Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-06 / 40. szám
346. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1912. lom romjain a könnyű meggazdagodás és minden irányú érvényesülés lehetőségét biztosítani egy idegen erkölcsű kisebbség részére. Politikai napilapjaink egy része a tárcacikkek, napi hírek, szerkesztői üzenetek és apróhirdetések rovatában, bár búrkoltan és a méregadagolás felaprózásával, ugyanazt a célt szolgálja. Az erkölcstelen irányú képek terjesztése, színdarab- és mozgófénykép-elöadások már a rendőri hatóság beavatkozását teszik szükségessé. Az a taktikai fogás, amely a legkíméletlenebb támadás állandó célpontjáúl a katholikus egyházat és a nagybirtokos osztályt jelöli ki, csak a tájékozatlanokat ejtheti tévedésbe. A protestáns egyházaknak látszólagos kíméletben részesítése azért mutatkozott célszerűnek, mert a protestáns szabadelvüség köpönyegébe való burkolódzás az ellenakció erejét volt hivatva gyengíteni. „A bit, tekintély, a törvények tisztelele múlófélben van s új lélek száll az emberiség nagy, lomha testébe.“ (Modern Könyvtár 61. sz.). „A vallás olyan, mint az alkohol : gyilkol, butít, aljasít.“ (Szabadgondolat 4. sz.). „A materiálizmus hatalmasabb teremtő erő, mint a túlvilág felé kacsintó krisztusi ideálizmus.“ (Világ 1912 március 12.). „Az iskola hamisan vezette könyveit. Leleplezték. A diákok Marxot és Ostwaldot olvassák.“ (A Hét 1910 28. sz.). A magyar fajról állandóan „disznótoros ihaj-tyuhaj népség“, „Magyar Miska“, „sujtásos, dolmányos turániak“, „nemzeti színűre festett szittyavitézek“ stb. elnevezés alatt történik említés. „Szükséges szervezni a parasztságot és a mezei munkásságot, hogy ezek állandó bérharcaikkal az aratást bizonytalanná, ezzel, a föld értékét és hitelét ingadozóvá tegyék.“ „Forradalmasítani kell a parasztságot; lapokat, füzeteket kell néhány évig ingyen vagy névleges áron terjeszteni. Ha néhány évi intenzív belszervezés és olvasgatás után a mezei munkás forradalmi gondolkodásra nevelődött, akkor önként fogja fizetni a járulékokat“ stb. (Huszadik Század áprilisi szám). Az itt felsorolt néhány idézet is rávilágít a „magyar népbarátok“ céljára és működése módjaira. Egyidö óta a népiskolai tanítók „megpreperálása“ van munkába véve. Az erkölcsi mérgezés eme szakadatlan folyamata, sajnos, mintha éppen a protestáns egyházak közönségére hatott volna leginkább bomlasztólag. A lelkész iránti bizalmatlanság, az egyház iránti közöny, a fényűzés, az „egyke“ terjedése, legújabban a néptanítói karhoz való viszonyban beállott feszültség kiélesedése oly tünetek, amelyeknek előállásában nagy része van a sajtó útján, a kereskedelmi utazók, falusi boltosok stb. által a falukba importált radikalizmusnak. A katholikus egyház közönségét a veszély felismerése már régebben védelmi állásba sorakoztatta. És bár sajnálattal kell feljegyeznünk, hogy a jogos önvédelem határainak túllépése itt-ott a mi jogkörünket is érintette, mégis általában örömmel kell szemlélnünk azoknak a valláserkölcsi, szociális, gazdasági célú kath. egyesületeknek a működését, amelyek előtt a nemzetközi szociáldemokrácia csapatainak nem egy helyen kellett a csatatért feladni. A magyar protestáns társadalomban a vallás- és nemzetvédelemnek hasonló, céltudatos szervezetét hiába keressük. Egyes, kimagasló egyházi és világi vezérünk ébresztő szózatán el-elmerengtünk ugyan, alakítottunk is helyenként, leginkább a városokban, egyháztársadalmi egyesületeket is, anélkül azonban, hogy ezek nyomán a komoly lelkesedés, az öntudatra ébredés biztató jeleit szemlélhelnénk. Közönségünk, lelkészek úgy, mint világiak, a jelszavaknak a protestáns felfogással semmiképpen össze nem egyeztethető varázsa alatt Megjelent a Czeglédy S: „Kálvin János művei“ befejező kötete dr. Kováts J. István: KÁLVIN és SERVET. (160 o.)Ára 2 kor. Kapható KIS TIVADAR könyvkereskedésében, PÁPA, Fő-utca 21-ik sz. alatt.
