Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-10 / 32. szám
Huszonnegyedik évfolyam. 32. szám. Pápa, 1913 augusztus 10. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap, Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4'50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Székfoglaló beszéd. A tatai egyházmegye közgyűlésén elmondotta Szabó György. Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlés! Mély hálával köszönöm a tatai ref. egyházmegyének azon engem végtelenül megtisztelő és felemelő bizalmát, hogy az egyházak szavazatával az egyházmegye gondnokává megválasztani kegyeskedett. De aggodalommal foglalom el ezt a helyet és ezen aggodalmam a nagyságos és nagytiszteletü esperes úrnak hozzám intézett üdvözlő beszéde által csak megerősödött. Mert én ebből úgy látom, hogy az én igénytelen személyemhez oly nagy várakozás kapcsolódott, melyre én a múltban rászolgálni nem tudtam (közbekiáltások: De igen!) és a jövőben kiérdemelni nem tudok. De aggodalom fogott el azért is, mert a nagytiszteletü egyházmegye bizalma oly köztiszteletben, közbecsülésben — elmondhatom — közszeretetben álló előd után választott meg, akinek kedves, mindenkit megnyerő modorát, egyháza iránt még az elnöki tekintély érvényesítésekor is mindig átcsillanó szeretetét én utolérni nem tudom. De elfogódott vagyok azért is, mert bármennyire is vizsgáltam azokat a sajátságokat, melyek a vezető állás betöltésénél szükségesek, magamban felfedezni nem tudtam. Azért — bátran hivatkozhatom rá —, ennek a gondnoki állásnak díszét, fényét nem kerestem; hanem szolgálni akartam az egyházmegyét ezután is azokban a megbízatásokban, melyekben a nagytiszteletü egyházmegye bizalmából szolgálni eddig is szerencsés voltam. És hogy mégis, elfogadva a nagytiszteletü egyházmegye bizalmát, az eskü letétele után bátor vagyok a gondnoki széket elfoglalni, annak méltóztassanak azt tulajdonítani, hogy az én életem munkásságban telt el és e munkásság alatt kifejlődött bennem, mintegy lelki sajátságommá lett az a kötelességérzet, hogy ha munkára, cselekvésre hivatom fel: a munka és teherviselés elől ki ne térjek; hanem, habár nem nagy lelki adománnyal is, de annál szivósabb akarattal és ernyedetlen szorgalommal iparkodjak megfelelni a reám ruházott feladatoknak. Ez volt vezérgondolatom az állás elfoglalásában. De hogy én ennek a bizalomnak megfelelhessek, arra az én erőm gyenge. Azért nagyon sokoldalú támogatásra van szükségem. Hogy ezt az egyházmegyét, mind az egyházak beléletében azon a tisztes nívón megtarthassuk, melyre a lelkészi kar arravalósága emelte; mind pedig az egyházmegye közigazgatása abban a vezető állásban megmaradhasson, melyet az eddigi kettős elnökség értékes munkájának, de különösen nagyságos és nagytiszteletü Czike Lajos esperes úr fáradságot nem ismerő buzgalmának, egyházmegyéje iránt való szeretetének, jó szívvel párosult erélyének és minden körülményt számbavevő bölcs vezetésének köszön: nagyon sokoldalú, úgy az egyes egyházakat, mint az egyházmegyét átölelő munkásságra van szükségünk, úgy a szellemi, mint az anyagi érdekek terén.
