Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-18 / 7. szám
54. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1912. Az én leányegyletein.* A nekem beosztott tárgy, melyről ez alkalommal nekem értekeznem kell: „Az én leányegyletem“. Egész természetesnek tartom, ha t. hallgatóim a cim láttára azt képzelik, hogy valami tökéletes fejlődéshez eljutott, nagy számmal, mozgó szellemi lelki élettel biró, díszes palotával, nagy vagyonnal rendelkező egyletet fogok most bemutatni. Sajnálattal kell kijelentenem, hogy akik azt hiszik, azok alaposan csalódni fognak. Dehát, hogy is merek én a járt ösvényről lelépni, mely mindig fényes kezdettel indul, nagy zajt üt s büszkén kiáltja : „Nézzetek ide ! Ilyet alkossatok !“ Bátorságomat onnan merítem, hogy maga az Űr mustármaghoz, minden mag legkisebbjéhez, hasonlítja Isten országa fejlődésének kezdetét. Mi is tulajdonképen a leányegyesületi munka ? Az, hogy a leányok halhatatlan lelkét érintkezésbe hozzuk az igéből és Isten leikéből folyó erőkkel s így megelevenedjenek a Krisztusban. Parancsolja-e ezt az Úr és így van-e alapja munkánknak ? Már az ó-testamentumban megtaláljuk rá a feleletet a 148. zsoltár 12—13. versében: „Ifjak és szüzek, vének gyermekekkel dicsérjék az Úrnak nevét!“ Isten országában végzett munka tehát a leányegyesületi munka is és épen azért ugyanazon fejlődési törvények alá esik, vagyis kicsi kezdetből növekedik hatalmas fává. Erre tanít bennünket a már meglevő egyesületek története s ez a mi reménységünk is a jövőre nézve. A másik ok, melyért néhány leányegyesület csecsemő korát bemutatom az, hogy bár sokan egy nézeten vannak velünk, még sem merik elkezdeni a munkát, hátha sikerül bátortalanságunkat a felhozott példákkal elűznöm s a kezdés alapját megvetnem. Miután a helyi viszonyokat és benső indító okokat is fel kell említenem, hogy tiszta képet nyerhessünk, egész természetes, hogy se helyet, se nevet nem említek. A rendelkezésemre álló adatokat levél formájában dolgozom fel s miután 3 nőt beszéltetek a saját leányegyletéről, azért kapta dolgozatom e címet: „Az én leány egyletem“. *Az Evangéliumi Nőegyesületek Országos Szövetségének gyűlésére irta: Szalay Józsefné. Az első levél írója egy papné. „Az én leányegyletemről Írjak?“ Szívesen teszem. Vegyes nemzetiségű és vallásu városban lakom, ahol a református hívek száma csekély és erős felekezeti befolyásnak vannak kitéve a vegyes házasságok révén. Igen hamar nyilvánvaló lett előttem, hogy férjemnek segítő társra van szüksége. Mint hűséges olvasója az egyházi lapoknak, az ott nyert benyomásaim folytán megalkottam a ref. nőegyletet. Itt azonban csakhamar tapasztalnom kellett, hogy a tagoknak sokszor még a testi nyomor iránt sincs érzékük, hát még a lelki szegénység iránt ? Varróóráink néptelenek voltak. Akinek ideje volt rá eljönni, annak derogált a varrás és nem értett semmi kézimunkához, aki értett is hozzá és jött is volna, annak pedig nem állt módjában az eljövetel. Igen, a lelkeket kell nemesíteni, érzésüket kell fejleszteni az ilyen munka iránt, erre nagyon jók a tea-estélyek, szeretetvendégségek! így olvastam valahol. Helyes. Próbáljuk meg ezt is. Zenére, szavalatra találunk alkalmas egyéneket, de énekkar is kellene, hisz az emberi hangnál nincs felségesebb zene! Jól van, van fiatal leány, tehát szervezzünk! Oh, ezek az ének órák, de sok keserű emléket hagytak maguk után ! Ajkukon Jézus neve, szivükben egymás iránt gyűlölet. Üres fecsegés a divatról, egymás megszólása annyira elragadta őke, hogy egyik-másik óra alig ért valamit. Tehát ez se ér semmit. Máskép kell kezdeni, még pedig korábban. Ekkor kezdtem a vasárnapi iskolát vezetni. Néhány év múlva egy kis csoport keletkezett körülöttem, mely már kinőtt a vasárnapi iskolából. A múlt tapasztalataiból okulva ezeket igyekezt em együtt tartani, bár nem tudtam mit kezdjek velük. Ekkor ismertem meg a kér. leányok egyesületét. Mohó vágygyal tanulmányoztam őket s mindinkább tisztábban állott előttem, hogy most már a helyes irányban haladok. Megalkottam a prot. leányok egyesületét. Nem kellett kerülgetnem a dolgot, mind a 17 fiatal leány örömmé 1 fogadta az eszmét és azóta is hűséges tagjai az egyesületnek. A velük való foglalkozás módja se adott nagyobb fejtörést, mert csak folytattam, amit a vasárnapi iskolában elkezdettem. Valami különbség mégis volt, fejlettebb egyénekkel lévén dolgom, másrészt pedig a hosszú együttlét után bizonyos bizalmas viszony fejlődött ki köztünk, úgy, hogy a leánykák kérdést tettek, ha valamit nem értettek, tanulságokat vontak le ügyesen és Legújabban megjelent könyvek! Bölsche: Az élet fejlődéstörténete. (370 oldal.) A legizgatóbb emberi témáról: Ára kötve: hogyan keletkezett az ember, mint született meg az élet a földön; — szól a 1*90K nagy tudósnak e gyönyörű könyve. Maeterlinck: A szegények kincse. (268. oldal.) Ez a finom, mély és szellemes filozófiai munka a lélek kincseiről szól mindazokhoz, akiket megbántott az élet. Megrendelhetők Kis Tivadar könyvkereskedésében Pápa, Fő-utca 21. Ára kötve: 1*90 k.
