Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-22 / 51. szám

Huszonharmadik évfolyam. 51. szám. Pápa, 1912 december 22. DDNÁNTDLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. ----­Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4*50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János fömunkatárs címére küldendők. KARÁCSONY. □ A karácsony a szeretet ünnepe. Az a nap, amelyen „az ige testté lett és lakozott miközöttünk-4. A keresztyén világ millióinak ajkairól hangzik a karácsonyi ének: „Dicsőség Istennek a magasságban, a földön békesség és az emberekhez jóakarat.“ □ Sötét éj borúit a bethlehemi mezőkre, amikor kigyulladt az égboltozaton a szeretetnek karácsonyi csillaga. A pásztorok ott virrasztottak a lábaik előtt pihenő nyáj mellett és megfélemledtek, midőn megzendült a néma éjszakában az angyal szava: „Ne féljetek, hirdetek néktek nagy örömöt; mert született néktek ma a Megváltó.“ □ Régen volt, amikor az első karácsony az egyetemes emberi és testvéri szeretetnek virágait fakasztotta ki az önző, a bűnös világ szívében. □ Karácsony estéjén kígyóinak s pompázó fényben ragyognak a házakban a karácsonyfák; ezek az örökszép szimbólumai az általános emberi és testvéri szeretetnek! □ Ilyenkor mintha a keresztyén társadalom szíve is melegebben érezne. Egyesek és családok, testületek és egyesületek tömörülnek a munkás szeretet zászlaja alá. □ Árva gyermekek felruházása; szegények, elhagyatottak, betegek, munkaképtelenek ügyének a társadalomban való felkarolása; szegényházak, szeretetházak, árvaházak, kórházak, lelencházak építése, alakulása, ma már mind-mind az általános emberi és testvéri szeretetnek keresztyéni munkái, beszélő bizonyságai. □ Mindegyik ilyen intézmény homlokán ott ragyog az első karácsony éj bethlehemi csillaga, mely a Megváltó születésével békességet és jóakaratot is hozott a világnak ! □ Évröl-évre ünnepli a keresztyén világ a karácsonyt, mint az általános emberi és testvéri szeretetnek magasztos ünnepét. Azt hinné az ember, hogy a mai keresztyén társadalomból és a nemzetek életéből a faj- és önszeretet rugói teljesen ki vannak küszöbölve s helyöket a szívekben az általános emberi és testvéri szeretet foglalta el. □ Ah, de mennyire nem így van! Az emberek, a társadalom különböző rétegei, a nemzetek, ma is csak olyan önzők, mint voltak az első karácsony előtt. □ A társadalom széttagolt. A válaszfalak most is fennállanak s most is elkülönítik, elválasztják az embereket, a nemzeteket egymástól. □ A nemzetek ma is faj szerint igazodnak. A politika nem ismeri, vagy legalább nem akarja ismerni az egyetemes emberi és testvéri szeretetnek karácsonyi igéjét. Ezért gyárt­ják hihetetlen tömegekben, rettentő költséggel a gyilkoló eszközöket; ezért néznek farkasszemet nemcsak keresztyének és mohamedánok a Balkánon, de Európa keresztyén népei is egymásközt. Elszorul a szívünk s végső elkeseredés vesz rajtunk erőt, ha rá­gondolunk, mily hirtelen átváltozhatik tán e karácsonyban vérmezővé, száz meg száz­ezer fiatal férfi szomorú temetőjévé Európa! □ Ah, bár ihletné meg szent karácsony szelleme a népek kormányzóit és töltené el őket igaz, emberséges jóakarattal ! Hogy a fegyverek ijesztő zörejét váltaná fel a megnyugodott lelkek hála-himnusza! fekecs Sándor (Nagymegyer). J

Next

/
Thumbnails
Contents