Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-13 / 41. szám
354. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 1912. hx edinburghi New College* — Folytatás. — Egyesületek. A létfentartás gondjai, a szorosan vett iskolai kötelességek elvégzése mellett jut idő a diákoknak arra is, hogy az intézet kebelében fennálló különböző egyesületekben értékes munkásságot fejtsenek ki. Az önálló egyéniséggé fejlődésnek hatalmas eszközei ezek az egyesületek, amelyekben nem azért kell dolgozni, mert azt előírták, hanem mert az illetőknek abban kedve telik, mert érzi, tudja, hogy ez hozzátartozik az igazi önneveléshez. A New Collegeban hagyomány az, hogy az egyesületi életben tevékeny részt kell venni és én nem is emlékszem arra, hogy valaha tárgy hiányában gyűlést mulasztottunk volna. Pedig a diákok ott is igénybe vannak véve minden oldalról stúdiumaik feldolgozásával. Mint a sport hazájához illik, van két sportegyesület is, az egyik a Hockey klub, a másik a Golf klub. Ott kint senki sem ütközik meg azon, ha a theologus sport-ruhában, kezében sport-szerszámaival ballag ki a szabadba. Nem is sápadtak ám! Skócia friss levegője üde rózsákat fest arcukra. És mily lelkesedéssel tudnak beszélni egy-egy szombati match-ről! Néha valamelyik sportkedvelő tanáruk is velük tart és a tanár együtt játszik a diákkal. A tekintélye ezzel csak emelkedik. A zenét is nagyon szeretik. És nemcsak hallgatni, mint mi magyarok, hanem maguk is játszanak. Az ének- és zeneegyesületükben (Musical Society) érdekes előadásokat szoktunk hallani kiváló művészektől. Egyszer pl. Hollins, a hires vak orgonista, aki a múlt iskolai évben diszelnökük is volt, a Szt.-György templomba hívta meg az egyesület tagjait és ott magyarázta meg az orgona szerkezetét, ugyancsak ő mutatta be példákkal is illusztrálva az orgonára irt zeneművek történeti fejlődését. Olyan hangversenyeket adott annak a kis csapat diáknak, mintha ezrek figyelték volna ihletett játékát. És ezt mind azért tette, amint nekünk meg is mondotta, hogy ő nagyon szereti a New Colleget. Ugyancsak a zeneegyesületben tartott előadást 1907-ben egy magyar származású nagy énekművész, Bach B. Albert, akivel mi magyarok közelebbről is megismerkedtünk és akinek a révén sok érdekes tapasztalatot szereztünk edinburghi tartózkodásunk alatt. A romanticizmusról olvasott fel és mi a tiécs (th) kiejtéséről azonnal észrevettük, hogy magyar anyanyelvű. Nem is csalódtunk feltevésünkben. Akik a német nyelvben akarják gyakorolni magukat, azok belépnek a German Reading klubba, ahol egy-egy érdekes német theol. munkát olvasnak közösen. 1907 őszén Frenssen : Das Leben des Heilands cimü művét fordították, 1911-ben Weinei: Jesus im neunzehnten Jahrhundertjét. Utoljára hagytam a két legfontosabb egyesületet, a misszióit és a «theológiait. Ennek a kettőnek működéséből lehet leginkább megítélni a brit theológiák diákságát, a New College diákjainak életébe is ezekben az egyesületekben lehet legmélyebben beletekinteni. A Missziói Egyesület (Missionary Society) célja a missziói lélek felébresztése és táplálása a tagok között és Isten országának e földön megvalósításában való közreműködés. Jellemző, hogy a cél elérésére szolgáló eszközök felsorolásában a College Calendar a heti imaórákat jelöli meg legelső sorban. Az egyesület tagjai ugyanis minden héten egyszer közös imaórára jönnek össze. Érzik, hogy ha ők Isten munkásai akarnak lenni, akkor az erőt onnan felülről kell kérniök, mert Nála nélkül semmit sem cselekedhetnek. Ezeket az imaórákat ebéd után szokták tartani egy külön kis barátságos teremben. Kezdetben meg is ütköztem sokszor azon az előttem érthetetlen tényen, hogy miként lehetséges, hogy a common room = a társalgó vidám, zajongó diákjai oly egyszerre megkomolyodnak, mikor 5—6 lépést téve abba a kis szobába bevonúlnak. Azt hittem, hogy ez képmutatás. Idehaza sok embertől hallottam, hogy az angol vallásosságban sok a képmutatás, gondoltam, tényleg igaz. De köztük élve, kénytelen voltam más véleményre térni. Ők egészséges keresztyén életet éltek és nem volt semmi feltűnő előttük abban, hogy az egyik pillanatban valami humoros történeten kacagtak, a másikban pedig az Örökkévaló trónja előtt álltak. Ök megtanulták, hogy az egész élet Istené és hogy hiába imádkozik valaki, ha az imádkozás pillanatain kivül soha sincs többé együtt Istennel. Amikor eszem, játszom, tanulok, imádkozom, mindenkor Istené vagyok. Volt különösen egy szörnyű eleven társunk, akit leg- \ tovább tartottam képmutatónak. Akkor még nem tudtam elhinni, hogy a keresztyén élet a legörvendezőbb élet e világon. Hitetlenségemet Isten rendkívül megszégyenítette. Most, hogy nemrég a Presbiteri Szövetség tagjaival a Tátrában voltam, a tátralomniczi Palace Hotel társalgójában ültünk és beszélgettünk a magyar viszonyokról, egyszer csak látom, hogy a társaság egyik Megjelent a Czeglédy S: „Kálvin János művei“ befejező kötete dr. Kováts J. István: KÁLVIN és SERVET. (160 o.)Ára 2 kor. Kapható KIS TIVADAR könyvkereskedésében, PÁPA, Fő-utca 21-ik sz. alatt.
