Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-29 / 52. szám
52. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 449. old«! kájával sokszor megzavarta a baptista tanúk határozottan furcsa jellegű vallomásait. Mind a harminc vádlott egyaránt tagadta a reá fogott vádat ; ami nagyon természetes is volt, mivel egy óriási tömegben hogy ki üt, ki dob, biztosan senki se tudhatja, annyival kevésbbé, mivel az egész eset legfeljebb 3 percig tartott. A vád tanúi közül csak hármat hallgatott ki a bíróság : Hartó Dávidot, Kántor Ferencet és Kocsis Istvánt. Vallomásaik egyáltalán nem igazolták a vádat, sőt igen sokszor kézzel fogható valótlanságokat állítottak. így pl. Hartó Dávid kijelenti, hogy az ő foglalkozása: prédikátor, majd az elnök figyelmeztetésére oda módosítja, hogy „evangélista* s végül Kántor vallomásából sült ki, hogy : csak missziói iskolai tanúló. Hartó Dávid vallja* hogy őt a lelkész és presbitérium határozatáról senki se értesítette, Kocsis István azonban a biróság előtt határozattan kijelentette, hogy „de igenis, én megmondtam neki“. Kocsis István vallja, hogy Kelemen Béla s.-lelkész a baptista lelkész nyakát megfogta és megrázta ; mikor megismételte a vádat, maga az elnök pirított rá : „a baptisták egyik fő tétele az igazmondás, miért mond valótlanságot, amikor Hartó Dávid maga vallotta itt az előbb, hogy Kelemen Béla nemcsak hogy nem bántalmazta, hanem védelmezte!“ Hartó és Kocsis megesketését az ügyész is ellenezte ! Ritka eset! Ilyen »megbízható“ vallomások után az ügyész nem akarva a vád tanúival nagyobb fiaskót vallani: felállt és hosszabb beszéd után a vádat elejtette; ezt azzal indokolta, hogy a sértettek eddigi előadásából is kitetszik a vád alaptalansága, továbbá a reformátusok jogosan jártak el temetőjük védelmezésében, viszont akik az első jogtalanságot elkövették, azok éppen a sértett baptisták voltak, ezért tehát amit kaptak, tulajdonítsák maguknak ! Ezek után a vádat a sértettek maguk se vállalván, a pert megszüntették! így ért véget egy nagyra felfújt, de tartalmatlan per! A magunk részéről e helyütt is csak üdvözölnünk kell az ácsi derék lelkészt és gyülekezetét, akik oly sok kellemetlenség és boszuság ellenére is derekasan és becsülettel védték meg egyházunk érdekeit! V— r. A stóla-kérdés* Az őszi egyházkerületi gyűlésre a mezőföldi egyházmegye indítványt terjesztett fel, hogy a megváltozott viszonyokra, súlyos drágaságra való tekintettel a sokáig érintetlenül állott stóla-ügy méltányosan és igazságosan rendeztessék. Az ott elhangzott két felszólalás, a tett indítvánnyal ellentétben, azt igyekezett bizonyítani, hogy a lelkipásztori hivatalt nem szabad annyira lealacsonyítani, hogy garasoskodással vádolhassa őket bárki is és hogy az sokkal magasabb piedesztálon áll, mint hogy felérjen hozzá az ilyen kicsinyes, anyagi kérdés stb. Az ügy végleges befejezést nem nyert e gyűlésen. De hogy a felszólaló uraknak nem volt igazuk s hogy a mezőföldi egyházmegyét fenti indítványának megtételekor csak az ősök követendő példája vezette és nem a kicsinyes garasoskodás: a kérdés helyes értelmezése s a nt. mezőföldi egyházmegye reputációja érdekében legyen szabad leközölnöm az 1806-ik esztendőben Balatonfüreden tartott szuperintendenciális gyűlésnek ugyané kérdéssel foglalkozó 22-ik pontját, amint következik : „. . . No. 22. A Fő Tiszteletű Consistorum méltó tekintetbe vevén ezen Venerabilis Superintendentiába szolgáló minden Prédikátorok részéről közönségesen, a jelenlevő Traktualis Seniorok és Deputátusok által tett recursushoz azt, hogy a már régtől fogva tartó Szűk idők és más Környül állások miatt Hazánkba elhatalmazott drágaság sullyos terhét minden sorsba és hivatalba levőkkel együtt a Vallásunkbéli Társaság is különösen érezni kénteleníttetnék és hogy az Igazság kívánná azt, hogy kinek-kinek az ő Vitézségének Soldja, az időhöz és környül állásokhoz légyen mérsékelve, azért is ezen közönséges nyomorúságból a Prédikátorok sorsát is érzékenyen érdeklő terheknek néminemüképpen tehető könnyebbítésére ezen V. Consistorium tsak az egyházi dolgokba kiszabott Rendtartások (Cánonok) szerint hatalma és activitása alatt levő Papi szolgálat bérének, vagyis úgynevezett Stólának felemelését találván edgyik segítőeszköznek lenni; végzetté és rendelte, hogy a Superintendenciában levő Ekklézsiákban és ugyan a jó rendre és együtt értésre nézve is, minden megkülönböztetés nélkül, mindenütt a Stólák a Prédikátornak fizettessenek következőképpen, úgy mint: 1. A Kereszteléstől, egyházi keléssel együtt, ahová azonban az eddig szokásban volt és ezután is aszerint fizetendő Pennaticum nem értetődik : 30 kr ; BENEDEK OSZKÁR, papa, fö-utcs Mindenféle optikai cikkek! — Szemüvegek orvosi rendelésre is! — Ékszerek és órák nagy választékban! — Teljes 6 és 12 személynek való valódi ezüst evőkészletek gyári áron! — Nagy raktár divatos valódi ezüst és china-ezüst tárgyakban. — Javítások saját műhelyemben (a Griff-szálló mellett) készülnek!
