Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-27 / 17. szám

Huszonnegyedik évfolyam.

17. szám.

Pápa, 1913 április 27.

DDNANTDLI PROTESTÁNS LAP.

AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL.

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. =

Megjelenik minden vasárnap.

Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4'50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők.

Óda Czike Lajos 50=éves jubileumára.

M

D

I

Serkenj örömre kálvinista Athén,

Lobogtasd zászlód csonka két orom.

Hozz friss babért Dunántúl papja, népe! Ünneplő dalba díszül hadd fonom.

Oh jertek, jertek minden tájról egybe,

Ifjú ! zendüljön zsoltár ajkadon.

Tavasszal feslő drága kis virág Övezze fürtid, kedves hajadon.

Vezérünk, bölcsünk mind összeseregle Együtt szeretni galambősz papot —

Jer, Szőny, te is ez ünneplő seregbe,

Lásd, mit tett Pálod és mit alkotott.

Ép ötven éve, hogy váltadra szállott —

Erős váltadra — egyszerű palást.

Zendül az ének s esküd ím megállóit:

Öt hirdetem, csak Öt és senki mást.

S csendült szavadban életnek beszéde;

Kiönté az Úr lelkét lelkeden.

Pünkösdi lélek zúgó zendülése Késztet szólásra minden nyelveken.

Halljátok őt! Isten nevével ajkán:

Sérelmes szív szavára mint heged,

A szív teljéből szóló szájnak hangján Mint gyújtja fel a lágymelegeket!

A kétkedőnek lelke ha kiszárad Imádságos lelkedtől újra árad ;

Ha hullt a könny, ha búsan búgott zsoltár, „Árban, apályban“ — Kálvin papja voltál.

És nő erőben — mint a déli pálma A súly alatt — bár haja már deres.

Vállára szállt Elizeus palástja:

Vezérül hívta sok bölcs, sok nemes. Kormánya: jog s a szív sugallta törvény, Virúl Sion a sok kis őrhelyen,

Hol évről-évre híven megjelenvén:

Mindent „ékesen, szép rendbe“ teszen.

Vén „Alma Mater“, remegjen meg ajkad, Hajolj meg s úgy köszöntsd ősz gondnokod. Éber szeme mily féltve csünge rajtad . . . Hogy védi, óvja tisztes homlokod!

Négy század nézi léptit új időknek,

Négy század szól most szavaim helyett:

Az eszményekkel telített erőknek Te adtál testet, formát — életet!

És szól. Szavára új falak kinőnek,

Új század indúl tettei nyomán,

Új épület hirdeti új időknek:

Az Istent, a Hazát, a Tudományt.

Férfit nevelt ott, im itt nagy nevének A nőnevelés állít oszlopot,

Híven szolgált egyházkerületének:

A kincse, gyöngye is rábizatott, Vezérletére áldásos kezednek Szívben, kedélyben művelt nőt nevelnek Munkád virágzik, épül és halad: Bizonyság rá e ma szentelt falak.

De csendesedjen ajkamon az ének — Hiszen köröttem minden róla szól;

Ifjú leányok egymásnak mesélnek A jó, a kedves „Czike bácsi“-ról. Jóságos lelke mint a fényes csillag Ragyog reájok s mindig élni fog:

Míg itt a műveltség forrási nyílnak,

Míg e falak közt női szív dobog.

Nem kell Klió, ki tettit ércbe vésse,

Ki lenni és nem látszani kíván;

Mint pap, mint őr emlékedet bevéste Munkás kezed — galambősz puritán.

Oh áldott kéz, erőd nem fog kimúlni, De századok jőnek hozzád tanulni.

Ha jő utód, ki méltót alkotott:

Te ástál néki fundámentumot:

Te, akinek majd századok folyásán Zsendül az élet tettek alkotásán;

Te, kit szeretünk, ki sokat szerettél,

Te mindnyájunknak példányképe lettél!

Serkenj örömre kálvinista Athén, Lobogtasd zászlód csonka két orom. Hozz friss babért Dunántúl papja, népe, Ünneplő dalba díszül hadd fonom!

Óh jertek, jertek minden tájról egybe, Ifjú ! zendüljön zsoltár ajkadon ! Tavasszal feslő drága kis virág Övezze fürtid, kedves hajadon.

Vezérünk, bölcsünk mind összeseregle Együtt szeretni galambősz papot,

Jer, Szőny, te is ez ünneplő seregbe Lásd, így tett Pálod és így alkotott!

w

□

T