Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-11 / 6. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 6. szám. Dolgos, szorgalmas és gyümölcsöző élet volt a Valetoné. Vannak odahaza is sokan, akik ismerik. Vannak, akik utrechti diákéveikből emlékeznek szinte atyai jóságára, amellyel mint egyúttal a „Stipendium Bernardinum“-nak is kurátora, bánt az itt tanuló magyar diákokkal; vannak — hiszem — olyanok is sokan, akikhez tudományos hire, egyik-másik munkája jutott el s ezért hadd legyen szabad néhány rövid vonásban a magyar protestáns világot is értesítenem Valeton szorgalmas életéről, hogy láthassuk, minő veszteség érte halálával a tudományt, közelebbről az ó-szövetségi kutatást. Jozsué János Phülöp Valeton 1848 október 14-én Groningen-ben született, ahol atyja theol. akad. tanár volt. A gimnáziumot s egyetemi éveinek egy részét is itt végezte, majd Utrechtben fejezte be, ahol 1871 márciusában tesz doktorátust. Dolgozata : „Jesaja általánosan valódinak elismert Írásai világánál. Volt genfi diák is s a genfi egyetem diszdoktorrá is avatta. 1872—77. lelkészkedik Varikban, majd Bloemendaiban, amig 1877-ben a már ismeretes fiatal tudóst meg nem hívják egyetemi tanárnak az ó-testamentumi tanszékre. Jellemző Valeton tudományos képzettségére, hogy egy héten belül két egyetemre: a leidenire és az utrechtire is meghívták. Ő az utóbbit fogadta el s így egykori tanárainak sorába került. Székfoglalóját 1877 december 8-án tartotta: „A héber irodalomtörténet, mint a keresztyén theológia alcsoportja“ címen. S ezután egy 34 éven keresztül szorgalmas élet következett. Órái tanítványi legkedvesebb emlékei közé tartoznak. Obbink tanár, aki Valeton tanítványa volt s most az amsterdami egyetem ó-testamentumi tanszékének a betöltője, így ir: „Amikor a Pentateuchot exegatáltuk — ami bizony látszólag unalmas — mindig tömve volt a hallgató terem. Mindenki ott volt, mert Valeton tudott előadni! Az időleges mögött mindig a szellemit, az örökkévalót kereste és sohasem állt meg a grammatikai értelemnél, hanem rámutatott arra, hogyan lüktet az élet a látszólagos holt formák mögött!“ Ilyen volt az előadó Valeton, aki „mikor rombolt is, épített“. Különösen - Izrael vallástörténete volt kedves köre, amiben el szeretett merülni. De az előadó termen kívül is dolgozott. 1893-ban Chantepie de la Saussaye leideni tanárral az „Overdenkingen“ c. lapot szerkesztik s ugyanekkor a „Stemmen voor Waarheid en Vrede“-be is sokat ir. Chantepie vallástörténeti tankönyvébe ő irjajaz Izraelről szóló fejezetet. De főmunkája mégis a 3 kötetes „De Psalmen“ (1902), amely minden tudományossága mellett is a laikusoknak is hasznos 49. oldal. olvasmány. Kisebb munkái 1886-ban: „A XXII. Zsoltár“, ugyanebben az évben a „Próféták“, majd 1892-ben akadémiai megnyitó beszédeinek egy gyűjteménye jelenik meg, amit követ 1894-ben „Ámos és Hozseás mint egy fejezet Izrael istentiszteletének történetéből“. Sok munkáját lefordították németre. Birtokosa volt a holland Oroszlánrend- és porosz Koronarend keresztjeinek. Valeton sokat dolgozott. Még amikor egészsége helyreállítására szabadságot kapott, most az iskolai év elején, még az üdülésre szánt időben is dolgozott Wildeboernak a leideni egyetem nemrég elhunyt és ó-testamentumi tanszéken volt tanárának az életrajzán. De december eleje táján kiesett dolgos kezéből a toll. Azóta rohamosan gyengült, ereje lassan elhagyta, mígnem január 14-én meghalt. Temetése január 18-án nemcsak az utrechti társadalom, hanem az egész ország mély részvéte közepette folyt le. A királynő: Vilma koszorúja is ott díszelgett az egész életében szerény tudós egyszerű koporsóján. Ennél nagyobb földi elismerés tudóst nem érhet! Megható beszédek hangzottak el a sírnál, amelyből már csak ennyit legyen szabad idejegyeznem, amit egyik öreg tanítványától hallottam : „Valeton tudós volt és hívő is volt! Sokkal jobban szerette az igazságot, semhogy a tudományt és hitet össze ne tudta volna egyeztetni. Ha derék papjai vannak a hollandus egyháznak: Valetoné az érdem !“ Azután elhangzott az utolsó szó is, a lehulló föld dübörgött a koporsón s mi ott álltunk könnyes szemmel a sirdomb előtt, amely íme szeretett jó tanárunkat födi! J. J. P. Valeton, Isten veled ! Mi pedig, akik ismerhettük őt, szenteljük meg az emlékét! Kátlay Kálmán ref. theologus. Vegyes közlemények. Hála cim alatt bizonyos meghatottsággal közöljük a balassagyarmati ref. egyházközség tanácsának folyó évi január hó 7-én tartott ülése jegyzőkönyvének 4 ik pontját, amint következik : „Zeke Kálmán gondnok a presbitérium elé elsőizben előterjesztett múlt évi számadása kapcsán hálásan emlékszik meg Méltóságos és Főtisztelendő dr. Antal Gábor püspök úrról, akinek az édes atyai gondosságán alapuló pártfogása s az egyházkerületnél kieszközölt anyagi támogatása mellett létesült s hivatott életre a balassagyarmati missiói anyaegyház javasolja azért, hogy ezen egyházat teremtő apostoli munkásságáért az egyháztanács fejezze ki Öméltósága irányában mélyen érzett őszinte háláját s Régner Pál templom- és díszfestő Pápa. Templomok festéséről számos elismerő levél! — Több kiállításon kitüntetve! Több pápai templom restaurátora ! — Elvállal szobák, termek művészi festését! Alapíttatott í87í-ben. — Cím- és betűfestészet I — Modern kivitel! — Szolid árak I — Alapíttatott Í87í-ben.
