Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-29 / 26. szám
26 szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 213. oldal. vala, monda néki: Nem messze vagy az Isten országától. (Márk 1232_34.) Jézus tehát a törvény betöltésére kötelezettek megítélésénél is tartalmasabb, több, mert eseteinket annak az irgalmasságnak szempontjából ítéli, melyet a mi erőtelen létünk nem nélkülözhet. Ellenvethetné valaki, hogy a farizeusi szellem nem egészen az ó-testámentumi törvény szelleme, hogy tehát amikor Jézus úgy a törvény mennyiségére, értékére, mint a törvény betöltésére kötelezettek megítélésére nézve többet nyújt, nem az ó-testámentumi törvénynél, hanem a farizeusi törvényszellemnél nyújt többet. Jézus azonban ezt nem ismeri el. „Amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek“ —, tehát az ő beszédüket, tanításaikat a törvénnyel egyezőnek, azon alapulónak, abból származónak tekinti s őket nem a hirdetett elveik, hanem képmutató életük miatt kárhoztatja. „Az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek, mert ők mondják, de nem cselekszik.“ (Máté 233.) Ha tehát ők túlhajtói is valamely eszmének, csak az ó-testámentumi törvény eszméjének túlhajtói. Látjuk egyébként magából az ó-testámentumból is, hogy a törvény, mint öncél adatik a nép elé. Összeköttetik ugyan vele a népnek, tehát az egyes életnek boldogulása is — következményképpen (5. Móz. 28J—J4), de, hogy nem az élet boldogulása, hanem a törvény uralma az egyedüli cél, mutatja az 5. Móz. 27l5_26, mely irgalmatlanul elátkozza azt, aki „meg nem tartja e törvénynek igéit.“ „Egyetlen igétől“ (5. Móz. 2814) való eltérés megfoszt az áldástól. Méltóztat az átokra. Nyilván ezt a szellemet képviseli tehát a farizeusok, írástudók minden tanítása. Nyilván az ó-testámentumi törvénynél nyújt tehát Jézus többet az ítéletben is. Kimondhatatlanul többet! Átkozott, aki meg nem tartja a törvénynek igéit, hogy cselekedje azokat! És mondja az egész nép : Ámen !“ (5. Móz. 2720.) Olvassuk el közvetlen ez után a Máté 99_13-at. Itt a Jézus vámszedőkkel, törvényszegő bűnösökkel eszik együtt s mikor a farizeusok kárhoztatják érte, eme gyönyörű szavakat feleli nékik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre.“ Ama kivételekhez tehát, melyben Jézusnak a törvényt módosító, eltörlő, betűjében vagy szellemében megváltoztató cselekedeit, tanításait soroltuk elő fentebb, mint legnagyobb sorakozik az, hogy eltörli a törvénynek bűnösöket kiközösítő átkát — társalogván és együtt étkezvén velük. Hogy Jézus a törvényben s a megítélésben is mily végtelenül többet nyújtott, egy példa megvilágítja. A törvény azt mondja: „Ne paráználkodjál!“ Jézus ezt végtelenül megszigorítja: „Ha valaki asszonyra tekint gonosz kívánságának okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.“ (Máté 527, 28.) Ám házasságtörésen kaptak a farizeusok és írástudók egy asszonyt. Meg akarják kövezni, mert Mózes azt parancsolta, hogy „az ilyenek köveztessenek meg.“ Jézus pedig, miután egy nagyon elevenbe vágó kijelentésétől a vádolok egymásután eltávoznak, szelíden megkérdi a bűnöstől: „Asszony, hol vannak azok a te vádlóid ? Senki sem kárhoztatott-e téged?“ Az asszony pedig monda: „Senki, Uram.“ Jézus pedig monda néki: „Én sem kárhoztatlak : eredj el és többé ne vétkezzél.“ (Ján. Sj-n.) Vesd össze Luk. 748, 199, 2340_43, Máté 92. Az ó-testámentum kevesebbet kíván, de annak külső megtörését irgalmatlanéi megtorolja; Jézus sokkal többet kíván, mert a belsőt is tisztán akarja tartani, de a törvénye ellen vétőnek lelki háborgása, bűnbánata miatt megbocsát. Összefoglaláséi tehát ezt mondjuk: Jézus a törvényt igazán betöltötte. Nem az ó-testámentumban megírott törvényt. Hiszen ezt már a próféták is megváltoztatták. (Hós. 6g, Jóéi 213.) De még megváltoztatott alakjában is alacsony lett volna Jézushoz. Az ó-testámentumi törvény parancsolataiból Jézus némelyet módosított, némelyet betűjében, némelyet szellemében megváltoztatott, némelyet eltörölt, némelyet szigorított. A lelki életre semmiképpen nem tartozó külsőségeket eltörölte, a nagyon is rá tartozót mélyítette. A törvény céljává a törvényuralom helyett az emberi élet boldogítását tette, a betű és szertartások szűk és alacsony szellemével szemben kiemelte, igája alól fölszabadította az emberi élet értékét. Többet kívánt a törvénytől, midőn vele az egész emberiséget akarta boldogítani, többet kívánt az embertől, midőn külsőfeges tisztálkodás helyett, a bűnöktől való látszólagos, képmutatásba rejtőzködő tartózkodás helyett a belső, a lelki tisztaságot követelte, többet adott az ítéletben, midőn gyarlóságunkat, bűnbánatunkat figyelembe vette. Eltörölte a látszat uralmát, megkezdte az igaz ítélkezést. Két parancsolatot kiemelt a törvényből és e kettőt, Isten és felebarátaink iránti szeretetet, mint világító napokat helyezte el a törvény központjába, melyek azt világítják is, melegítik is. Ezektől függ az egész törvény és a próféták írása. Törvényváltoztatásai, módosításai, törlései abból az elvből indulnak ki, hogy Isten és a felebaráti szeretet törvénye ellenében nincs, nem állhat meg törvény, ha Jegyzőkönyvek, egyházi évkönyvek, számadási nyomtatványok és vallásos könyvek pontos, tiszta kivitelben különös figyelemmel készülnek a pápai református főiskolai nyomdában, mely modern betűkkel, a legújabb rendszerű gépekkel és villanyerövei van felszerelve. Elsőrangú, munkaerők! ízléses, tiszta munka! Megrendeléseket kér: KIS TIVADAR, a főiskolai nyomda kezelője, PÁPA, Fő-utca 21. ■■ -.....—-—- = Telefon 9. és 16. szám. — Alapíttatott 1838-ban. ............... ■ -
