Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-22 / 38. szám
38. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 333. oldal. soha nem volt nagyravágyó ; a kitüntetésekre nem vágyódott, azok után nem óhajtozott és nem is kereste azokat. Helyzetével, az Isten által részére kijelölt munkakörrel megelégedve, mint az egyházmegye egyik közkatonája, csendben munkálkodó lelkésze, teljesítette hivatalának teendőit. Az isteni kegyelem nagyszámú családdal áldotta meg őt; a zsoltáriró szavaival élve, meglátta gyermekeit asztala körül. Ezeknek felneveléséről példás atyai szeretettel gondoskodott. Bár jövedelme, fizetése, mint a régebbi idő papjáé, nem is volt valami fényes, nem volt valami bőséges, mindazonáltal a családjáról, a gyermekeiről való gondoskodás, az érettök hozott önfeláldozás szíve nemességének legszebb bizonysága. Az utóbbi időben azonban meglepte őt a pusztító betegseg és az naprólnapra mindjobban aláásta egészségét, megrongálta testének szervezetét. A jóságos Atya azonban ekkor se hagyta el az ő szolgáját, elküldte hozzá a halált, mely véget vetett testi szenvedéseinek. Temetése folyó évi augusztus hó 29-én ment végbe az egyházmegye lelkészi és tanítói karának nagy részvétete, valamint a barátok, ismerősök, tisztelők és az egész gyülekezet megjelenése mellett. A temetési szertartást a család kívánsága szerint a háznál Szabó S. Zsigmond bajkai lelkész végezte, a síri beszédet pedig Czeglédy Pál varsányi lelkész tartotta. Megboldogúlt öreg lelkésztestvérünk ! Híven végzett pályafutásod után immár ott vagy a boldogok honában. Emléked azonban élni fog közöttünk, hogy merítsünk abból példát a reánk váró kötelességek elvégzésére, hűséges teljesítésére. — Isten hozzád ! Isten veled ! * A gyászoló egyházak elöljárósága az alábbi gyászjelentést adta ki: „A kis- és nagykálnai református egyházak hívei mély fájdalommal tudatják 30 éven át szeretett lelkipásztoruknak, nagytiszteletü Somogyi Lajos ref. lelkésznek folyó évi augusztus hó 27-én életének 71. évében történt gyászos elhunytát. A megboldogult hült tetemei folyó évi augusztus hó 29-én délután 2 órakor helyeztetnek el a kiskálnai református sirkertbe örök nyugalomra. Hűséges munkása voltál az Úrnak, vedd el érte örök jutalmadat. A kis- és nagykálnai református egyházak elöljárósága“. Vegyes közlemények* Jubileum. Sajnos, hogy csak e héten jutott e lap szerkesztője abba a helyzetbe, hogy a barsi lelkésztársak körében augusztuus 27-én lefolyt igen szép jubileumról tudósítást hozhasson. Ám ha megkésve is, mindazáltal el nem késve, részt óhajt venni a jubilálók örömében és ez öröm részesévé óhajtja tenni most mindazokat, akiknek jól esik tudni, hogy Varannay Lajos „bátyánk“, az új-barsi derék lelkipásztor, aug. 27-én töltötte be 40-éves lelkészi szolgálatát. Igen jelentős időhatár ez. Szép háttér egy valóban munkás, érdemekben és közkedvességben megőszült férfi mögött. Igen kedves- dolog volt hát a barsi lelkésztársaktól, hogy valósággal kiemelkedő nappá, boldogító ünneppé avatták úgy az ünnepekre, mint önmagukra augusztus 27-ét. Patay Károly esperes vezetése mellett 13 rendes és 5 segédlelkész jelent meg e napra a nekünk is „kedves Lajos bátyánk“ otthonában, hogy kifejezést adjon megkülönböztetett tiszteletének, szeretetteljes ragaszkodásának. A szép ünnepély a templomban istenitisztelettel kezdődött d. e. 10 órakor. Az ünnepi prédikációt Szabó S. Zsigmond tartotta e gyönyörű textus felett: „Krisztus az út, az igazság és az élet“. Egy hallgatója szerint: „A mélyen járó, korunk modern, vallásellenes áramlatát érintő és azt boncolgató beszéd igen nagy hatást ért el a jeles szónok temperamentumos előadásában . . .“ A Lelkészértekezlet nevében Birtha József alelnök üdvözölte a jubilánst, mint jó pásztort. A lelkészi kar kedves ajándékát : egy díszes serleget Patay Károly esperes nyújtotta át, a múltra történt kedves visszapillantások közt. A serleg felirata ez: „Lajos bátyánknak 40-éves lelkészi szolgálata emlékünnepére 1912 augusztus 27. Szerető lelkésztársai“. Egészen érthető, hogy az ünnepelt mélyen meghatva, könnyek közt mondott köszönetét a minden irányban megtisztelő ünneplésért. Ezután Galambos Béla kiskoszmályi tanító a hármas gyülekezet elöljáróinak szép ajándékát adta át. Majd a lányok csoportja kedveskedett egy élővirág koszorúval . . . Szakács Viktor plébános a lelkészlakon tanítóival és híveivel tisztelgett; utánuk pedig a község elöljárósága. Ezzel befejeződött az ünnepély hivatalos része. Következett az ebéd, amelyen mintegy 32 vendég vett részt. Sok szép felköszöntő hangzott el. Patay esperes, Szakács V. plébános és Ordódy Endre főszolgabíró mind a jubilánst köszöntötték. Ebéd után tánc is volt. A vendégsereg jó későn oszlott el. Régner Pál templom- és díszfestő Pápa. Templomok festéséről számos elismerő levél! — Több kiállításon kitüntetve! Több pápai templom restaurátora ! — Elvállal szobák, termek művészi festését! Alapíttatott í87í-ben. — Cím- és betűfestészet 1 — Modern kivitel! — Szolid árak! — Alapíttatott Í87í-ben.
