Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-18 / 20. szám
Huszonnegyedik évfolyam. 20. szám. Pápa, 1913 május 18. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. === Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4*50 K),hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. A leánykereskedés elleni küzdelem. A Magyar Egyesület a leánykereskedés ellen május 8-án délután hat órakor tartotta a Nemzeti Múzeum dísztermében gróf Tisza István elnöklésével rendes évi közgyűlését. E közgyűlésen gróf Tisza István elnök a következő megnyitó beszédet mondotta: Hölgyeim és uraim! Amidőn a mai közgyűlésünkön megjelent szépszámú társaságot az ügy iránt mutatott érdeklődésük hálás megköszönése mellett szívemből üdvözlöm, csak igen rövid ideig akarom kegyes türelmüket igénybe venni, jelzéséül mindenekelőtt annak, hogy az a kép, amit a mi egyesületünk eddigi működése felmutat és amelynek részletei a titkári jelentésből fognak kitűnni, hogy az a kép tulajdonképpen még mindig csak az első kezdetnek jelenségeit tünteti fel, az első kezdetnek, amelyben a mi működésünknek szerény csirái jelentkeznek s ahol intenzívebb, tágabb működés alapjait igyekszünk még lerakni. Hiszen ; ha működésünk főbb vonásait nézzük, látjuk, hogy sikerült már szerveznünk a rendőrségnél való munkánkat, a szervezés stádiumában van a kórházakban való munkálkodásunk, igen szép reményekre feljogosító arányokban indúlt meg az árvaszékkel kapcsolatos tevékenységünk a züllésnek kitett fiatalok feletti gyámhatalom gyakorlása és azoknak ilyen réven való gondozása terén, leraktuk otthonunknak első kezdetét, első alapjait is, amidőn egy szerény ideiglenes otthon keretében gondoskodtunk a legégetőbb szükség ellátásáról ; de ez valójában csak előkészítő munka, aminek nagyobb hordereje van s ha Isten éltet és úgy akarja, talán a folyó évben sikerülni fog a főváros és az állam áldozatkészségének igénybevételével a célnak és a feladatnak megfelelő végleges otthon kérdését is megoldani. Másik fontossága a mi működésünknek, a pályaudvari misszió, szintén még az előkészítés stádiumában van. De, tisztelt hölgyeim és uraim, mindezekben, amint mondom, erősebb jövőbeli fejlődésnek talán reményt nyújtó, de szerény csiráit láthatjuk csak, amelyekből életerős növény csak abban az esetben fejlődhetik, ha egyesületünk működése az államnak, a helyhatóságnak és a társadalomnak tevékeny jóindúlatára és közreműködésére számíthat. És én azt hiszem, hogy ha elterjed szélesebb körökben a mi tulajdonképpeni működésünk céljának, horderejének helyes tudata, a magyar társadalom nem is fogja megtagadni tőlünk ezt a tevékeny közreműködést. Hisz azok a célok, amelyekért munkálkodunk, az én igénytelen nézetem szerint kell, hogy egyformán szívén feküdjenek minden helyesen gondolkozó, tisztességes embernek. Mi nem kalandos célokat kívánunk elérni, nem merész álmokat követünk és akarunk megvalósítani, amelyek felett talán indokolatlan szkepsissel is, de könnyen napirendre tér a közvélemény. Ha élnek is a mi lelkűnkben talán messzebbmenő, merészebb álmok, a mi mostani tevékenységünk a társadalom jelenlegi rendjének oly visszataszító kinövéseivel foglalkozik, amelyeknek tűrhetetlen, felháborító voltát lehetetlen, hogy el ne ismerje mindenki, aki azokat egyáltalában ismeri.
