekezetünkben a házi biblia tisztelet tetszhalott leánya. Adjunk és adnak, szeressünk és szeretnek, templomozzunk és templomoznak . . . Legyünk először mi magunk hívők és gyülekezetünk is hinni fog. Péter és Pál hitének nagy, munkás ereje nem lesz ugyan ekkor sem minden egyháztagban, mert hitetlenek mindenkor voltak és mindenkor lesznek; de sohasem szabad elfelejtenünk, férges almának ép magjából gondos kertész tud jó fát nevelni és gondos lelkipásztor vallástalan szülők gyermekét is beolthatja a vallásosság nemes oltóágával, mely idők folytán a vallásos buzgóság gyümölcsét termi majd. És kérdem, mit tettünk mi eddig a gyülekezet kicsinyeiért, hisz azoknak is mi vagyunk a papjai ? Semmit, éppen semmit (merész állítás, szerk.), mintha csak nem is Jézus mondta volna: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket“. Óh, az a szeretet, mellyel a legelvetemültebb lélek is szereti gyermekét, csodákat művelhet. És én már láttam olyan apát, kit gyermeke tanított meg imádkozni. Tanítsuk meg tehát mi a gyermeki szíveket buzgó imádságra, mert nem csak ők fogják tudni azt, de beviszik a házba, apjuk, anyjuk körébe is. Oktassuk mi őket a Jézus vallásának gyönyörűségeire, hogy a gyermekek vallásos szent örvendezése megdobogtassa a felnőttek szívét is. Már az ORLE legutóbbi gyűlésén a vallástanítás kapcsán mondott felszólalásomban szóvá tettem azt a megérthetetlen huzódozást, mit tanúsítunk a vallásoktatással szemben és kértem Főtiszteletü Elnökünket, dr. Baltazár Dezső püspök urat, hogy indítson mozgalmat abban az irányban, hogy
