Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-04 / 18. szám
18. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 151. oldal. vés az, ami valóban kijelenti, hogy mi lakozik bennünk. Korunk egyik nagy pszichológusa, Stanley Hall mondja : élni annyi, mint cselekedni. Ebben a világban senkisem lát, senkisem tapasztal és így senkisem él többet, mint amennyire a cselekedetei arra előkészítették. Hogy valamit megismerjünk, tennünk kell azt. E tekintetben a mi egyéni felelősségünk egyszerűen abban áll, hogy összpontosítjuk figyelmünket azokra a célokra és meggondolásokra, amelyeket szeretnénk, hogy uralkodjanak bennünk és mivel szellemünk iránya az, hogy amire így erősen összpontosítjuk figyelmünket, az öntudatlanul is cselekvésbe megy át, ha jó barátok akarunk lenni, akkor azok is leszünk. Az élet problémája nem oldható meg papiroson, vigyázzunk azért, nehogy rajtunk is beteljesedjék, amit Paulsen, a német ethikus mond: az az ember, aki a harangot húzza, nem mehet az utcán a menetben. Ha mi meg akarjuk tapasztalni, hogy micsoda értékei vannak a barátságnak, egész erővel rajta kell lennünk. A barátság sem jön csak úgy magától, akarnunk kell, hogy jó barátok legyünk. Sok mindenre pazarolják az emberek életüket, íme, itt van egy tér, ahol érdemes a legnagyobb erőfeszítést kifejteni. Még senki sem bánta meg, hogy a barátságért áldozott; különben is az élet elhibázza célját, ha nem hívja elő belőlünk a hősies akaratot. Aki az erkölcsi életben nagyot akar elérni, annak hatalmas célokkal és hatalmas törekvésekkel kell rendelkeznie. Sokak szemében tán nem elég hatalmas cél egy pár embert barátjának mondani, de halljuk, mit mond Rendel Harris, korunk nagy quaker theológusa: „Én sohsem, vagy igen ritkán imádkoztam külső dolgokért. Nem emlékszem, hogy valaha dicsőséget, vagy tiszteletet kértem volna és remélem, nem is fogok és anyagiakat is ritkán kérek Ötőle, hacsak nem az Ö országáért, de néha mondok ehhez hasonló dolgokat: hogyha az Isten ad nekem három-négy jóbarátot, azt gondolom, hogy akkor végig kibírom, mert a szeretet az élet gépezete és ez a hajtóerő is.“ És emlékezzünk vissza Kingsley feleletére: I had a friend, volt egy barátom. Úgy-e, érdemes akarni, hogy jó barátok legyünk? Nevezhetnénk ezt a törvényt a becsületesség törvényének is. A becsületesség ebben az értelemben azt jelenti, hogy az élet céljának a megérzése magával viszi azt az elhatározást, hogy mi azt úgy is akarjuk átélni. Azt jelenti, hogy minden személyes viszonyban ott van a szilárd szándék, hogy igazak legyünk a legnagyobb látomásainkhoz és ezek világításában igazak barátainkhoz. Ebből természetesen sok minden következik. Ha én az élet nagy realitásai szerint élek, ha Ikimondtam a bűnre az örökkévaló nemet, ahogy Carlyle, az ő különös nyelvén a megtérést kifejezi, ha rám nézve Isten, lélek, örökkévalóság nem üres szavak, hanem lényemnek legbensőbb meggyőződései, melyek nélkül inkább nem is élnék, sőt nem is tudnék élni, akkor azt akarom, hogy a barátaim élete is ilyen becsületes élet legyen, hogy ők is megtegyék mindazt, amit Istenben bízva megtehetnek e világban saját maguk és az emberiség haladásért, Isten országának e földön megvalósúlásáért. Emerson mondja: „A barát hivatása, hogy megtétesse velünk, amire képesek vagyunk“. Aki hiszi, hogy csak a szeretet az igazi élet, annak jól kell tudnia, hogy egy igazi szeretet sem teljesíti feladatát, amikor azokban, akiket szeret, az önzést kultiválja. Ha mi becsületesek vagyunk életünk nagy látomásaihoz és az önzetlenséget akarjuk megvalósítani, a tisztaságot, a szentséget akarjuk élni, nem lehetünk elégedettek, hogyha barátainkban meg mindennek az ellenkezőjét látjuk. Minden igaz szeretetben kell villámlásnak is lenni, amely kiégeti másokban a bűnt. A barát feladata az, hogy kihozza a barátjából azt, ami benne a legjobb, legértékesebb, legmagasabb, hogy így mindeniknek könnyebb legyen hinni az igazságban, Istenben, a szellemi világban. (Második közlemény a jövő számban.) Vegyes közlemények* A Heidelbergi Káté emlékünnepe. A Kálvin- Szövetség április 23-án, a konventi ülések első napján tartotta a Heidelbergi Káté keletkezésének negyedfél százados évfordúlója alkalmából rendezett ünnepélyes felolvasó ülését a Ráday-utcai székházban Budapesten. Az elnöki széket dr. Kenessey Béla püspök és Kovácsy Sándor t. b. elnök foglalták el. A konvent tagjai közül dr. Antal Gábor püspök, Petri Elek kér. főjegyző, Révész Kálmán esperes, Széli Kálmán tb. esperes, Mády Lajos esperes jelentek meg, Marton Lajos theol. igazgató, bilkei Pap István, dr. Szőts Farkas theol. tanárok, Komáromy Lajos, dr. Versényi György, Kerékgyártó Árpád, Laky Dániel igazgatók és tanárok, Kis József pápai esperes, dr. Szabó Aladár, Biberauer Richárd lelkészek, Weisz S. Gusztáv, a német leányegyház gondnoka, továbbá számos presbiter, vallástanárok, előkelő hölgyek, diakinisszák, egyszerű férfiak és polgárnők sereglettek össze erre az alkalomra s a theológiai ifjúság egészítette ki a színes képet. A nagyszámú közönség teljesen megtöltötte a gyönyörű Ifj. Stern Lipót Pápa , Kossuth-Lajos-utca 25. sz Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidáru-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. — Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkái, valamint fehér hímzésekéi és kelengyék elkészítését. — Lelkiismeretes kiszolgálási
