Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-28 / 4. szám
4. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 31. oldal Elővesszük a mindennapi-iskolások tankönyvét s mivel a hittan mellett az irás, olvasás és a számolást tartja a nép a legszükségesebbnek — ezt gyakoroljuk. A hittani kivánalmaknak eleget teszünk, ha ,mezőföldi egyházmegye* imáit gyakoroljuk, esetleg diktáltatjuk; az olvasásra ott van a zsoltár, vannak abban imádságok is ; a számolásnál meg kiszámíttatjuk, hogy ha Nagymegyeren vagy Komáromban egy métermázsa búzáért ennyit vagy annyit adnak, mennyit adnak akkor 8, 12 vagy 25 métermázsáért. Hát hiszen ez is csak valami. Ismerek tanítókat, akik ilyen tanításért lelkesednek is, mert hát — nem sok dolog van vele. Volt idő, amikor az „ismétlő iskoládtól többet nem is kívántak. Ma már ennél tovább vagyunk. Ma már az „ismétlő“ szó helyett talán inkább a „továbbképző“ nevet alkalmazhatnék. Itt már nemcsak' arról van szó, hogy amit eddig tanultak, azt ismételjék, hanem igenis arról, hogy azok a fiú- és leány-gyermekek, akik az elemi népiskolai oktatásnál magasabb műveltséget bármi okból nem szerezhetnek, megszerezhessék azokat az ismereteket, amire életpályájukon szükségük lesz. Ne méltóztassék pedig senkinek azt hinni, hogy ez valami újabb kori „paedagogiai divat“, Kossuth Lajos a „Pesti Hirlap“ 1841. évi 29-ik számában ezt írja: „A tanításnak kettős célja van, egyik : a szellemi tehetségek általános képzése; másik: előkészítés e vagy ama különös életpályára“ . . . „Három felé ágazik a nemzet összesének életiránya. Egyiknek rendeltetése a tisztán szellemi munkásság; másiké : testi-lelki munkák egyesítése technikai irányban: harmadiké végre a tisztán testi munka“. ..Nézetünk szerint e három iránynak kell, hogy a köznevelés rendszere megfeleljen, s mindenkinek alkalma legyen oly nevelésben részesülni, minőt rendeltetése kivan“. 1848. évi augusztus 5-én tartott beszédében pedig azt mondja : „ne akarjunk a falusi emberből, kinek rendeltetése az, amit Cató egy szabad emberhez legméltóbbnak mondott, a földet saját kezével mívelni, abból ne akarjunk mást nevelni, mint mire az ő születése és helyheztetése által az isten mintegy újjal mutatta ki a tömegnek rendeltetését, szabadságában hagyván egyeseknek a kiválást. Tehát úgy alkottassanak nevelő-intézetek, miszerint necsak látszassanak nevelni, de neveljék is a népet azzá, mi jövendő rendeltetése, jogait ismerő, szabadságát érző, vallásos, okszerű földművelővé*. A mindennapi elemi-iskola se földmiveseket, se iparosokat, se kereskedőket, se katonákat, se tudósokat nem nevel, hanem embereket. Itt a fődolog az értelem fejlesztéssel párosult vallás-erkölcsi jellem. A fának először bizonyos magasságot kell elérni, csak aztán eresztjük szét gyümölcstermő ágakra. A nemzet minden tagjának szüksége van bizonyos mennyiségű műveltségre és csak ezután következhetik a szaktudás. A legkevesebb általános műveltség, amit meg kell követelnünk az, amit a mindennapi-iskola nyújt, de aki magasabb oktatásban nem részesülhet, joggal elvárhatja, hogy egy kis utravaló szakismerettel őt is ellássák. Az elágazás az ismétlő-iskolában kezdődik. Az egyik gyermekből lesz iparos, a másikból kereskedő, a harmadikból földmives. Amint különböző pályára lépnek, különbözők lesznek életkörülményeik és másmás utravalót kívánhatnak az iskolától. Ami jó lenne az iparosnak, annak esetleg semmi hasznát sem veszi a földmives, sem a kereskedő és viszont. Ezért kellett az ismétlő-iskolának széttagozódni. Más ismétlő-iskolájuk van az iparos-tanulóknak, más a kereskedő-tanulóknak és más kell azoknak, akikből földmivesek lesznek. Az „iparos-tanonc“- és a „kereskedő-tanonc“ iskolák már megvannak, ebből pedig önként következik, hogy a földmives-gyermekek számára is kell előbb vagy utóbb nekik megfelelő iskolának lenni. Nagytiszt. Gyalókay László úr azt hiszi, hogy én föltevésemben csalódni fogok „nem az ismétlő-iskolák fognak megszűnni, hanem a gazdasági népiskolák nem lépnek életbe“. (409. 1.) Az a tapasztalat, amin a nagytiszt, úr keresztül ment, lehet csalódásokkal teljes, de nem bizonyítja azt, hogy a történelmi fejlődés megakadna, vagy teljesen megszűnnék. A törvényhozás asztalán volt már erről törvényjavaslat s nagy a valószínűsége, hogy rövid időn ismét odakerül. Ami akkor a szerencsétlen politikai viszonyok miatt megakadt, nem következik belőle, hogy most is, vagy végleg megakadjon. A prófétáláshoz s politizáláshoz nincs kedvem, azt azonban állítom: minél jobban kiakarjuk terjeszteni a választó-jogot, annál nagyobb szellemi kincsek birtokába kell juttatnunk a mi szin-magyar kálvinista földmives osztályunkat! Csalódni én is csalódhatom, de bizalmamat a történelmi fejlődésbe helyezem, mert az ismétlő-iskoláknak is van már története. — Folytatása következik. — Pethes János. Régner Pál templom- és díszfestő Pápa. Templomok festéséről számos elismerő levél! — Több kiállításon kitüntetve! Több pápai templom restaurátora ! — Elvállal szobák, termek művészi festését! Alapíttatott Í87í-ben. — Cím- és betűfestészet! — Modern kivitel! — Szolid árak ! — Alapíttatott Í87í-ben.
