Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-17 / 46. szám
46. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 397. oldal. Ép oly kevéssé tartható a teljes rendezetlenség hipotbézise a világ egészre nézve, amelynek a szerves lények is alkotó elemei s amelynek éppen a szerves lények tökéletesedése irányában való fejlődését a legszélsőbb irányzatok is elismerik, anélkül, hogy e feltűnő jelenséget alapfelvételeikből kielégítő módon levezetni képesek lennének. Azt a megcáfolhatatlannak mondott és sokszor hangoztatott ellenvetést meg, amely a kéznélfekvö és egyedül ésszerű teleológiai magyarázatot elfogadhatatlanná tenné, hogy tudniillik a természeti törvények kizárják egy tudatos szellemi lénynek a természeti folyamatokra való hatását: éppen az Ostwald szerkesztésében megjelenő természetfilozófiai folyóirat egyik közleménye igyekszik megdönteni s azzal szemben az isteni világkormányzatnak és teremtő munkának a természeti törvényekkel összeférő voltát kimutatni. — Vége következik. — Jézus, az örök reformátor. Irta és a pápai ref. nőnevelö - intézet reformációi ünnepélyén felolvasta Pongrá ez József. Ha megkérdeznők magunktól, hogy mi a múlt, a legellentétesebb feleleteket kapnánk. Egyikünk az felelné, amit a költő mond: múltamban nincs öröm, jövőmben nincs remény; a másikunk a letűnt szép napokat emlegetné és visszasírná azt, ami többé sohsem jön vissza. Ki-ki egyéni tapasztalatai szerint látná múltját. Vannak azonban alkalmak, amikor többet látunk a múltban, amikor kénytelenek vagyunk meggyőződni arról, hogy a mi kicsiny világunk igazi értelme nem az, hogy mennyi örömben vagy szenvedésben volt részünk, hanem valami szilárd alapra helyezkedünk és nézzük életünket mintegy az örökkévalóság távlatából és elámúlvalátjuk: mi a mi igazi rendeltetésünk e földön. Ilyen alkalom a mostani is. Egyéni életünk értékeit ily nagy napok fényénél kell megvizsgálnunk. A történelem nagy eseményeinek vizsgálata azért annyira fontos, mert megmutatja helyünket a mindenségben. Ilyenkor érezzük legfőképpen, hogy mit jelent embernek lenni. Én mindig csodálkoztam azon, hogy a reformáció ősszel indúlt meg. Az élet megújúlásának időszaka a tavasz, de az embervilág más törvények alatt áll, mint a természeti világ. Képzeletben jelenjünk meg Wittenbergben, lássuk meg, miként vonúl az egyszerű ágostonos barát a vártemplom elé. Nem halljátok a kalapácsütéseket ? Akik akkor valósággal testileg jelen voltak, még nem tudták, hogy mi lesz az eredményük azoknak a kalapácsütéseknek. Mi már tudjuk. És nem dobban nagyobbat a szívünk ? Nem érezzük, hogy vérünk gyorsabban lüktet ereinkben, amikor elgondoljuk, hogy az a. barát hozzánk mindenben hasonlatos ember volt. Emelt fővel állunk meg, mert érezzük minden gyarlóságunk mellett is nagyságunkat. De vájjon nem esünk csalódásba ? Kié az a nagyság, az az erő, mely csaknem 400 esztendő múlva is érezteti hatását? Az ember volna az, aki ott cselekedett ? Ha magunkba nézünk, ott nem erőt, nem nagyságot látunk; a lelkünk csak önvádat érez. Nincsen ki igazat cselekednék, nincsen csak egy is; mindnyájan eltévelyedtünk és bolygunk e világban, mint a pásztor nélkül való nyáj. Egy önmagát nagyon jól ismerő ember naplójában olvastam: minél jobban nézem cselekedeteimet, annál jobban utálom azokat; pedig őt (Martyn Henrik) a világ ma is mint Krisztus egyik leghűségesebb követőjét ismeri. Hát Luther volt az, aki megindította a reformációt ? Hát Kálvin volt az, aki reformálta Genfet ? Az igazi erők mindig a láthatatlanok. Nem Luther, nem Kálvin voltak hatalmasok, hanem azok az erők, amelyek bennük és általuk működtek. Tudni akarod, mik voltak ezek az erők ? Bergson, korunk nagy francia gondolkozója azt állítja, hogy az egész mindenségben valami életenergia áramlik keresztül. A szellem világában is van ilyen élan vitai, ahogy ő nevezi, de itt már nem személytelen erő, itt már Valaki működik. Nemrég olvasgattam Luther munkáit és valósággal megdöbbentem, amint lap-lap után láttam, hogy miként beszél erről a háttérben, titkosan működő, láthatatlan Valakiről. íme, néhány idézet: »Egyes egyedül csak a Krisztusra akarok támaszkodni“. »Dühösködnek ellenem a nyomorúlt emberek, de Krisztus él és uralkodik“. „Ámde él az én Krisztusom“. „Ha a szív hallgatja Krisztust, lehetetlen, hogy meg ne vidámüljon, legmélyén meg ne vigasztalódjék“. „Nekem hitem által Krisztusban mindenem megvan“. „Ámde él Krisztus és én be fogok vonúlni Wormsba a pokol minden kapúi és a levegő minden hatalmasságának ellenére“. „Tanúm a Jézus Krisztus, édes a Czeglédy S: „Kálvin János művei“ befejező kötete dr. Kováts J. István: KÁLVIN és SERVET. (160 o.)Ára 2 kor. . . .■■■■r: Kapható KIS TIVADAR könyvkereskedésében, PÁPA, Fő-utca 21-ik sz. alatt.---------Megjelent
