Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-20 / 16. szám

16. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 133. oldal. Családfenntartás terhei mellett, hogy hol és mennyi anyagi áldozatot hoz, arról hallgatni parancsol tiltó szava. Bő mértékben töltötte ki reá Isten áldó, segítő kegyelmét. Csodával hatásos az a lelki rugékonyság, testi erő, melyekkel oly sok irányú munkát ma is könnyedén végez. A minden lépést jól megfizettető „drága emberek“ előtt enyhén szólva érthetetlen, hogy a terhes, felelősséggel járó gondnoki hivatalt fizetés nélkül viseli. A minden talentumát gyümölcsöztető, köztiszte­letben álló férfiú, a jól végzett munka nemes öntuda­tán kívül, hogy más jutalmazásban is részesült, az mint erkölcsi kötelesség nyilatkozott meg ott és azok­nál, ahol és akik tudják, hogy a jó és hü szolga mennyei jutalmát: a „hervadhatlan égi koronát“, a földi hervadó babérnak, a szivek szerető hódolatának meg kell előzni. — És megelőzte! Első volt az elismerő, kitüntető jutalmazásban : „a legelső magyar ember — a király“! Felséges apostoli királyunk“ 1896. évi szeptember hónap 10-én kelt legfelsőbb elhatározásával, mint esperes és fő­iskolai gondnoknak, az egyház és tanügy terén szer­zett érdemei elismeréséül, a királyi tanácsosi címet díjmentesen adományozta“. Ha jól emlékezem, Darányi Ignác miniszter úr és elnöktársa olvasta fel a kitünte­tést előre hírül adott táviratot, az iskolai év meg­nyitásán jelen volt kerületi gyűlési tagok és előkelő közönség előtt. Az édes meglepetés kitörő éljenzése, mintegy jóváhagyó „Amen“ hangzott el. Midőn ószőnyi lelkészségének éveiből a 25-diket számlálta, az 1904-dik évben gyülekezete, hódoló tisz­teletének fényes megnyilvánulásával avatta ünneppé az évfordulót. A derék gyülekezet tagjai, önkéntes adakozásból beszerzett többféle értékes ajándékkal mutatták meg jó lelkipásztoruk iránti szeretetüket. Ugyanakkor a polgári község is kifejezte hódolatát, melynek közügyei iránt mindig lelkesen érdeklődött. A tatai egyházmegyének, esperesükkel lélekben összeforrott lelkészei, tanítói, többi hívei, az 1907-dik évben, 20 évi esperesi működésének tán legmagasabb pontján, a dicsőítés magas hegyére emelték szeretett vezérüket. Arcképes album volt a díszes ajándék, az önkéntes adakozásokból gyűjtött, a nőnevelő-intézet részére és Czike Lajos nevére tett 2000 koronás örök alapítvány, a jótéteményeket hirdető eltörölhetetlen emlék. Minden emberi kitüntetést felülmúl a magasságos Isten jóságos kegyelme. Immár a vénség igen szép és ékes koronáját adja jutalmul az őt félő és imádó gyermekének. Megjutalmazta az Isten szép családi élettel, a hűséges feleség 36 évig volt őriző angyala, „meglátja gyermekeit, unokáit, dédunokáit asztala kö­rül, kikben szive örül“, „ez igen szép ajándék, mit az Isten enged az Őbenne hívőknek“. „Keze munká­ját, dolgát megáldja az Isten és ellátja jó állapottal!“ Ahol legboldogabb volt, ott érték az égető seb­zések szivét. Különösen kedvelt, serdülő korú lány­unokájuk, 10 év múlva 34 éves fiuk halála mély bá­natot hozott, keserv poharát itatta velük. Drága fele­ségét 9 éven át ápolta gyógyíthatatlan betegségében, mig a könyörülő Isten, 1910-dik év márciusában, husvét előtti szombaton eltemetett hitvest és édes anyát, megszabadította gyötrő szenvedéseitől. Az 1911-dik év január havában egyik kedves menyét hirtelen ragadta el a halál. Az Úr az ő szolgáját, akit szeret, megpróbálta, megkesergette, de kegyelemből fel is emelte keserveinek mélységeiből. Uram, Isten! te benned biró szolgádat őrizd meg kegyesen ! Áldd meg a Sionból! Kegyelmedből adj esztendeihez esztendőket, hogy igaz félelemmel, jámbor élettel szolgálhasson Néked, szép tettekben gazdag életével gazdagítsa a dunántúli református egyházkerületet és a magyarországi ref. egyházat! Szűcs Dezső ref. esperes-lelkész. Egyházkerületí közgyűlésünk* Amily örvendő érdeklődéssel siettünk kerületi gyűlé­sünkre, mellyel a nőnevelő-intézet felavatása és Czike Lajos főisk. gondnok úr jubileuma kapcsolatossá téte­tett: oly fájdalmasan kellett értesülnünk arról, hogy fő­gondnok urunkat a fiúi kötelesség, a nagybeteg édes anya betegsége gátolta abban, hogy közgyűlésünkön megjelenjen. A távoliét felett sajnálkozását, a szerencsés operáció gyors gyógyulása felett örömét fejezi ki köz­gyűlésünk. A nőnevelő-intézet felavatása alkalmára a vallás- és közoktatási kormány elküldte államtitkárát, dr. Bene­dek Sándor Öméltóságát és dr. Neményi Imre miniszteri tanácsos urat. Megjelentek ott Veszprém vármegye alispánja s a helybeli római kath. és ev. egyház lelké­szei s a kerületi gyűlés alkotó tagjain kívül nagyszámú sokaság. A magas vendégeket tisztelettel s szeretettel üdvözöltük körünkben. Püspök urunk gyűlést nyitó imája után, vissza­pillantást vetve a nőnevelés általános s a mi nőnevelési ügyünk különös történetére, buzgó imádságban Isten gondviselésébe ajánlja nőnevelő-intézetünket. A főiskola és nőnevelő vegyeskarának közreműködése fokozta a felavatási ünnepély megható voltát. A szebbnél-szebb beszédek, melyek úgy a felavatás, mint a Czike­­jubileum alkalmából elhangzottak, szívet-lelket gyönyör­­ködtetők és tanulsággal teljesek valának. A jókivá­­natokhoz ezúttal is csatoljuk a magunkét, úgy az inté­zetet, mint a köztiszteletben álló jubilánst illetőleg. A jubileumról részletes tudósítást adunk a jövő számban. Most közöljük Czike úr életrajzát. A nagy ünnepségek után a nőnevelő-intézet 160 hivatalos vendég részére éttermében gazdag közebédet adott, melyen a jó hangulat és felköszöntők varázsa a késő délutáni órákig együtt tartotta az ünneplő társaságot.

Next

/
Thumbnails
Contents