Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-13 / 15. szám
118. oldal. Személyes kérdésben* Azt mondja Ligárt úr, hogy az 1910. évi pályázatra beadott beszéd- és értelemgyakorlati vezérkönyvet bírálótársával együtt abszolút értéktelennek találták és elvetették. Hát hogy nincs joga e mondatot többesszámban mondani, arra nézve idézek a bizottsági elnöknek hozzám intézett leveléből, melyben a másik bíráló szakjelentéséből közli e részt: „a bírálatokban foglaltak tekintetbevételével alakítsa szerző át s adja be újra, mert annyi abban az értékes elem, hogy kár lenne, ha nem venne részt az újabb pályázásban“. Ugyebár, ezek után Ligárt kritikus úr idézett „szakvéleménye“ összezsugorodik, a nullára redukálódik s nemcsak a nyaka véres, de a dereka is le van törve ama hasonlatának, mely szerint a IV. éves képezdésztől is jobb tervezet készítését kívánná meg. Én meg azt mondom, hogy ha a „mesternek“, a gyakorló-iskolai tanítónak csak ilyenek a mintaleckéi, amilyeneket vezérkönyvében nyújt, akkor csak hálás lehet a gondviselés iránt mindaz a tanító, ki nem a pápai gyakorló-iskolában szerezte meg a gyakorlati kiképzést. És hogy a nekem tulajdonított pályamunkát a bírálók — tehát Ligárt szerint is illetékes faktorok — másodszor sem találták értéktelennek, annak igazolására magából a hivatalos bírálatból idézhetek. Azt mondja ugyanis az illető munkáról a bírálat: „ Tagadhatatlan tény azonban, hogy a kidolgozás — némi kis tévedésektől eltekintve — igen jónak mondható. A gyermek értelmi és érzelmi világához mértek s azok fejlesztésére alkalmasak“. „Ezek — már t. i. a kifogások — azonban mind olyan dolgok, miket átdolgozással ki lehet javítani s a kidolgozás becséből nem vonnak le semmit“. „Szerintem — mondja a bíráló — újabb figyelmes átdolgozással megállhatná helyét a vezérkönyvek sorában“. A másik bíráló társa véleményét szó nélkül magáévá tette. Hát kérdezem: ezen hivatalos faktorok bírálata, minősítése után van-e, lehet-e csak egy atomnyi értéke, súlya Ligárt véleményének? Nem világos-e, hogy a féktelen bosszúvágy, a tehetetlen düh vezeti idézett véleménye megalkotásánál ? Hogy alacsony intenciók vezettek ? Hát ez állításából az alacsony szó csakugyan fedi a valóságot. Mert csak most látom, milyen alcsonyra kellett nekem lebocsátkoznom, hogy a nevezett tanár úr szellemi és pedagógiai színvonalát elérjem. 1913. Hogy merészelek én fölszólalni s kritikusként jelentkezni ? — kérdi Ligárt. Minden elfogúlatlan szemlélő, elsősorban pedig a bírálók, igazat fognak nekem adni abban, hogy valamely munkának az el nem fogadása még egyáltalában nem jelenti azt, hogy rossz is az a munka; hibái lehetnek, de abszolút értéktelennek csak a Ligárt lelkét eltöltő tehetetlen düh minősítheti. Igen eklatáns példát mondhatok erre. A magyar tudományos Akadémiának van egy díja, melyet minden esztendőben a legnagyobb sikert elért színműnek szoktak kiadni. A múlt évek egyikén történt, hogy néhány neves magyar író (Biró Lajos, Nagy Endre, stb., stb.) művei közül kellett az Akadémiának választani. Az említett írók színdarabjai óriási sikereket arattak, heteken keresztül maradtak műsoron, a közönség el volt ragadtatva, nem győzte a darabokat eléggé magasztalni. Nos, és mi történik ? Az történik, hogy a tüneményes sikerrel előadott darabok egyikét sem tartotta az Akadémia a jutalomra érdemesnek. Ugyebár, a Ligárt-féle tétel és okoskodás szerint ebből az következik, hogy ez írók analfabéták a szinmüirás terén, eddigi munkájuk is sivár, abszolút értéktelen tákolmány? Ugyebár, most már ezek ne merjenek többé tollat fogni a kezükbe, mert a „hivatalos faktorok“ döntése szerint a szinműiráshoz fogalmuk sincs ? Pedig jelesebbnél-jelesebb. darabjaikat most is mindennap adják. Ó, korántsem akarom magamat ez írókkal egy szintájra helyezni, csak mint jellemző esetet hozom föl annak illusztrálására, hogy a „hivatalos faktorok“ kedvezőtlen vélekedése nem mindig lehet fokmérője valamely munka értékének s még kevésbbé foszthat meg valakit a hozzászólási s véleménynyilvánítási szabadságától. Hogy az én „teoretikus“ és „empirikus“ tudásomat hol, hogyan és mennyiben érvényesítem, hát arra nézve már az ön véleményére csakugyan nem vagyok kiváncsi s ön volna az utolsó, akitől e tekintetben tanácsot kérek. De nem lehetne ezt a mondatot másképpen, más alannyal is mondani ? Pl. úgy, hogy a nagy pedagógiai tudását, a bírálatában és szakjelentésében fölállított „direktívákat“ éppen ön nem tudta a művében sehogysem értékesíteni, de sőt művében „direktíváival“ lépten-nyomon ellentétbe jut? Ez az eldobott kő is visszahull tehát saját fejére. „A modern didaktikai elmélet és metodikai eljárás kvalitatív és kvantitatív alkalmazásához“ nem értek; hogy én a lényeget, a modern didaktikai eljárást nem DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. "O JO LJ LJ Auerbach: A zsidó Palesztina .............. —'60 fillér Csia S. : A nemi kérdés orvosi és bibliai szempontból ......... 3*40 korona Hajós J. : Az ősember a modern tudomány világításában ........ 6- — „ Kemény—Wolf: Jézussal egy úton. Egyházi beszédek . . . . . . . , . Q- — „ Musnai L. : János apokalypsisének magyárázata, I. ......... 4'50 „ P. Czinke I. : Református istenitiszteleti szertartások (Liturgiák) . . . . . . .8- — „ Pollák M. : Tompa Mihály és a biblia ............. 3‘ — „ Raffay S. : Apokrifus evangéliumok Jézus gyermekségéről . ....... S’ — „ Schultz—Gidófalvy: A pap és taniió szociális kötelességei. ....... 4- — „ Zivuska J.: A filozófia története Thalestöl Platónig . . . . . . . . . . &■ — korona Kaphatók Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében, Pápán, Fő-utca Si. sz.
