Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1913-07-20 / 29. szám

236. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1913. évfolyama számára a Keresztyén egyház össze­foglaló történetét, a II. évfolyam számára a magyar protestáns egyház történetének össze­foglaló tanítását, a III. évfolyam számára pedig a református egyház alkotmányát és kultuszát. Ismétlem csak, hogy lehetetlen joggal vádolni tantervűnket azzal, amivel az elmondottakkal szemben némelyek megvádolják. Nem állítom, hogy a panaszkodók el se olvasták tantervűnket, ezt, aki a kérdéshez hozzányúl, arról fel sem teszem. Az azonban bizonyos, hogy komolyan a tantervet nem ta­nulmányozták, mert csak így érthető meg az a nyitott ajtó döngetés, mely meg-megújul új tantervűnkkel szemben. Vámosladány. Végh István egyházker. tanítóképviselő. Utí levelek* ii. Wien után a legközelebbi állomásom Utiecht volt. Ki nem olvasta közülünk Rákosi regényét, az „Elnémult harangok“-at ? Mennyi emlék zsong itt annak a fülébe, aki csak kissé is ismeri a múltat? Hány magyar diák járt itt századok folyamán? Kissé fáradtan a 24 órás úttól, szálltam ki a vonatból, de csakhamar elfelejtettem a fáradtságot, magyar szót hallottam, Barát és Kállay pápai diákok vártak rám, mindketten már második éve élvezik a a Bernardinum stipendiumot. Nem írom ide, hogy mi róluk az utrechti taná­rok véleménye, hátha elbíznák magukat, csak annyit jegyzek fel a történeti hűség kedvéért, hogy az ő ott tanulásuk is lényegesen befolyt a magyar diákokról kialakulóban levő, kedvezőbb véleményre. Be kell val­lanunk, hogy többször előfordult a múltban, hogy akik a magyar nemzetet képviselték, nem a legjobb oldalról mutattak be bennünket. Mindennek pedig az volt az oka, hogy nem igen törődtek idehaza azzal, hogy ki legyen az a kiválasztott, aki élvezze a nemes­­lelkű alapító jótéteményét. Holland ismerőseim nagy örömmel beszéltek azokról, akik igazán csak tisztele­tet és dicsőséget szereztek nemzetünknek és egyhá­zunknak — hogy csak két közismert nevet említsek : Könyves Tóth Kálmán és dr. Antal Géza —, de bi­zony néha olyant is kellett hallanom, amit jobb sze­rettem volna nem hallani. A pünkösdi ünnepeket itt töltöttem. Első ünne­pen a Buur-kerk-ben voltam istenitiszteleten. Jonker lelkész Joel jövendöléséről szólt és kimutatta, hogy mit jelent korunkban a látások emberének lenni. A nagy vezetők mindig nagy látók voltak. Elgondolkoz­tam Széchenyi István életén, aki ki merte mondani a merész prófétai szót: Magyarország nem volt, hanem lesz. Mostanában két, rólunk szóló angol cikkben ol­vastam ezt a mondását Széchenyinek. Csodálom, hogy nem kövezték meg érte, olyan krisztusi mondás ez, melyet még mindig nem valósítottunk meg. Milyen lesz az a Magyarország, melynek vezetői most ülnek főiskolánk padjain? Ha megértik a nagy üzenetet és elfogadják Krisztust, akkor nem féltem hazánkat, de ha eltaszítják maguktól ? Akkor a jövőben tényleg nincs remény. Én azonban hiszek a Magyar Ev. Keresztyén Diákszövetség jeligéjének megvalósulásában : a ma­gyar diákság tényleg evangélizáltatni fog ebben a diáknemzedékben. Mi látók vagyunk, mert hiszünk Istenben. Másnap Slotemaker lelkészt hallgattuk meg; a dómban prédikált, mely ma is erőteljesen prédikálja, mily rettenetes volt a kálvinizmus haragja a képek és szobrok ellen. Megcsonkított sírkövek, bemeszelt falak hirdetik az emberi lélek természetes reakcióját és til­takozását a művészetnek a vallás helyére tétele ellen. Slotemaker, aki különben éppen arról nevezetes, hogy a jelen kor szociális mozgalmait kiséri élénk figyelemmel és igyekszik a keresztyén álláspontot megtalálni és érvényesíteni korunk társadalmi beren­dezkedésében, arról a nagyon modern témáról prédi­kált, mit jelent Krisztus tanújának lenni ma. Ezt jó volna odahaza is sok egyházi és világi emberünknek elmélkedés tárgyává tenni, mert bizony, sokan igep könnyedén vélekednek e kérdésről. így van az ember, külföldön jár, de a lelke azonnal visszaszáll az édes szülőföldre és annak bajai­val foglalkozik. 13-án Visscher és Van Veen egyetemi tanárokat kerestük fel. Visschert már tavalyról ismerem ; örül­hetünk, hogy ilyen kiváló barátra tudtunk Hollandiá­jííacjtjar Őrszem J\. magyar Soy Scoutc kézikönyve. Sgész­­séges, derék férfiakat nevelni az ifjúság­ból, ez az Őrszem (cserkész) mozgalom célja. £z a könyv megtanít arra, hogyan kell a testet és lelket edzeni. j\.va 2 Jíapfény gyógyhatása és a napfürdő. }{armadik bővített kiadds. — Jrta dr. Sucsányi. — Jtra 2 korona 40 fillér. Természetes élet- és gyógymód. Jrta dr. Sucsányi Syula. — jtfásodik olcsóbb kiadás. — Ara 4*— korona. Jfíegrendeihelők JCis Jivadar könyvkereskeédsében, j^ápán, Jo-utca 21-ik szám alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents