Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-11 / 19. szám
19. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 157. oldal. igéjének gyökere, már pedig ahol a hit és így a becsület is csak ideig-óráig tartó, ott nem lehet szó barátságról. És itt megint korunkat kell ostromolnunk, amely annyira elfoglalja magát ügyes bajos dolgaival, hogy nem ér rá a mélyre szállani. Több emberrel találkoztam már, aki azt állította előttem, hogy nincs ideje Jézus nézeteivel bővebben és így mélyebben is foglalkozni. Ellenben ráértek haszontalan könyveket olvasni, éjjeleken át kártyázni. Ebből következik, hogy azután a barátságaik is csak ilyen felületesek voltak. Sohsem felejtem el azt a vallomást, amit egy előkelő német jogász tollából olvastam, aki elmondotta, hogy ő mennyire éhezett kis korától fogva az igaz barátságra. Gyermekkorában voltak játszótársai, kis diák korában egyesületi barátai, ifjú korában, akikkel közösen verselt, majd később a szünidőkben együtt utazott és mint egyetemi hallgatónak sok barátja volt a különböző Burschenschaftokban, de érezte, hogy ez egy sem igazi barátság, végre aztán eljutott az Ifjúsági Keresztyén Egyesületbe, ahol nyert igazi barátokat is. A többi, úgynevezett barátságai mind csak a felszínen mozogtak, az utóbbiak a lélek legmélyén és épp azért csak ezek tudták kielégíteni. Speernek igaza volt. „A legteljesebb és legmélyebb emberi barátság azok között fejlődhetik ki, akik segítettek egymásnak, hogy Istent minél jobban megismerjék1'. A negyedik törvény az érdekek mély közössége. Sokat vitatkoztak a századok folyamán, hogy vájjon a különböző felfogású emberek lehetnek-e egymásnak jó barátai. Ha úgy értelmezzük ezt, hogy vájjon a különböző hivaíásköröket betöltő, a különböző vérmérséklettel rendelkező, a különböző nevelésben részesült személyek lehetnek-e jó barátságban egymással, a felelet igenlő, de egy feltétellel, t. i. hogyha mindezek a különböző személyiségek az élet nagy kérdéseiben egyetértenek. Nem a lényegtelen apróságokról van szó, hanem amik az életet értékessé teszik. Az azonosságnak nem a kicsiny, hanem a nagy érdekekben kell meglennie, máskülönben a barátságnak nincs szilárd alapja. Nem szerethetik azok igazán egymást, akik az élet céljáról, Istenről, jóról, rosszról, Krisztusról egészen ellentétesen gondolkoznak. Az emberek néha különös dolgokon törik a fejüket; pl. töprengenek, hogy felfogják-e ismerni barátaikat a mennyben. Felesleges ilyenen töprengeni. Az a kérdés, hogy ami összeköti őket barnáikkal, az örökkévaló-e? A szeretet örökkévaló, mert Isten örökkévaló; aki szeret, az Istenben él, aki pedig Istenben él, az örökké él. Ha barátságod a nagy realitásokon nyugszik, akkor az is addig tart, ameddig a nagy realitások tartanak, azaz örökké. Ha pl. a házasságban élőket nem köti össze szerető barátság, akkor a házasság az élettel végződik. Csak ez lehet értelme Jézus ama kijelentésének, amit a feltámadásról Őt faggató sadduceusoknak adott (Mk. 1218_27). Csak az éli túl az enyészetet, ami örökkévaló. A világ elmúlik és annak kívánsága is, de a szeretet megmarad. Az ötödik törvény a kölcsönös önkijelentés és bizalomra bizalommal felelés. Mindnyájan tapasztaltuk már, hogy mennyire természetünkben gyökeredzik, hogy valaki előtt feltárjuk valónkat; hogy legyen legalább egy személy, aki előtt mint nyitott könyv álljon egész életünk. A gyóntatószék tulajdonképpen ennek a mély ösztönünknek a kielégítésére alakúit intézmény, amelyet azonban helytelenül fejlesztettek ki, mert parancsá tették azt, aminek Önként kell végbe mennie. Mi, protestánsok is gyakoroljuk, csakhogy mi egymásnak gyónunk. Van egy barátom, akinek az a szokása volt, hogy amikor valami rosszat követett el és bántotta a lelkiismerete, ha nem volt valakije, aki előtt feltárhatta volna lelkét, papirost vett elő és leírta rá bántó gondolatait és amikor leírta, tüzbedobta, de úgy érezte, hogy most már megkönnyebbült. Sajnos, a papiros nem tudja az élő barátot helyettesíteni, ezt ő is nemsokára belátta. Az önkijelentésre szükség van, mert különben nem ismerhetjük meg egymást. Minden személyiség zárt, ahova senki be nem hatolhat, ha az illető be nem akarja ereszteni. Tán legmegragadóbban Holman Hunt, a nagy festő érzékí'tette meg ezt az igazságot a „Világ világossága“ című ismert képében. Jézus ott áll egy kúszó gazokkal befutott fal előtt, amelyet ha figyelmesebben vizsgálunk, azt látjuk, hogy tulajdonképpen ajtó, csakhogy kívülről kinyitni nem lehet; Jézus kopogtat és várja, hogy belülről kinyissák az ajtót. Még legbizalmasabb barátaink szivébe sem láthatunk bele, ha ők azt meg nem engedik. De épp azért barátaink, hogy megengedik. Ennek az önleleplezésnek, önkijelentésnek őszintének, becsületesnek kell lennie. Egy amerikai gondolkozó, Emerson mondja: a barát az, aki előtt én őszinte lehetek, aki előtt hangosan gondolkozhatom. És mennyire fontos ez a mi országunkban, amelyet egyik napilapunk nem rég a rágalom országának nevezett el. Megbecsülhetetlen, ha van valakink, akitől nem kell félnünk, hogy holnap már az egész város tudja, amit ma elmondtunk neki. Jegyzőkönyvek, egyházi évkönyvek, számadási nyomtatványok és vallásos könyvek pontos, tiszta kivitelben különös figyelemmel készülnek a pápai református főiskolai nyomdában, mely modern betűkkel, a legújabb rendszerű gépekkel és villanyerövel van felszerelve. Elsőrangú munkaerők! ízléses, tiszta munka! Megrendeléseket kér: KIS TIVADAR, a főiskolai nyomda kezelője, PÁPA, Fő-utca 21. ■ . ....■ - ■■ ■■ — Telefon 9. és 16. szám. — Alapíttatott 1838-ban. =
