Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-04 / 5. szám
38. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1912. A protestáns országokban a kötelező népoktatásról való törvényt bőségesen pótolja a konfirmáció kötelezettsége, melyet egyes helyeken kitolnak 14—15 évre is, s aki a konfirmáción keresztül nem ment, az sem meg nem házasodhatik, se férjhez nem mehet. Itt nem elég a hittan, az imádságok tudása, az olvasásban is annyira jártasnak kell lennie, hogy a bibliát haszonnal forgathassa. Miután az olvasásból is megvizsgálják, fiú és leány igyekezik azon, hogy a gyülekezet színe előtt szégyen ne érje. Ezzel nem elégesznek meg. Würtenberg és Bajorország az elsők, ahol mindenkire egyaránt kötelezővé teszik a vasárnapi-iskolát is. (1771—1803.) E szerint 18 éves korig mindenki vasárnapi-iskolaköteles. Hohenzollern-ben e kötelesség csak a 20 éves kor betöltésével szűnik meg. Akik mulasztanak, azokat bezárják, akik nem végzik el rendesen a vasárnapi-iskolát, vagy róla szabályszerű bizonyítványt nem tudnak felmutatni, azok nem viselhetnek a községben semminemű hivatalt, a mester-inasokat nem szabadíthatják fel, a legények nem házasodhatnak, a leányok nem mehetnek férjhez. Ne mosolyogjunk a házasságnak ilyen megszorításán. Nálunk is volt ilyen forma rendelet. 1815 táján a zsidó legénynek előbb a „norma“ iskolában kellett vizsgálatot tenni s csak azután házasodhatott meg. A fejlődés a XVII. XVIII. és XIX. században — habár nem egyenletes lépésben — de folyton-folyvást tartott. Spener Fülöp, Raikes Róbert, Grundtvig dán püspök neve jelöli azt az utat, mely a „vasárnapiiskolá“-tól a „Folkehojskoler“-hez vezet. Ma akár az „ismétlő“, akár a „továbbképző“iskolának nevezzük ezeket az intézményeket, a socioiógusok és a paedagogusok egyező nézete szerint a legtökéletesebben e tekintetben a dán iskola. Az 1814. évi dán törvények szerint az általános tankötelezettség a 7—14. évig terjed. Rendszerint, a 14 éves korban van a konfirmáció. Grundtvig Miklós Frigyes (1783—1872) ki nem csak püspök, hanem történet iró, költő és államférfiu is volt, azon fáradozott, hogy „magasabb népiskoláit létesítsen, melybe 15—25 évig járjanak a tanulók. Olyan iskolát akar, amely általános képzést nyújt; de minden ismerettel az életet szolgálja, a hazaszeretet, az anyanyelv ápolása mellett a lelkesítés egyik jellemző sajátsága. A tanítás tárgyai: a nyelv, a haza történelme, alkotmánya, ipara, kereskedelme, költészete, népdala. A fő dolog, hogy a tanító minél közvetlenebbül érintkezzék a tanulóval. A tanítás inkább társalgás, mint lecke felmondás, Grundtvig eszméit Kőid valósította meg 1851-ben Rijslingeben. 15 parasztfiut fogadott magához. Ezekkel állandóan együtt volt. A tanfolyam november 1-én kezdődött s ápr. 1-én véget ért. A fiuk nyárra hazamentek. 1861.ben Kőid már a leányok számára is nyitott ilyen tanfolyamot, mely májusban kezdődött s augusztusban véget ért. Ez azonban még csak a kezdet volt. Jött az 1864. év. Dánia elveszítette Schleswig Holsteint. Most a „magasabb népiskoláit tekintették a leghatalmasabb eszköznek, amellyel a dán népbe a hazaszeretettel a porosz és orsztrák iránti gyűlöletet, de a kitartó munka és törekvés magját is elvethetik. A magasabb népiskolák szaporodtak, az 1905/6. tanévben már 85 ilyen iskola van, amelybe összesen 7886 tanuló járt, kiknek 78%-a 18—25 éves volt, 14% pedig idősebb volt 24 évesnél. A fődolog ezekben az iskolákban, hogy derék polgárokat, becsületes honleányokat képezzenek. A fiuk télen 6, a leányok nyáron 3 hónapig teljesen az intézetben laknak és csekély ellátás-díjat fizetnek. Este olvasnak és elbeszélgetnek, játszanak, de a nappalt aztán annál alaposabban felhasználják a tanításra. Tantárgyaik: történelem naponként 2 óra, az egyik hazai, a másik világtörténelem, aztán egy óra alkotmánytan. Dánnyelv naponként egy óra; földrajz hetenkint 4 óra, fizika egészségtannal hetenkint 3 Óra; mennyiségtan hetenként 3 óra; természetrajz, irás, rajzolás hetenként 1—2 óra. Vallás-oktatás nincsen, de ezt bőven pótolja a vallás-erkölcsös élet, ami az intézetekben uralkodik. Ezek magán intézetek, de az állam bőven segélyezi, hogy minél olcsóbb pénzért vehessék fel és láthassák el a tanulókat. Tanulóik parasztfiuk és leányok. Az átlagos ár havonként 30 dán korona, a mi pénzünkben = 33 K 60 fillér. Bebizonyított dolog, hogy amit így magasabb népoktatásra kiadnak, a népnek anyagi tekintetben is javára válik. Az 1870—80. években a dán mezőgazdaság nagy krízisen ment keresztül, a gabona árak leszálltak s a kisgazdák a tönk szélére jutottak. A nép mőveltsége lehetővé tette, hogy néhány év alatt a gazdáskodást teljesen megváltoztatták. A mezőgazdaságról áttértek a tejgazdaságra, különösen a vaj termelésre. A vajkivitel 1887-ben 46 millió frank volt, tehát 6 év múlva már több mint kétszer annyi. Aztán azt sem kell elfelednünk, hogy Dánia mai napság gazdagság tekintetében második helyen áll Európa országai között. Tegyük ehhez még hozzá, hogy Dánia Alapíthatott 1864-ben. .A vidék legrégibb ÓS legnagyobb cipőüzlete Alapíthatott 1804-ben. Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít.- Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipöit és csizmáit. .. TJlzetemet ugyanezen utcában, a postapalotaval szemben épült házba helyeztem át.
