Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-13 / 15. szám
120. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1913. Viktor János: A hazaszeretet eszménye című füzetének ismertetése* A Magyar Evangéliomi Keresztyén Diákszövetség volt titkárának erről a 40 filléres kis füzetéről igazán nehéz ismertetést írni. Oly szép, oly hatalmas minden szava, mondása, hogy valamennyit ide szeretném írni. Nincs néki egy fölösleges szava. Sőt ha kötetek sokaságán keresztül vezetne, rohannánk utána és lesnők minden szavát. Azokat a szépséges szavakat a hazaszeretet eszményképéről. A dicsőség szavait. S a megalázásét. Amelyeket nem unnánk meg soha, amelyeket áhítoznánk nem e rövid füzet utolsó lapjáig, de a végtelenségig. A Jézus szavai ezek! Únottan mondod, kedves olvasó, hogy ismered te a Jézés szavait az evangéliumokból. De én egy evangéliumi hasonlat erejével vonlak szelíden e kis füzet megkedvelése felé. Ismered a hegyi beszédet Máté evangéliumából. De ismerheted Lukácséból is. Lásd meg, hogy mily nagy különbség Lukácstól olvasni, akinél a földi létnek emez égi tiszta tanítását szerteszélesztve olvasod, vagy mily különbség Mátétól, aki a hegyi beszéd igéi közé nem vegyít más szempontot; irótollát s az olvasó figyelő képességét egyedül csak ama hatalmas tanítás szolgálatába állítja. Jézus hazaszeretetét is olvasod az evangéliumokban, de a különböző szempontok hatása alatt észre sem igen veszi azt a szemed, vagy csak annyit belőle, hogy siratta Jézus Jeruzsálemet. E kis füzetben, mely Jézust a hazaszeretet szempontjából vizsgálja csupán, Jézus jellemének ez a vonása soha nem képzelt arányokban bontakozik ki előtted. Mert a hazaszeretet eszményét Jézusban láttatja ez a füzet. Abból a szomorúnak látszó helyzetből indúl ki, hogy a nemzeti élet kérdései körül uralkodott viharos érdeklődést közömbös csöndesség váltotta föl a diákiélekben. Ennek azonban, véleménye szerint nem az az oka, hogy a hazaszeretet veszett volna ki a diákságból, hanem hogy „diákságunknak nincs eszménye, mely a lappangó hazaszeretetei biztos irányba terelve, fölszinre hívná és eredményesen értékesíthetné“. A Jézus Krisztus ez a hiányzó eszmény, aki eddig ismeretlen volt előttünk — elzárva egy „vallás“ jelzésű skatulyába. Jézus céljai az egész világra vonatkoztak, munkája egyetemesen emberi, mégis erős nemzeti öntudat jellemzi, munkáját saját nemzetére korlátozza, működése elképzelhetetlen nemzeti háttér nélkül. A világpolgárság és hazafiasság ellentétét az Isten országának gondolata egyenlíti ki. A nemzetek életének is az az egy értelme és célja van, hogy kivegyék részüket az Isten országa egyetemes megvalósításából. A hazafiú nem kívánhat a maga nemzete számára nagyobb jót és dicsőséget, mintha a bűnön, nyomoron és szenvedésen erőt vett nemzete minél nagyobb részt vehet a világot átalakító nemes küzdelemben. így a hazaszeretet világprogrammot nyújtott Jézusnak. Másfelől úgy látta, hogy hajszálnyira sem segítheti közelebb más népek fiait a boldogsághoz, míg a hozzá legközelebb állókon el nem végezte munkáját. Egyetemes emberszeretete hazafiú programmot szabott eléje. Jézus hazafiúi programmja, bár teherként nyomhatta vállát, nemzete elnyomott helyzete, nem politikai Programm. Bár a gazdagság és szegénység igazságtalan ellentétét nem festette a világirodalom egy nagy szelleme sem olyan lázító és mégis nyugodtan hatalmas színekkel, mint ő a gazdagról és Lázárról mondott parabolájában, programmja mégsem társadalmi Programm. Nem is kultúrális, sőt nem is egyházi Programm, bár az általa hirdetett „Isten országa“ nemcsak nem idegen ezektől a céloktól, sőt egyenesen Jézus követelményeinek tesz eleget, aki a politikai szabadságnak, társadalmi igazságnak, művelődésnek, egyházi viszonyoknak egészséges fölvirágoztatásáért küzd. S hogy Jézus a maga idejét és erejét mégsem ezekre fordította, annak oka az, hogy programmja mélyebbre hat: ő a nemzetet alkotó egyének jellemében akart reformot. Az emberre mutat rá, arra, aki egy házban lakik veled, akivel levelezni szoktál, akivel az utcán találkozol, akivel együtt végezted iskoláidat, akinek alkalmazottja vagy, akivel üzleteket kötsz, aki rokonságod köréhez tartozik, aki szolgádul szegődik, egyszóval, akinek mindennapi élete egy nemzet életébe szövődik a tiéddel, ennek az életében alakítsd ki a virágzó nemzeti élet alapjául szolgáló egyéni jellem típusát. Ilyen jellemek sokasága nélkül hiábavaló a küzdés szabadságért, társadalmi rendért, kultúráért, egyházi átalakulásért. Megvolna-e oldva — amint jellemzően mondja — a nemzet igazi baja, ha műveletlen rétegei olyanokká lennének, mint mostani művelt osztályai! A Jézus programmja az egyes jellemek világában akart forradalmat. A Jézus szerint való típus jellemző vonása: 1. bátor optimizmus. Örül az életnek; nincs az a szenvedés, mely csüggedésbe ejtené; bizonyos felőle, hogy élete az Isten kezében vau. 2. Radikális tisztaság. Gondolatát, vágyát, tekintetét épp oly szigorúan Régncr Pál templom- és díszfestő Páp3,« Templomok festéséről számos elismerő levéli — Több kiállításon kitüntetve 1 Több pápai templom restaurátorai — Elvállal szobák, termek művészi festéséti Alapittatott I87í-ben. — Cím- és betüfestészet! — Modem kivitel! — Szolid árak! — Alapíttatott Í87í-ben.
